Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1068

1068 Az országgyűlés képviselőházának 163, nyilatkoztak, hogy semmi kifogásuk sincs a választási rendszer ellen. Amikor azonban v tisztviselői kar elhagyta a termet és a folyo­sóra érkezett, nagy vita támadt: az egyik fel­sorakoztatta érveit a választási rendszer, a má­sik a kinevezési rendszer mellett. Ez azt mu­tatja, hogy igenis mindenkinek van önálló vé­leménye ebben a tekintetben, azonban a felsőbb hivatalos felfogás kialakulása hijján senki sem akarja önálló véleményét, esetleges külön véleményét kifejezésre juttatni. Felfogásom szerint a tisztviselői kart ebben a vonatkozás­ban igenis <meg kellene szólaltatni, mégpedig olyan módon, hogy függetlenül, szabadon, tit­kosan nyilvánítsa felfogását, hogy így való­ban maga a tisztviselői kar — amelynek vitális érdeke e kérdés megoldása, s amelyet ez első­sorban érdekel — maga^ fejtse ki álláspontját és adja le arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a választási vagy pedig a kinevezési rendszer mellett foglal-e állást. A nagyközönség szem­pontjából esetleg nem bír jelentőséggel az, hogy választási vagy kinevezési rendszer van-e, mert hiszen őt közvetlen az érdekli, hogy a tisztviselők jól, gyorsan és célirányosan szol­gálják^ ki. A tisztviselői kar nagyrészének az a felfogása, hogy függetlenségét biztosítania kell, s az egyik a függetlensége biztosítását a választási rendszer, a másik pedig a kinevezési rendszer mellett találja meg, s hogy a köz­érdeket valóban melyik rendszer szolgálja hí­ven, természetesen azt a törvényhozás lesz hi­vatva eldönteni. T. Ház! A tisztviselők szempontjából fon­tos még ä kvalifikáció kérdése is. Ma a, köz­ségben, a falú vezetői között azt 1 het mondani, valóságos versengés folyik a tekintetben, hogy kinek van nagyobb kvalifikációja. A falu veze­tői között vám a községi jegyző, a tanító, azután egy új személy, a kertészeti akadémiát végzett kertész, aki szintén gyakran ott van a faluban. Mondom, vetélk dés van közöttük. Mi csak örömmel üdvözölhetünk minden olyan ve­télkedést, amelynek alapja a műveltség tökéle­tesítését célzó vágy. A tanítóság a saját javára igyekezett kiverekedni, hogy akadémiai végzett­ségű legyen, a kertész kertészeti akadémiát végzett, tehát szintén főiskolai kvalifikációja van, s ''zért a jegyzői kar ebben a vonatkozás­ban elégedetlen, mert ma már nem tarthatja magát kvalifikáció szempontjaiból egy színvo­nalúnak ezzel a másik két emberrel, akivel együtt él és akivel együtt vezeti tulajdonkép­pen a falú életét, nem tarthatja pedig azért, mert hiszen az ő végzettsége még nem, akadé­miai jellegű. Éppen ezért a községi jegyzők kö­réb n általános óhaj nyilvánult meg abban a tekintetben, hogy ezt a magasabb kvalifikációt részükre biztosítsák és ők -ezt a magasablb' minő­sítést elnyenhessék. A szombathelyi jegyzői tan­folyamról indult ki ez a mozgalom. Ezt az egész jegyzői kar a legnagyobb örömjmel vette és az egész jegyzői karnak ezt az óhaját nézetem szerint teljesíteni is kell, inert hisz n sohasem felesleges, ha a továbbképzés és magasabb ki­képzés megadatik annak, aki valóban a falusi élet első vezetőié kell hogy legyen. (Ügy vqnl Ügy van! jőtb felől. — vitéz Hertelendy Mik­lós: A felemelkedés a községi jegyzői karból a megyei közigazgatási karba!) Ez is hely s gon­dolat. A jegyző most kvalifikációjánál fogva a közigazgatás más ágaiban helyet nem foglal­hat, míg ha. valóban egységes lenne az a minő­sítés, — amire szintén van törekvés — ez meg­adná a lehetőséget, hogy a községi közigazga­ülése 19 W. november 29-én, pénteken. tási ágazatiból a vármegyei közigazgatási ága­zatiba felemelkedjék és így az egyik ágazatból a másik ágazatba való átmenet megkönnyíttes­sék. Ha ez lehetővé^ tétetik, ez valóban a közér­dek javát szolgálná, mert hiszen nem lehet jó felső közigazgatási emb r az, aki aiz alsó köz­igazgatást végig nem járta. Igaz ugyan, hogy erre megvan a törvényes lehetőség, és kötele­zettség, de ennek végrehajtása még nem áll olyan rigorózus alapon, mint amilyen alapon tulajdonképpen meg kellene lenni. T. Ház! A tisztviselői kérdéssel kapcsolat­ban legyen szabad kitérn:m egy olyan kér­désre, amelyről ritkán van szó, amely azonban a tisztviselőknek vitális érdekét érinti és amely különösen ma időszerű lehet, amikor a reha­bilitációs törvényjavaslat már a kezünk között van, amikor tehát a megtévedt bűnösöket is­mét vissza akarjuk venni a társadalomba, és lehetővé akarjuk tenni azt, hogy ők ismét az államnak rendes polgáraivá váljanak s éppen olyan jogokat gyakorolhassanak, a társadalom­ban ugyanolyan előnyöket élvezhessenek, mint aminőkben azelőtt r részesültek. Itt a tisztvise­lők fegyelmi kérdését a közigazgatás rendezé­séről szóló 1929 : XXX. f törvénycikk rendezte, amely különböző jogszabályokban meghatározta a fegyelmi vétségek tényálladéki elemeit és meghatározta azt az eljárást, amely szerint el kell járni a fegyelmi ügyekben, és azokat a büntetéseket, amelyeket az illető tisztviselő kaphat bűnösségének megállapítása esetén. Ha végigtekintünk ezeken a jogszabályo­kon, azt láthatjuk, hogy az 1929:XXX. törvény­cikk és annak tartalma ebben a vonatkozásá­ban nagyon elmaradt korától. A legújabb, kor­szerű, új fegyelmi jogszabályokban s általában minden modern büntető eljárásban a szóbeliség és a közvetlenség £iZ £155 elv, amely mellett a vádlottnak vagy a terheltnek biztosítja védeke­zését. A fegyelmi szabályzat szerint a fegyelmi delinkvens megjelenik a vizsgálóbíró előtt, ott kihallgatják, majd megjelenik a tanú és a ta­nút elkülönítetten hallgatják ki. Ez helyes volna abban az esetben, ha ugyanez a tanú megjelennék maid a bírói ítéletet gyakorló fe­gyelmi tárgyaláson is és ott a bíróság előtt ugyancsak elmondhatná a szemébe annak a jegyzőnek vagy fegyelmi alatt álló más egyén­nek, hogy mi is az, amit az ügyre vonatkozólag elő tud vagy elő akar adni. A vizsgálat folya­mán megvan ugyan a szembesítési lehetőség, de — mint mondottam — nincs mes? annak a le­hetősége, hogy ezeket az ítéiőbírák előtt elő­adhassa. Ott már túlnyomórészt írásbeli eljá­rás van, írásból olvassák fel a fegyelmi eljárás anyagát, a bíró szóban nem hallja az egyes ta­nuk és szereplő egyénektől, hogy tulajdonkép­pen mi is történt ezzel az üggyel kapcsolatban. Egyszóval a régi elmaradt írásbeli rendszer mellett mondják ki azt a büntetést, amely na­gyon sokszor, a fegyelmi alatt álló egyén teljes exisztenciáiának elvesztését mondja ki, hiszen hivatalvesztésre ítélik. Felfogásom szerint ez a törvény feltétlenül rekonstrukcióra szorul. Ak­kor, amikor az új és előre láthatólag küszöbön lévő alkotmányreformról és az alkotmányre­formmal kapcsolatosan az egyes szervezetek át­alakításáról lesz szó, ez a törvény feltétlenül rekonstrukciót vár. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy még kitérjek a földmívelésügyi kéidés^kből né­hány témára, amelyek közvetlenül kerületemet, illetőleg lakóhelyemet érdeklik, dö amikor eze­ket a speciális helyeket is érintik, ugyanakkor összefüggésben állanak az egész magyar nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom