Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1028

1028 Az országgyűlés képviselőhézámk 162, elnök Wekerle Sándor volt harmadszor, negyedszer és utoljára. Ebből az időből az öszszes memorandumaink, az akkori amerikai memorandumaink mind megvannak, de egyetlen egy helyütt sincs szó arról, hogy Kárpátalja Csehországhoz csatlakoznék. A harmadik kongresszuson, október 26-án — Magyarországon már Károlyi Mihály a miniszterelnök, először — Philadelphiában megjelenik Masaryk professzor és ugyanez év november 12-én, tehát álig egy hónap múlva ölt alakot a csatlakozás, amikor is megszavaztatják az amerikai ruszinokat, de ki kell jelentenem, hogy ez a szavazás is úgy történt, hogy a hivatalos delegáltak nem voltak meghív a, egy kis tömeg volt jelen •és ennek 67%-a szavazott igaz Csehország mellett, de mint önálló föderativ Kárpátalja mellett, ha esetleg a Népszövetség úgy dönt, egy új nagy galíciai, nem tudom milyen lij föderatív köztársasági államforma mellett, tehát szó sem volt arról, hogy Csehországihoz mint bekebelezett provincia csatlakozzék. 1919 január 12-én jelennek meg a csehek először Ungváron, 13-án megjelenik Zsatkovics, az amerikaiak memorandumával és május 8-án egyesül a három tanács, a három úgynevezett kárpátorosz, ruszin tanács, amely mint ilyen, május 23-án megy fel Prágába. Ugyanez év, tehát 1919 szeptember 10-én történik meg Saint Germain ben a békeszerződés aláírása és ugyanez év, 1919 november 18-án jelenik meg az első törvény Kárpátalja önállóságára vonatkozóan. Ebben a törvényben, a Breieha és Henoque által aláírt úgynevezett »'Generális Statútumban« ki van mondva, hogy a kárpátorosz népnek 90 napon belül joga van összehívni az ő tartománygyűlését, ahol dönteni fog hovatartozását illetőleg. Nekünk különböző alkalmakkor volt módunk tárgyalni a prágai körökkel, mindig az volt a jelszó, hogy az a bizonyos »sojm« ne legyen Összehíva, mert maga az utolsó miniszterelnök, Hodzsa is, akivel sokszor tárgyaltain äz utolsó napokban, azt mondta a különböző pártoknak: összehívom a sojmot, a maguk parlamentjét, azt a parlamentet, amelyről elismerte az 1920 szeptember 10-én kelt saintgermani békeszerződés, hogy joga van dönteni az Önrendelkezési jog alapján a hovatartozásról. Be ezt nem hívták össze soha! Tehát az az igazság, bogy arra nézve, hogy Kárpátalja, a kárpátorosz nép vagy az amerikai kárpátorosz nép a nemzetközi jog alapján tényleg hozzá csatlakozott volna Csehországhoz és ez valami módon tényleg szanktifikálva lett volna, semmiféle bizonyítékot felhozni nem lehetAz utolsó napon, a bécsi arbitrázs előtti utolsó minisztertanácson, az október 27-i minisztertanácson ugyanez a kérdés vetődött fel, azt vetette fel Sirovy, vájjon a kárpátoros/ nép fog-e szavazni, akar-e revíziót és akar-e dönteni a sorsa felett. Akkor két szavazattal kettő ellen az volt a határozat, hogy igenis, akar élni önrendelkezési jogával és nem fogadja el azt a diktatúrát, amelyet a cseh kormány 20 éven keresztül az ő nyakába akasztott. E türténeLmi igazságok alapján egészen világos az a tény, hogy a káirpátorosz nép, mint ilyen, élt a jogaival, az utolsó percig élt a jogaival, ezekkel a jogaival élt akkor, amikor azt mondotta: minket el sem csatoltak. Hiszen ha elolvassuk Masaryk könyveit, Masaryk Kar pataijáról nagyon sok helyen úgy beszél, mint egy »depozitumról«; az Ung folyó úgy szerepel az utolsó napig, mint »katonai demarkácioriális vonal«, tehát nem mint definitív határ. ülése 1940. november 28-án, csütörtökön. országhatár, hiszen különböző bizottságokat delegáltak, hogy megállapítsák a sialoivák-, esetleg a cseh-kárpátorosz határt. Semmiféle döntés r tehát semmiféle szempontból nem történt. Ezért vagyok bátor bejelenteni, hogy igenis ez a kárpátorosz nép fenntartotta a szabad jogát, fenntartotta mindazokat az eshetőségeket, amelyeknek alapján mindig dönthetett jövője és sorsa felett. Visszatérve a történelemre, hogy tényleg történtek különböző bevándorlások különböző időikben, ezt bizonyítja az is, hogy Kárpátaljának a Poprádtól egészen a Visó völgyéig körülbelül tizennégy nyelvjárása van és ezek a' nyelvjárások, ezek a népszokások mind világosan bizonyítják, hogy a beözönlés különböző módon, különböző helyeken, különböző benyomások alatt történt. Itt szabad legyen még disztingválnoiin az úgynevezett nemzetiségi beözönlés tekintetében. Ha úgy, ahogyan a jelenlegi szociológusok teszik, disztingválunk, akkor háromféle nemzetiségi beözönlés van: az úgynevezett szabadon választott beözönlés, a meghódítás és a történelmi beözönlés. Legyen szabad azt mondanom, hogy a kárpátorosz nép beözönlése az utolsó csoporthoz, ahhoz a történelmi településihez tartozik, amelyben a nép önként jött be és: önként fogadta el a Duna medencében — ahogyan a külföldi történetírók nevezik — a magyarság elvi vezetését és mint ilyen, mindig belenyugodott sorsába és ebben az átalakulásban, ebben a helyzetben kívánta boldogulását megtalálni. (Elénk taps a jobboldalon és a középen.) Az idő rövidsége miatt legyen szabad át

J mennem az utolsó kérdésre, utolsó fejtegetésemre és legyen szabad kifejtenem, hogy ezeknek a kisebbségi jogoknak áttekintése után a kárpátorosz nép történelmi múltja után vájjon mit mond ma a jelenlegi helyzet, hogyan áll ma Kárpátalja kérdése és hol kereshető az igazság. (Halljuk! Halljuk!) Az egész kárpátaljai kérdés az autonómia kérdése körül forog. Ezt a kis fejtegetést három idézettel vagyok bátor kezdeni. Horthy kormányzó úr az országgyűlést megnyitó beszédében azt jelentette ki, hogy első ilyen feladatunk lesz az, hogy a főleg magyarorosz lakta Kárpátaljának az ország ősi alkotmányához híven és abba szervesen beillő önkormányzatot állapítsunk meg. Teleki miniszterelnök úr 1940 március 13-án azt mondotta, hogy amit a csehek húsz év alatt nem adtak meg, azt mi egy év alatt megadjuk, de hozzátette, hogy csak akkor kellene ezt két hét alatt elintézni, ha csak 20 évvel rendelkeznénk. Jaross volt miniszter úr annak idején azt mondotta, hogy kell, hogy a szentistváni hagyományok nemzetiségeinknek Öntudatos életterét biztosítsák. En ezt a három idézetet azért hozom fel. mert mindhárom tényező felelt abban az időben Magyarország kormányzatáért és a kárpátaljai nép is teljes bizalommal tekintett és tekint mindhármukra. Mindenesetre nagyon idevágó a kultuszminiszter úr megjegyzése is, aki azt mondotta, hogy az emelkedett szellemű és a múlt magyar hagyományaiban gyökerező felfogásnak igvekezett érvényt szerezni kormányzatunk akkor, amikor Kárpátalja ruszin népének jövendő életét a kárpátaljai terület önkor mányzati.keretében kívánja szabályozni. Ezeket a megjegyzéseket azért bocsátottam előre, mert sok helyütt vita tárgya, hogy vájjon igaz-e, hogy a miniszterelnök űr be~