Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-634
6M Az országgyűlés képviselőházának 156. hatóságát bárkinek akármikor módjában áll a község" adókönyvében ellenőrizni. A kérdéses község- határa körülbelül 16.000 hold. Ebiből a 16.000 holdiból annak 75 százaléka, vagyis 12^000 hold nagybirtok. A kisgazdák kezéh körülbelül 4000 hold vau. Itt megemlítem 'azt, hogy mind a 75" százalékban, mind pedig a 25 százalékban az erdő aránya egyforma. Sokszor mondják ugyanis azt, hogy azért fizetnek a nagybirtokok kevesebb közterhet, mert rószszabb a toldjuk, vagy talán mert nagy mértékben van rajta erdő. Ha az adóterhekről beszelünk, akkor nézzük meg a számokat, mit mutat itt az adófőkönyv. Míg a 12.000 hold föld után a nagyibirtok fizet 12.519 pengő 90 fillért, addig a kisbirtok az ő ,4000 holdja után fizet 23.823 Pengő 98 fillért. (Gr. Serényi Miklós: Egyenlő és arányos adóztatás!) Míg a nagybirtok kataszteri tiszta jövedelmét az adóhivatal 15—20 pengővel állítja he, addig a kisbirtok tiszta jövedelme 40—45 pengővel került beállításra. ÍGr. Festetics Domonkos: Járulékot fizetnek!) Ha valaki itt a szavahihetőségemben kételkedik, tessék, jöjjenek veletm. ott van az adÓiönyvben. Igaz, hogy képviselőtársamnak nincs joga belenézni, de nekem, mint községi bírónak van. <Gr. Festetics Domonkos: Akkor hozza is el! Nézzük meg az összes terheket!) Nézzük mes« honvédelmi szempontból az arányt. Mi e- a 4000 holdon élő község 1100 katonát ad; addig a 12.000 holdon élő nagybirtok énnek éppen a 10 százalékát, vagyis UO-et. (ßr;-Festetics Domonkos: És mennyi vagyon dézsníát fizet! — Br. Vay Miklós: És mennyi búzát termel?) Engedje meg, t. Ház, hogy a mozgósítással kapcsolatiban is tiszta képet mutassak. A mozgósítással kapcsolatban igénybe vettek 285 darab lovat. Éhből a nagybirtok az ő 12.000 holdjáról leadott. 45 darabot, a 4000 holdról pedig leadtak 240 darabot. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol van ezf — Bencze György: Bicskéii! Ott bíró! — Egy hang a jobboldalon: Azt én nem tudom megszagolni!) így néz ki az életiben az a kisgazdatársadalom, amely a közterheket viseli. (Br. Vay Miklós: Egyedül! — Füssy Kálmán: Dehogy egyedül!) Elnök: Csendet kérek! Börcs János: Ha a közterhek a kisgazdák rovására ilyen tetemes eltolódást mutatnak (Eay hang a, széhőlaloldalou: Döbbenetes eltolódást!), ükkor én azt kérdezem a földmívelésügyi ' miniszter úrtól (Pándi Antal: Ki a nemzetfenntartó elém?), miért nem teljesítik a kisgazdáknak azt a jogos kívánságát, amelyet már 1923-ban biztosított az akkori földmívelésügyi miniszter úr a belügyminiszter úrral együtt kiadott egyik rendeletében?' Ez a kívánság pedig az úrbéri jogok visszaállítása. E kérdésben valóságos dzsungel van. (Pándi Antal: "Rendszer, rendszor!) Ezeket az ügyeket az akkori rendelet értelmében kiadták a főszolgabíróknak azzal az utasítással, hogy jelenjenek meg a községek képviselőtestületeinek ülésén, azok az ő elnöklésük alatt hozzanak határozatot az odaítélés tárgyában és ezt a határozatot a belügyminisztériumba kell felterjeszteni. Ez az országban sok száz esetben meg is történt. Egy részüket a vármegyék közigazgatása természetesen megakadályozta, meri attól féltek, hogy így megbillen a községek gazdasági egyensúlya és költségvetésükben óriási eltolódások lesznek, az ügyek másik része azonban felkerült a földmívelésügyi miuiszter úrhoz, ahonnan azután áttették az igazságügyminisztériumba véleményezés végett. Valószínűnek tartom, hogy ez a véleményezés oda irányúit, ülése 19W november 20-án, szerdán.. állapítsák meg, vájjon a jeleulegi tulajdonosok azonosak-e a régi úrbéri jogok tulajdonosainak jogutódaival. (Egy hang a közéven: Jogrend van!) Ha ez eddig vitás kérdés íett volna is, azt hiszem, tiszta feleletet adott rá a múlt év novemberében az a rendelet, am'elyuek értelmében minden egyes zsidónak be kellett vallania föld- és házbirtoktulajdonát. Ez a kérdés tehát már 1939 novemberében teljesen tisztázódott s így tisztán lehet látni, hogy a régi tulajdonosok jogutódai között van-e" zsidó, vagy nincs. Ha pedig már tisztázódott, akkor tisztelettel kérném a földmívelésügyi miniszter urat, hogy hozzon már ebben a kérdésben végleges határozatot és adja vissza a parasztságnak azt a nyugalmat, amelyet 20 vagy 25 éven keresztül állandóan nélkülözött. Most pedig rátérnék a költségvetés egyik fejezetére. A költségvetésben a földmívelésügyi miniszter úr a téli gazdasági tanfolyamokra 250.000 pengőt, ugyanakkor a kultuszminiszter xir az állami színházak támogatására 2,468.600 pengőt vett fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Agrárország!) Azt hiszem, nem azért ilyen kicsi ez az összeg, mintha a földmívelésügyi miniszter úr ezt elégnek találná, hanem bizonyára az összminisztérium volt az, amely nem engedélyezett többet. Meg kell azonban állapítanoim, hogy amikor a nagygazdaság reudszeréről át akarunk térni a kisgazdaság rendszerére, amikor a földbirtokreform kérdésének komolyabb kezelésével sok száz és ezer újabb kisexisztenciát akarunk teremteni, amikor ennek az, agr'ír államnak a számára mind a minőségi, mind pedig a. mony nyiségi termelés érdekében egészségesebb, műveltebb, szaktudásban gazdagabb kisgazdatársadalmat akarunk biztosítani, ezt a két számot összehasonlítva, kétségbe kell, esnünk.- (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kétségbe kell esnünk, hogy ebben az agrárállamban a mezőgazdasági szakoktatásra csak 250.000 s ugyanakkor az állami színházak támogatására 2-5 millió pengő jut. (Br. VajMiklós: Nem hasonlók összehasonlítása! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Én nem mondom, hogy sajnáljuk ezt a pénzt a színészektől. Mi igenis támogatói vag'yunk a kultúrának, de kultúrát csak ott tudok elképzelni, ahol egészséges és vagyonos társadalom él. (Ügy van! Úgy van!) a szélsőbaloldalon.) Ha mi meg tudjuk erősíteni a falusi kisgazdatársadalmat, akkor éppen úgy ott fogjuk látni őket a színházak padsoraiban is, mint ahogy máris ott láthatjuk őket a mozikban. A magyar paraszt nem olyan elmaradott, hogy ne reagálna a színházra, mert neki az felesleges, vagy kido bott pénz volna, de abban a nyomorúságos állapotában, amelyben ma él, színházra nem telik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Megígértem képviselőtársaimnak, hogy én if röviden fogok beszélni, ezért befejezem felszólalásomat. A költségvetést pártállásomnál fogva nem tudom elfogadni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: B. Szabó István! Elnök; B. Szabó István képviselő urat illeti a. szó. B. Szabó István: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A földmívelésügyi tárca mai vitája során a legtöbb szónok azzal kezdte beszédét, hogy röyidre fogja mondanivalóit, mert az idő rövidsége miatt nem tud kitérni mindazokra a kérdésekre, amelyekkel foglalkozni szeretne. Őszintén megmondom,