Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1047

Az országgyűlés képviselőházának 16$. ülése 1940. november 29-én, pénteken. 1047 László: Ez nem jogrendvédelem, kérem!) Szörnyű kemény ítélet, de nincs jogom bírálni. Elnök: Ki mondta a képviselő urak közül azt, hogy »ez nem jogrendvédelem?« (Rapcsányi László jelentkezik.) Eapcsányi képviselő urat kérem, hogy ilyen kijelentéseket ne tegyen a magyar törvényhozás termében a bírói Ítéletekről. Szöllősi Jenő: T. Hází En megnyugszom még a bírói ítéletben is, de most jön a különös, ami már politikum. (Zaj a szélsöbaloldalon. — Elnök csenget.) Ez az ember a múlt hónapban kapta meg a végleges ítéletet és akkor kérelemmel fordult az ügyészséghez, hogy jön a karácsony, családja van, kétnónapi halasztást kér. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Amit minden sikkasztó megkap!) Majdnem kivétel nélkül mindenki, sikkasztok, síberek is megkapják a halasztást. En mint testi-lelki jóbarátomnak meg akartam szerezni azt az örömet, hogy a karácsonyt még ott írón tölthesse, személyesen eljártam, elmentem egészen a miniszter úrig és előadtam, hogy ez az ember most először tévedt meg és először kér halasztást, (Rajniss Ferenc: Es nem rabolt!) adják meg neki. Elutasították, már benn van a szegedi ügyészség fogházában. Uraim, hogy ez az ember nem kapott halasztást, ez már politikai cselekedet. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Uraim, így nem lehet egységesen vezetni egy nemzet lelkületét, így nem lehet összefogni a lelkeket. Amikor én erre rámutatok, higyjék meg nekem, lelkem mélyéből beszélek, viszont azt is bejelenthetem, Jiogy az egész vármegye közvéleménye csodálkozva áll ez előtt a ezimptóma előtt és amikor ezt majd megértik, akkor ne csodálkozzanak, hogy politikailag az emberek nem hisznek, pedig ennek óriási jelentősége van. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elvadulnak!) Hát kiben higyjen a magyar nép, ha nem a magyar miniszterelnökben és a magyar kormányban? (Egy hang a jobboldalon: Mi hiszünk! — Kapcsányi László: Azt tudom!) Ezeknek a szimptómáknak mély jelentőségük van, ezek mellett nem lehet csak úgy vállvonogatva továbbmenni. Hadd beszéljek az adózás kérdéséről is. Ez is mélyen belenyúl a nép lelkületébe. Arról beszélünk, htogy az adózásban egyenlőség legyen. Végtelen sok minden történik ezen a téren, de én csak azt a kérdést vetem fel, miért nem tehet egyszer megtudni például azt, hogy az adóhátralékok a pénzügyigazgatóságon hogyan és mint alakultak, mert titkosan kezelik. (Eapcsányi László: Pedig érdekes volna!) En egyenesen felkérem a miniszter urat, szíveskedjék Békés megye, Szolnok megye és Bihar megye nagybirtokosainak az adóhátralékát bemutatni a t. Ház előtt. Szédülni fognak, ha ezeket meglátják, szörnyű adatokat fognak látni. És akkor arról beszélünk, hogy a nyomorult parasztembertől elveszik a párnáját, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az utolsó malackáját!) az utolsót talán nem. Erre is egy példát mondok. Lefoglaltak egy parasztházban szerény bútorokat és minthogy az nem volt közvetlen használati dolog: elvitték a kis kenyeresszekrényt. Kiigényelték, mert nem a családé volt. Egy bírótársam mondja el, hogy kihallgatta a tanukat, odakerül egy 8 éves kisleány, aki egyedül volt akkor otthon, amikor a bútorokért jöttek. Azt mondja a kisleánynak: miért nem mondtad, hogy ez nem a mienk? Azt feleli: el akarták vinni, el is vitték, én csak meg akartam kérni őket, hogy az ebédem, a kenyerem ott van . KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ' VII. benne, adják ide. Amikor odaadták szegénynek, akkor hagyta, hogy elvigyék a szekrénvt. Hát urain, így nem lehet igazságot tenni a néppel szemben. Ez csak egy tünet, (Csorba Sándor: Ez a végrehajtó már állásban volt tíz évvel ezelőtt!) de higyje el t. képviselőtársam, amíg a nagybirtokosok adóhátralékát nem mutatják be és titkosan kezelik, addig a nép nem fog hinni abban, hogy ezen a téren igazság, lesz. (Egy hang jobbfelöl: Hogy lehet így szembeállítani a dolgokatf — Zaj.) Gyönyörű beszédet mondott itt tegnap Porubszky Géza kép viselő tár&am a nemzetvédelemről, a családvédelemről. Beszélt az egykéről, mint nemzetpusztító nagy betegségről és felvetette azt, hogy miért nem hozzák be az Örökösödési adót, miért nem lehet például ki mondani azt, hogy akinek nincs gyermeke, annak fele vagyona az államra maradjon, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akinek egy gyermeke vau, az ennyi százalékot, akinek két gyermeke van, az annyi százalékot adjon le az államnak és így tovább. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Többet!) En csak a felét szeretném, annál is

f inkább, mert ez igazságos volna. De felvetődik a nagy hatalmi ügy: mi történne a nagybirtokkal, ha egy gyermek esetén abból ezer holdat vagy bizonyos százalékot elveszünk az államnak? Ez megakad ezen a nagy hatalmon, elakad. Hiába tartjuk mind nyájan méltányosnak és hiába beszélünk az egyke ellen, amíg a hatalmi ügybe bele nem nyúlunk, a nagyvagyon ellenállásába nem nyúlunk bele, addig itt nem lesz az egyke szempontjából semmiféle előrehaladás a magyar nemzet érdekében. Itt szerepel tehát az egyik oldalon a politikum, a másik oldalon pedig a nemzet érdeke. Tessék ezt mérlegre tenni és megnézni ezt a kérdést: lehet-e hát hinni és •bízni? T. Ház! a gazdasági kérdésekről már nem beszélek, mert elfogy az időm, csak arra hivatkozom, hogy a felszólalóknak egész sora — tegnap Kunder Antal, azelőtt Piukovich József képviselőtársam — ordító adatokkal bizonyították bn, hogy a mi mezőgazdasági és egyéb gazdasági életünk halad és tántorog a csőd felé. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez csak arra mutat, hogy itt nem a helyes szellem uralkodik, itt Összefogni nem lehet, nem lehet Treuga Dei-t hirdetni, mert minden csak marad a régiben, márpedig csak a népi igazság mellett lehet egy nagy nemzeti összefogást csinálni. De azt kívánni, hogy ehhez az igazsághoz, amelyet az urak hirdetnek és amelyet a rendszer hirdet, álljon oda a 13 millió magyar: soha sem lehet. Tessék annak a felső tízezernek a népi igazság mellé odaállni és akkor lesz egység és akkor nem kell félni a szavazati iogoktól, akkor mindenkinek az ereje meg fog feszülni, ÖR=!7e fn°r fo^rií és el foerjuk érni nagv nemzeti céljainkat. Ebből a szempontból kell nézni az életet. Befejezve beszédemet, csak azt mondom, hogy miután nem látom a kormányzat részéről azt a nagy erőfeszítést, amely szükséges ahhoz, hogy a nép bizalmát megfelelő intézke

: désekkel megnyerje... Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Szöllősi Jenő: ...az appropriációs javaslatot nem fogadhatom el. (Helyeslés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) 153