Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-632

632 Az országgyűlés képviselőházának 1, tor megjegyezni, a magam apró konkrétumait pedig a következőkben vagyok bátor előadni. Egyik képviselőtársam a borkérdésről beszélt. A földmívelésügyi tárca költségvetése is említi, hogy szőlőtelepítésre és felújításra nagyobb lehetőséget, ad. Ezt helyesnek tartom, de ezzel kapcsolatban van egy kérésem. Azokon a vidékeken, ahol a nemes európai szőlők nem mennek, méltóztassék a kisparasztoknak meghagyni a maguk 100, 200 vagy 300 öl direkttermő szőlőjét. Somogy megyében, Baranyában és Bihar megyének egyes vidékein a kötött területeken már megpróbálkoztak minden lehetőt megtenni arra, hogy nemes európai szőlői a jtakat termeljenek, de nem megy, ez lehetetlen dolog. Ne méltóztassék elvonni azt a nagyon csekélyke örömet attól a falusi néptől. hogy a saját Noa-borát, direkttermő szőlőből termelt borát ne igya a meleg időben a poshadt víz helyett. Nem akarom a Noa-borról szólva a magyar bor hírnevét rontani, csak azt kérem, hogy a saját néhányszáz Öl szőlőföldjükön direkttermő szőiőt termeinessenek. Somogy, Baranya és Bihar megye kisgazdáinak, általában a kötött vidékeken élő és kötött éghajlat alatt élő vidékek kisgazdáinak ez a kívánsága és nagyon fontos kívánsága. A költségvetésben látom a belvizek lecsapolására felvett 400.000 pengő költségelőirányzatot, aminek nagyon örülök és amit nagyon helyesnek tartok. Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy ezek a belvizek nem abból állnak elő, hogy talajvizek vagy elvezethetetlen vizek vannak, hanem az egész országban, minden község határában vannak olyan lapályok, olyan hajlatos földek, amelyek víz alatt állanak, különösen a mostani esős időben, de minden nagyobb esőzésnél, minden hóolvadásnái, általában igen gyakran víz alá kerülnek. Ezek a földek mindig szegény kisparasztoknak egykét holdas földjei, amelyekből 100—200 Öl víz alá kerül és e miatt nem lehet eladni. Azt kérem tehát, méltóztassék ezekben a községekben éppen az idei év tapasztalatai alapján megállapítani, hogy hol vannak ezek a vízállások, hajlatok és víz jár ta földek, méltóztassék ezeket felvenni, bizonyos árokrendszerrel, vagy egyéb munkálatokkal az évek során, de minél előbb, ugyanúgy lecsapolni és használhatóvá tenni, mint ahogy a szegedkörnyéki vizeket most akarja a miniszter úr elvezettetni. Méltóztassék ezt abból a szempontból nézni, hogy a falu népe félhold^ vagy 200 öl földjének víz alatt állása és termésének elvesztése igen káros egy-egy kisemberre, ha pedig összeszámláljuk az egész országban tíz- és tízezer holdra megy ezeknek a víz alatt álló földeknek a száma, ami a nemzeti termelésre igen káros dolog. A földmívelésügyi költségvetésben látok egy összeget, amely a vadászat támogatására szolgál. Engem a vadászok ellenségnek tekintenek, mert én a vadaknak ellensége vagyok. De én azt mondom és azt kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy a vadkároknak és vad-dolgoknak legsürgősebb rendezésére most már tegyen valamilyen intézkedést. Láttuk, hogy az idei télen a vadak milyen pusztításokat okoztak, hogy ezerszámra pusztultak el a gyümölcsfák és évtizedekre kiható, helyrehozhatatlan károkat okozták, és a gazdák még kártérítést sem kaptak; ezzel szemben az államot terhelték meg azzal, hogy olcsó gyümölcscsemetéket kellett kiosztani s ugyanakkor kezdjük szaporítani az apró vadakat, Az apr"Ó vadkárok '. ülése IdUO november 20-án, szerdán. megtérítésére és általában az egész vadászati törvény úDJá szervezésére feltétlenül szükség van. Ha az érdekelt gazdák a vadtenyésztésből eredő károkért megfelelő kárpótlást kapnának, akkor elismerném valami közgazdasági jelentőségét a vadtenyésztésnek és a vadászat fenntartásának, de amíg a vadtenyésztésnek, a vadászatnak az egész terhét a szegény kisemberek viselik, addig én a szó szoros értelmében kiirtandónak tartom a vadakat, mert sokkal előbbrevalók a falusi gyermekek, a falusi szegény családok kis terményei, mint a vadászatból eredő passzió kielégítése. Egy másik igen fontos kérdés az állattenyésztéssel kapcsolatban, amit igen helyesnek tartok, a borjú- és tenyészállat-akció, azonban a kivitelnél igen sok baj van. Az én községeimbe is hozattunk ilyen törzskönyvezett teheneket, amikor azonban a gazdák megkapták az első szállítmányt, akkor a többit lemondották és még fizettek azért, hogy ne kelljen nekik átvenni. Olyan törzskönyvezett teheneket kap-^ tak ugyanis, amelyeknél egy jobb kecske több tejet ad. ígéretet tettek, hogy 120—150 kilogrammos borjúkat kapnak a gazdák és 70—80 kilogrammosokat kaptak igen drága áron. Én valahogyan az egész rendszer újjászervezését szeretném és lehetővé kellene tenni azt, hogy az ellenőrzés és a kivitel sokkal hatékonyabban szolgálja a kisgazdáknak azt az érdekét, amit voltaképpen a tehén- és borjú-akció lebonyolításával céloztak. Azokról az elvi és nagyobb jelentőségű kérdésekről, amelyekről igen t. képviselőtársaim már beszéltek, nem akarok szólni, nem akarom ismétlésekkel tölteni az időt, egy kérdésre azonban — nem tudom, volt-e erről már szó — fel kell hívnom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, amely éppen olyan fontos a földmívelésügyi igazgatás, mint az ország érdekében, ez pedig az alsófokú földmívelésügyi igazgatás megszervezése. Lehetetlen dolog, hogy ebben a költségvetésben a minisztérium hatáskörébe tartozik a mezőőrök oktatása, a nyúlketrecakció támogatása és a trágyatelepek létesítése: olyan piszlicsáré dolgok, amikkel egy minisztérium, egy kormányzat nem foglalkozhatok. Ha végig elolvassa az ember ezt az öthat oldalas költségvetést, szinte azt látja, nogy Magyarországon a mezőgazdaság íoljesen fii van maradva, mert mindent a miniszternek és a központi kormányzati hatóságnak kell intéznie és a»a csoda, hogy nem fullad bele ezeknek az apró-cseprő teendőknek az elintézésébe és látszik, hogy nem tud semmire sem jutni. Ennek következtében feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az egészen kicsi dolgok végrevalahára kikerüljenek a minisztérium kezéből és valamilyen intéző hatóság legyen alatta. Ezek pedig nem lehetnek mások, mint a mezőgazdasági kamarák, amelyeket hatósági jogkörrel kell felruházni, sőt tovább megyek, még a járási gazdasági bizottságokat is. A szervezetet át kell építeni. Ehhez megfelelő törvényjavaslatot kell idehozni. Annakidején, amikor a második mezőgazdasági kamarai törvényt, tárgyaltuk, akkor is nagyon kértem az akkori kormányzatot, hogy fordítsa ezt a kamarai törvényjavaslatot úgy, hogy a mezőgazdasági alsófokú igazgatásnak legyen egy hatósági szerve, mert hiszen ott vannak a közvetlenül érintett emberek, a munkások, a kisgazdák, akikkel mindent meg lehet csinálni és akkor tényleg lehet földmívelésügyi kormányzati politikát kívánni attól a földmívelésügyi minisztertől; így azonban, amikor a lehető legkisebb.