Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-1033
Ái országűyuíes képviselőházának 168. egyetlenegy számottevő magyar történetírói, egyetlenegy kiváló közjogászt vagy nagy politikust a múltból, aki valaha is megtagadta volna a magyar alkotmányosság történelmi jeliegét. (Szöllösi Jenő: Majd. bizonyítják!) T. Ház! Kitűnő történészünk, Nagy Miklós, egyiü: pompás tanulmányában rendülvui alapos vizsgálat alá vette az l«48-as alkotmányos törvénynozást és pontrói-pontra, szakaszrólszakaszra megállapította, mi ezekben a törvényekben Kossuth alkotása és mi Ijhiczy Kálmán szövegezése, és főleg mi az, amit a rési alkotmányból vettünk át, amikor kiterjesztettük a rendi kereteket népi keretekre, továbbá mi az, amit recipiáltunk. Megállapította, hogy az 1M8:±11. te.-ben, amely öti szakaszból áll, mindössze 7 szakasz akad, amelyre ieiig-m3ddig azt lehet mondani, hogy recipiált. Ezek a szakaszok is azonban inkább jogtechnikai természetűek, nincs elvi jelentőségük. A népképviseletről szóló V. te. még természetesebben egyszerű kitágítása a régi rendi magyar alkotmánynak. Hiszen csak a popul us werbőczyanus kereteit kellett a jobbágyfelszabadítással kitágított keretű politikai nemzet határáig kiszélesíteni. (Ugy van! ügy van! balfelől.) Mi szükség, lett volna itt egyáltalán recepcióra? (Tíldy Zoltán: Ez az, amit Mezey Lajos nem értett meg beszédében! — Szöllösi Jenő: És Kovrig Béla!) Nagy Miklós ebben a rendkívül pontos és a dolgot végérvényesen eldöntő tanulmányában idézi Deák Ferencet: »Adalékok a magyar közjoghoz« című halhatatlan művéből a következő sorokat (olvassa): »Vannak újabb törvényeink között olyanok, amelyek nem elvben és lényegben, hanem formában újak . . . Ilyen például a miniszteri felelősség. Mindazt, ami az erről szóló 1848. évi törvényben foglaltatik, ily alakban hiába keresnők akár Magyarországnak, akár más országnak régibb törvényeiben. De az elv maga nem volt ismeretlen Magyarország törvényhozása előtt, s már a XVI. században világosan és határozottan kimondotta a magyar törvény, az 1507: VII. te.« , A népképviselet kérdésénél még könnyebb ez az alkotmányos őskutatás. Mátyás királynak két törvénye is szólt »választott nemesedről, ami azt jelenti, hogy az akkori politikai nemzet, a nemesség, már képviselőket. küldött az országgyűlésbe. '"._..'T. Ház! Annyi igaz, hogy az 1848 : as alkotmanyreform valóban rögtönzés volt, Kosbuth és Ghiczy zseniális rögtönzése. Ügy szólván 24 óra alatt készült. Bizonnyal lehetett volna még jobban kidomborítani az új keretekben a régi formákat s kevesebbet „venni át még külsőségeiben is idegenből. El tudom képzelni például, hbgy megtarthattuk volna a nádori méltóságot, a nádor lett volna Magyarország mi-, niszterelnöke, hogy a formákban is alkalmazkodjunk az ősi alkotmányhoz. De nein az a lényég és különben is az vessen követ Kossuthra és Ghiczy re, meg az egész 48-as alkotmányjogi törvénynozasra, aki kellőleg felmérte magában íízt a mérhetetlen tömegű tökéletlen, tisztán másoló szellemű recepciót, — például a kereskedelmi törvény gondolat nélkül való recepcióját, — amelyekkel a 67-es korszak második fe» lében valósággal megtömtük a Corpus Jurist. (Szőllősi Jenő: Ügy van! Igaza vän!) És minél kevesebb ideje volt Kossuthnak és Ghiczj nek ezeknek a fontos törvényeknek a megszövegezéséhez, annál nagyobb a szellemi teljesítméiiyük és annál .nagyobb az "érdemük, hogy a lényeget, a magyar alkotmány • történelmi jellégéi'Tnegmentettékr **'— " --. - - ^.,-- -v illése 19^0. iiovembet 29~en t péntekem. Íö3fr . T. Képviselőház! Egyébként Kossuth Lajos is többször élesen cáfolta a 48-as alkotmány recepciószer ű jellegét. Emlékirataiban írja (olvassa): »... mi csak reformokat akartunk; és azokat a király szentesítése mellett alkotmányos úton keresztül is vittük. Tévednek, akik azt hiszik, hogy a mozgalom ama villamos lökésből származott, amelyet a váratlan februári francia forradalom adott a kontinensnek. Igaz. hogy ez a forradalom országgyűlésen, egybegyűlve találta Magyarország akkor még kiváltságos elemekből álló törvényhozását. Az; is igaz, hogy a hatalmas forrongás, amelyet a francia forradalom Európaszerte felkeltett, nagymértékben hozzájárult »kapacitálni« xigj politikai elleneinket a hazában, mint ellensé geinket az udvarnál, mikép reformjavaslatainknak tovább is ellenszegülni nein lesz tanácsos. Ennyi igaz; de az is igaz, hogy reformjavaslataink teljességgel nem a francia forradalom lökéséből eredtek; nem volt azokban semmi új,' akár elvi, akár kiterjedési tekintetben. SŐt a, dolog akként áll, bogy a programm, amelyet az 1847—-48-iki országgyűlésen keresztül v ittunk. egyenesen azon reformmozgalom eredménye, amely már 1790 ,óta fennállott az országban. (Szöllösi JénŐ: Ügy van! 50 év után!) E pro-' gramm alapelvei nyilvánosan meg vita ttattak éveken keresztül, évekkel a francia forradalom előtt. (Egy hang a jobboldalon: Évtizedekkel!) s mi ez izgató" esemény befolyása alatt semmit sem változtattunk programmunkon.« (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, pontosabban, mint ezzel a Kos suth-idézettel és az előbbi Deák-idézettel nem lehet megcáfolni a t. külügyminiszter úr nagyon szerencsétlen nyilatkozatát. (Szöllösi Je-; nő: De ez a kormányé is!) Ha törés történt a; magyar alkotmányosságban, akkor az nem 48-ban történt, hanem 67-ben, ott sem az alkot-: mányosság történelmi jellegén, hanem a nemzet szuverenitásán a közös intézményeknek, a közös hadügynek, a közös külügynek és a közös pénzügynek a bevezetésével, ami ellen felemelte cassandrai szavát Kossuth Lajos. És mennyire Kossuth Lajost igazoltak az idők még Deák Ferenccel szemben is! De tovább megyek. Maga Deák Ferenc egészen 1865 húsvétjáig szigorúan a 48-as törvények alapján állott. Mär pedig az alkotmányos jogfolytonosságnak nagyobb hőse és gondolkozója nem volt Deáknál. Ha tehát Deák Ferenc nem látott törést, idegen recepciót a 48-as törvényhozásban, legalább is erőltetett dolog a külügyminiszter úr új alkotmányjogi átértékelése. Nagyon hasonlít es Eck-, hardt Ferenc jogtörténeti átértékeléséi he;'.." fSzöllösi Jenő: Kovrig Bélához!) Még groteszkebbé válik minden 48-ellenes: kirohanás, iha meggondoljuk, hogy 48 lényegében minden parlamentáris angol formaságaival valójában; visszatérés az igazi aIkotmá: nyossághoz, szemben a XVII., XVIII. és XlX, századba is átnyúló és ránk kényszerített álalkotmányosság intézményeivel. A kormány-; székek és kancelláriák XVIII. századbeli zaya-, ras közjogát nem voltam hajlandó Kolozsvárig megtanulni —•: annyira undorítónak,- aiinyira^ kirívónak találtam *— a magyar alkotmányjogból. S ha kiváló professzorom. Nagy Ernő, vé-; letlenül ebből kérdezett volna, megbukta ni volna a közjogból. (Derültség.) Persze, hogy a bécsi udvari kancelláriának alárendelt magyar kancellária—- fájdalom --nein volt és nem lehetett felelős a nemzetnek. De. ezt a tökéletlen, ránk kényszerített félalkotmányosságot, *áh*or hiányzik a korníány fé~< 151*
