Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1081

Az országgyűlés képviselőházának 164. ülése 1940. évi december hó 2-án, hétfőn, Tasnádi Nagy András, Szinyei Merse Jenő és Törs Tibor elnöklete alatt Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A függőben lévó interpellációk jegyzékének bemutatása. — Az 1941. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Meskó Zoltán, Ilovszky János, Rapcsányi László, Pál Gábor, Lili János, Vasváry Lajos, Incze Antal, Förster György, Milotay István és Torkos Béa. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése.! A kormány részéről jelen van: gr. Teleki Pál. (As ülés kezdődik délelőtt 10 óra áperckor.) (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Arvay Árpád jegyző urat, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére Spák Iván, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Boczonádi Szabó Imre jegyző urakat kérem fel. A házszabályok 163. §-ának értelmében bemutatom a t. Háznak a függőben lévő interpellációk jegyzékét. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a felhatalmazási javaslat folytatólagos tárgyalása. (írom. 400. sz.) Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tárgyilagos, szenvedélymentes és igazságos bírálatot óhajtok mondani ebben a vitában és hogy ezt megtehessem, úgy érzem, kot részre kell osztanom a kormány ténykedését. Az egyik rész a külpolitika, amelynek terén azt kell vizsgálnom, mit tßtt és milyen eredményt ért el a kormány, a másik rész a belpolitika, amelynek terén azt nézem, hogy a kormány mit tett, mit mulasztott, mit kellett volna tennie. Ezekkel a kérdésekkel fogok foglalkozni. Mindjárt beszédem kezdetén rátérek a külpolitikára és teljes tárgyilagossággal megállapítom, hogy a kormány külpolitikai ténykedését helyesnek, célravezetőnek, kifelé és befelé őszintének tartom és mert ez a külpolitika ilyen volt, azért volt eredményes is. (Ügy van! jobb felől.) Valamely külpolitika bírálata elsősorban attól függ, milyen eredményt ért el a kormány. Ezen a téren csak elismerésemet fejezhetem ki és úgy érzem, hogy a kormány külpolitikai vonalvezetését minden magyar ember csak helyeselheti. Lehetnek még egyesek — minél kevesebben — bizonyos szabadkőnu;KÉPVTSELÖHÁZI X/VPLG VII. ves csügg vények, akiknek esetleg vágyálmaik vannak, de nagyjában és egészében az egész magyar nemzet teljes mértékben helyesli ezt a teiigelybarát külpolitikai vonalvezetést Mi az önérzetes magyar álláspont kidomöorítása mellett vagyunk tengelybarátok, mert ágy érezzük — és ezt valljuk is nyiltan — hogy az öntudatos magyarság, a magyar öntudatnak és önérzetnek növelése és minél erőteljesebb kidomborítana egyáltalán nincsen ellentétben a tengelyhüséggel és a tengelybarátsággal. (Ügy van! jobb felől.) Meg vagyok róla győ ződve, hogy barátaink is azt a fajta magyart beesülik, aki egyenes, őszinte, becsületes és önérzetes magyar, aki mint egyenrangú tényező óhajt résztvenni a tárgyalásokban. Ne feledjük ugyanis — és ez különösen reánk, magyarokra vonatkozik — hogy országok és nemzetek nagyságát nem a föld nagyságával, hanem lelki nagysággal mérik és ha a mérésnek ezt a módszerét fogják használni, akkor mi nem fogunk könnyűnek találtatni, mert a magyar lélek, a magyar becsület, a magyar önérzet és hűség a múltban mindenkor megállta a helyét. Bennünk sóba senki az életben nem csalódott és ha túl őszinte vagyok, azt kell mondanom, annál többet csalódtunk mi ezeréves ittlétünk alatt. Ha helyes kül- és belpolitikát akarunk folytatni, mindenekelőtt arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy mi elsősorban és mindenekelőtt magyarok vagyunk és csak azután vagyunk európaiak. (Úgy van! jobbfelől.) Ez nem érinti azt. hogy az európai kultúrközösségből ki akarjuk venni a bennünket megillető részt és nem jelenti azt, mintha ki akarnók magunkat abból vonni. T. Képviselőház! Nekem különösen jól esik a külpolitikának ezt a vonalvezetését látnom, mert azok közé tartozom, akik már régen ezt vallják, akik ennek a külpolitikai vonalvezetésnek a sikerében hittek akkor, amikor mások gúnyolódtak, hittek akkor, amikor egy németországi látogatásért támadták Gömbös Gyulát, ezt a nagy magyart. Én szembenültem vele a 158