Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1097

Az országgyűlés képviselőházának 16'4. 1871-től kezdve évtizedeken keresztül voltak még hatályban a francia jogszabályok. Itt a magyar anyaországban is van olyan jogszabály, amelyet 1854-ben az osztrák kormány léptetett életbe, és még most is hatályban van. Komániában a magyar közigazgatási törvény bét éven keresztül volt érvényben, az ipartörvényt 18 év után változtatták meg, és most, amikor ezen impérium alól szabadultunk, a magyar törvények egész sorozata volt még hatályban. Az egységesítésnek az a tempója azonban, amely itt kezdetét vette, életérdekeinkbe ütközik és a nemzetiségpolitikai szempontok teljes figyelmen kívül hagyásával hajtatik végre. (Mozgás,) Erdély területe a sajátos viszonyok és feladatok szempontjából három egymástól eltérő feladatot jelentő területrészre oszlik: a Partium, Közép-Erdély és Székelyföld. Mindegyiknek ágy gazdasági, mint nemzetiségpolitikai téren egészen más a tennivalója. Ez a különbségtétel szükséges, mert ennek figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy mindazok a szempontok, amelyeket az impérium változás után a kormányzatnak érvényesítenie kell. nem vétetnek figyelembe. A jogszabályok azonossága nem feltétlen követelmény. Erdély századokon keresztül külön jogszabályok alatt élt, az erdélyi magyar lelkiséget mégis megőrizte. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Erdély területében is a székelység Separatum Corpust jelentett, amely a maga életérdekeinek századokon keresztül való figyelembevételével alkotta meg a maga jogszabályait. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez a sajátszerűség és annak a törvényalkotásban való állandó szabályozása tette lehetővé, hogy Erdély keleti szélén a nemzetiségektől elválasztott vidéken a székelység fennmaradhatott. Kell-e egyébre hivatkoznom, mint arra, hogy a Székelyföldön egy, évezreden át soha a kincstár birtokot nem szerezhetett, birtokadományozással más nemzetiségeket be nem telepíthetett? Kell-e hivatkoznom arra, hogy még az öröklés terén is olyan szabály állott fenn, hogy a magtalanul elhalt család birtokát nem a kincstár, hanem a szomszéd örökölte? Van-e a világon nép, amely a maga fennmaradásáról, életérdekeinek megvédéséről hasonló szabályival gondoskodott volna? (Ügy van! Ügy van! — Taps a bál- és a szélsőbaloldalon.) Miért kellett ezt elmondanom? Azért, hogy megértsük, hogy a jogszabályok azonossága nem feltétlen követelmény. Az a kiinduló pont, amelyet itt tapasztalunk, hogy tudniillik minden jogszabálynak ugyanazonosságát követelik meg és gyors tempóban akarják keresztülvinni, olyan zűrzavarokat idéz elő, amelyeknek ódiumát és felelősségét mi vállalni nem tudjuk. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloidalon.í Mi elég jogbizonytalanságban éltünk; 22 esztendő azzal telt el, hogy minden törvény utolsó paragrafusa úgy végződött: minden hatályát veszti, ami azzal a törvénnyel ellenkezik. De amikor egy jogállamba tértünk vissza, akkor a jogbizonytalanságot nagyobbá tenni nem szabad, hanem meg kell teremteni a jogbizonyosságot. Ennek pedig első feltétele az. hogy számbavétessenek azok a törvények, amelyek kellő fokozatossággal az erdélyi területen életbéléptetendők és megfelelő idő adandó az összeegyeztetésre. (Helyeslés.) Ha 1861-ben az osztrák és magyar jog összeegyeztetése végett egy országbírói értekezlet ült össze,

4 akkor 1940-ben a jogszabályok sokasága idején még KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 194*0. december 2-án, hétfőn. 1097 inkább szükség lett volna egy országbírói értekezlet egybehívására. November 3-án azonban a hivatalos lapban megjelent egy rendelet» amely, egyetlenegy mondattal a visszacsatolt területen érvényben lévő szabályokat hatályon kívül helyezte és ezek helyébe az államigazgatás egész területén az anyaország jogát léptette életbe, néhány kivételtől eltekintve. ; - ' Ez a rendelkezés nem vetett számot azzal, hogy Komániában a törvények csodálatos térv: szerűséggel úgy alkottattak meg, hogy azok a mi tönkretételünkre legyenek alkalmasak. (Ügy van! Ügy van!) Nem vitatjuk, hogy a magyar törvények szabatosság tekintetében messze felülmúlják a román törvényeket, de azt el kell ismernünk, mert a 22 esztendő tapasztalata megmutatta, hogy a kisebbségek tönkretételére alkalmas rendelkezéseket megfelelő furfanggal a világ egyetlen államának törvényhozása sem alkothatta volna meg úgy, mint ahogyan velünk szemben tették, (ügy van! Ügy van!) Éppen ezért annak számbavétele lett volna szükséges: melyek azok a jogszabályok, amelyeket mi most egy megváltozott világban nem bosszúállásból, hanem az elkövetett igazságtalanságok helyrehozása érdekében alkalmazhattunk volna. (Élénk helyeslés és taps a bal és a szélsőbaloldalon.) A törvények'egész sorozata egyetlen mondattal változtatgatott meg, holott az erdélyi képviselők csoportja nevében megfelelő időben előtártam, hogy ezek nagy meggondoláson és szűrőn keresztül megvizsgálva fokozatosan léptetendők életbe. Amikor megtudtuk azt. hogy a hivatalos lap november 3. száma ezt a rendelkezést életbeléptette (Rajniss Ferenc: Csak így tudták meg? — Zaj.), akkor rámutattunk az ebből származó hátrányokra és egyúttal azt kértem, hogy egy töryényegységesítő bizottság létesítessék, amely a jövőben kiküszöböli az ilyen hirtelen intézkedéseket és megfelelő óvatos eljárással vizsgálja meg az életbeléptetendő szabályokat. Javaslatomat a miniszterelnök úr elfogadta, az egységesítő bizottság összetételéhez hozzájárult és reméljük, hogy a jövőben azok a hibák, amelyek eddig elkövettettek, nem fognak megismétlődni. Erdélyben azonban nemcsak a törvényegységesítés kérdése időszerű, hanem az államigazgatás egész területén a jog alkalmazása is. Az az egyöntetű nézetünk, egyhangú megállapításunk, hogy ez az államigazgatás Erdélyben csak úgy lesz zökkenő, bajok és zűrzavarok nélkül keresztülvihető, ha a kormányzat gondoskodik egy külön szerv létesítéséről. (RajnJss Ferenc: Nagyon természetes!) amely az irányítást kezében tartja, az állami és nemzetiségi feladatok áttekintésére megfelelő látókörrel és tapasztalattal bír (Helyeslés balfelől.) és e feladatok megoldásánál felelősséggel intézkedik. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem véleményező és emlékiratozó szervre gondolunk, hanem intézkedő hatáskörrel bíró szervre, amely az élet minden kérdését figyelemmel kíséri. Hol van nagyobb szükség erre, mint egy olyan területen, amely korrupt uralom alól tért vissza, ahol erkölcsileg még saját népünket is megfertőzte az a romlottság, amely felettünk uralkodott. Egy ilyen területen nem elég a vármegyék szerinti közigazgatás. Vannak magasabb szempontok, amelyek a vármegyék felett is irányító hatáskörrel kell, hogy bírjanak, hogy a megfelelő szerv útján intézkedni lehessen. (Rajniss Ferenc) Igazi) Fel kell említenem, hogy ebben a megváltozott világban, amikor a magyar államigazgatás erkölcsi fensőbbségét kell minden téren 160