Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-634

6M Az országgyűlés képviselőházának 156. hatóságát bárkinek akármikor módjában áll a község" adókönyvében ellenőrizni. A kérdé­ses község- határa körülbelül 16.000 hold. Ebiből a 16.000 holdiból annak 75 százaléka, vagyis 12^000 hold nagybirtok. A kisgazdák kezéh körülbelül 4000 hold vau. Itt megemlítem 'azt, hogy mind a 75" százalékban, mind pedig a 25 százalékban az erdő aránya egyforma. Sok­szor mondják ugyanis azt, hogy azért fizetnek a nagybirtokok kevesebb közterhet, mert rósz­szabb a toldjuk, vagy talán mert nagy mérték­ben van rajta erdő. Ha az adóterhekről besze­lünk, akkor nézzük meg a számokat, mit mu­tat itt az adófőkönyv. Míg a 12.000 hold föld után a nagyibirtok fizet 12.519 pengő 90 fillért, addig a kisbirtok az ő ,4000 holdja után fizet 23.823 Pengő 98 fillért. (Gr. Serényi Miklós: Egyenlő és arányos adóztatás!) Míg a nagy­birtok kataszteri tiszta jövedelmét az adó­hivatal 15—20 pengővel állítja he, addig a kis­birtok tiszta jövedelme 40—45 pengővel került beállításra. ÍGr. Festetics Domonkos: Járulé­kot fizetnek!) Ha valaki itt a szavahihetősé­gemben kételkedik, tessék, jöjjenek veletm. ott van az adÓiönyvben. Igaz, hogy képviselőtár­samnak nincs joga belenézni, de nekem, mint községi bírónak van. <Gr. Festetics Domonkos: Akkor hozza is el! Nézzük meg az összes ter­heket!) Nézzük mes« honvédelmi szempontból az arányt. Mi e- a 4000 holdon élő község 1100 katonát ad; addig a 12.000 holdon élő nagybir­tok énnek éppen a 10 százalékát, vagyis UO-et. (ßr;-Festetics Domonkos: És mennyi vagyon dézsníát fizet! — Br. Vay Miklós: És mennyi búzát termel?) Engedje meg, t. Ház, hogy a mozgósítással kapcsolatiban is tiszta képet mutassak. A moz­gósítással kapcsolatban igénybe vettek 285 da­rab lovat. Éhből a nagybirtok az ő 12.000 hold­járól leadott. 45 darabot, a 4000 holdról pedig leadtak 240 darabot. (Felkiáltások a jobbolda­lon: Hol van ezf — Bencze György: Bicskéii! Ott bíró! — Egy hang a jobboldalon: Azt én nem tudom megszagolni!) így néz ki az élet­iben az a kisgazdatársadalom, amely a közter­heket viseli. (Br. Vay Miklós: Egyedül! — Füssy Kálmán: Dehogy egyedül!) Elnök: Csendet kérek! Börcs János: Ha a közterhek a kisgazdák rovására ilyen tetemes eltolódást mutatnak (Eay hang a, széhőlaloldalou: Döbbenetes el­tolódást!), ükkor én azt kérdezem a földmíve­lésügyi ' miniszter úrtól (Pándi Antal: Ki a nemzetfenntartó elém?), miért nem teljesítik a kisgazdáknak azt a jogos kívánságát, amelyet már 1923-ban biztosított az akkori földmívelés­ügyi miniszter úr a belügyminiszter úrral együtt kiadott egyik rendeletében?' Ez a kíván­ság pedig az úrbéri jogok visszaállítása. E kér­désben valóságos dzsungel van. (Pándi Antal: "Rendszer, rendszor!) Ezeket az ügyeket az ak­kori rendelet értelmében kiadták a főszolga­bíróknak azzal az utasítással, hogy jelenjenek meg a községek képviselőtestületeinek ülésén, azok az ő elnöklésük alatt hozzanak határoza­tot az odaítélés tárgyában és ezt a határozatot a belügyminisztériumba kell felterjeszteni. Ez az országban sok száz esetben meg is történt. Egy részüket a vármegyék közigazgatása ter­mészetesen megakadályozta, meri attól féltek, hogy így megbillen a községek gazdasági egyensúlya és költségvetésükben óriási eltoló­dások lesznek, az ügyek másik része azonban felkerült a földmívelésügyi miuiszter úrhoz, ahonnan azután áttették az igazságügyminisz­tériumba véleményezés végett. Valószínűnek tartom, hogy ez a véleményezés oda irányúit, ülése 19W november 20-án, szerdán.. állapítsák meg, vájjon a jeleulegi tulajdono­sok azonosak-e a régi úrbéri jogok tulajdono­sainak jogutódaival. (Egy hang a közéven: Jogrend van!) Ha ez eddig vitás kérdés íett volna is, azt hiszem, tiszta feleletet adott rá a múlt év novemberében az a rendelet, am'ely­uek értelmében minden egyes zsidónak be kel­lett vallania föld- és házbirtoktulajdonát. Ez a kérdés tehát már 1939 novemberében teljesen tisztázódott s így tisztán lehet látni, hogy a régi tulajdonosok jogutódai között van-e" zsidó, vagy nincs. Ha pedig már tisztázódott, akkor tisztelettel kérném a földmívelésügyi minisz­ter urat, hogy hozzon már ebben a kérdésben végleges határozatot és adja vissza a paraszt­ságnak azt a nyugalmat, amelyet 20 vagy 25 éven keresztül állandóan nélkülözött. Most pedig rátérnék a költségvetés egyik fejezetére. A költségvetésben a földmívelés­ügyi miniszter úr a téli gazdasági tanfolya­mokra 250.000 pengőt, ugyanakkor a kultusz­miniszter xir az állami színházak támogatására 2,468.600 pengőt vett fel. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Agrárország!) Azt hiszem, nem azért ilyen kicsi ez az összeg, mintha a föld­mívelésügyi miniszter úr ezt elégnek találná, hanem bizonyára az összminisztérium volt az, amely nem engedélyezett többet. Meg kell azonban állapítanoim, hogy amikor a nagy­gazdaság reudszeréről át akarunk térni a kis­gazdaság rendszerére, amikor a földbirtok­reform kérdésének komolyabb kezelésével sok száz és ezer újabb kisexisztenciát akarunk te­remteni, amikor ennek az, agr'ír államnak a számára mind a minőségi, mind pedig a. mony ­nyiségi termelés érdekében egészségesebb, mű­veltebb, szaktudásban gazdagabb kisgazdatár­sadalmat akarunk biztosítani, ezt a két számot összehasonlítva, kétségbe kell, esnünk.- (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kétségbe kell esnünk, hogy ebben az ag­rárállamban a mezőgazdasági szakoktatásra csak 250.000 s ugyanakkor az állami színházak támogatására 2-5 millió pengő jut. (Br. Vaj­Miklós: Nem hasonlók összehasonlítása! — Zaj a jobboldalon és a középen.) Én nem mondom, hogy sajnáljuk ezt a pénzt a színészektől. Mi igenis támogatói vag'yunk a kultúrának, de kultúrát csak ott tudok elképzelni, ahol egész­séges és vagyonos társadalom él. (Ügy van! Úgy van!) a szélsőbaloldalon.) Ha mi meg tud­juk erősíteni a falusi kisgazdatársadalmat, ak­kor éppen úgy ott fogjuk látni őket a színhá­zak padsoraiban is, mint ahogy máris ott lát­hatjuk őket a mozikban. A magyar paraszt nem olyan elmaradott, hogy ne reagálna a színházra, mert neki az felesleges, vagy kido bott pénz volna, de abban a nyomorúságos ál­lapotában, amelyben ma él, színházra nem te­lik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Megígértem képviselőtársaimnak, hogy én if röviden fogok beszélni, ezért befejezem felszó­lalásomat. A költségvetést pártállásomnál fogva nem tudom elfogadni. (Helyeslés a szél­sőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: B. Szabó István! Elnök; B. Szabó István képviselő urat illeti a. szó. B. Szabó István: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk! a szélsőbaloldalon.) A földmívelésügyi tárca mai vitája során a legtöbb szónok azzal kezdte beszédét, hogy röyidre fogja mondani­valóit, mert az idő rövidsége miatt nem tud kitérni mindazokra a kérdésekre, amelyekkel foglalkozni szeretne. Őszintén megmondom,

Next

/
Oldalképek
Tartalom