Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-1026

1026 Az országgyűlés képviselőházának 16È 1868 : XLTV. törvény, amelyben a nemzetiségi egyenjogúság van lefektetve. Az ezután következő időkből nem is akarok törvényeket idézni, mint az 1921 : XXXI1L, 1924:11., 7500/1924, az 1919. évi rend. paragrafusait, trianoni 58. törvényeket, ahol a nemzetiségi kérdés megoldása és problémája le van fektetve és megoldva. Az 192L évi XXXIII. te., áz 1924. évi II. te, amelyek nemesak a kisebbség hivatalos nyelvhasználatát foglalják magukban, hanem, amelyeknek alapján, összehasonlítva ezeket azokkal az osztrák és cseh törvényekkel, — nem akarom ezeket felsorolni, nagyon hosszú volna — amelyek a mi törvényeinkkel párhuzamosan egy időben születtek meg, a leghatározottabban ki kell jelentenem, hogy a magyar törvények sokkal világosabban, sokkal egyenesebben és sokkal férfiasabban oldják meg a nemzetiségi problémát. (Ügy van! Ügy van! Elénk éljenzés, helyeslés és taps.) Ezt nem a magyar parlamentnek kívánom címezni, amely ezt úgy is jól tudja, hanem azoknak az uraknak, akik ma is, tegnap is, tegnapelőtt is, folyton uszítanak a rádióban, Amerikában, Szlovákiában és más országokban és arra hívják fel a kárpátoroszokat, talán titkos röpiratokban, hogy szakadjanak el azoktól, akik továbbra is járom alá akarják hajtani a nemzetiségeket. Erre majd következő fejtegetéseimben ki fogok térni. Ezután az anyag után, amely több mint 40 törvény és miniszteri rendelkezést foglal magában, legyen szabad idéznem néhány nagy emberünk véleményét ezekről a kérdésekről. Széchenyi István bátran kiállt és azt mondotta: »•Tiltakozom, hogy bárki is háborgassa a hazai nem magyarajkú népeket saját nyelvük és anyanyelvük, kultúrájuk szabad használata miatt.« Eötvös és Deák egyhangúan azt mondják, hogy »A nemzetiségi kérdés nem a haza egyik, vagy másik nemzetiségének kérdése, hanem mindnyájunknak, az egész hazának, az egész Dunamedencének közös kérdése.« Deák Ferencnek van egy szép, történelmi megjegyzése és mondása, amely így hangzik: »Ugylátszik, minden nagy nemzetnek különös rendeltetése van az emberiség történelmében, amelyik biztosítja annak a nemzetnek fennmaradását.« »Nekünk magyaroknak az igazságot kell élnünk és ezért keÜ küzdenünk s a vallási, nemzetiségi, társadalmi viszályok között itt is mindig az igazságot kell diadalra juttatnunk.« Azt hiszem, hogy ezek a szavak és sok más klasszikus hely világosan nyúlnak bele a jelenleg élő és a jelenleg még talán működő nagyoknak szavaiba is. Mindenesetre megragadok Bethlen István volt miniszterelnöknek akkori kijelentései, amikor idézte Tisza Istvánnak ezeket a szavait: »Akár tetszik, akár nem, az egy hazában élő nemzetiségeknek jogukban áll saját kultúrájukat fejleszteni. Ebben nem szabad ellenséges lépést látni és azt nem szabad bürokratikus eszméből megítélni és megakadályozni.« Ehhez azután hozzáteszi Bethlen: »Minden olyan nemzetiségi politika, amely a kisebbségek nyelvének elnyomásán dolgozott, mindenütt megboszszulta magát és ellenkező eredményt szült, mert hatalmasan felébresztette a kisebbségek nemzeti öntudatát és ellenkező hatást gyakorolt.« Ezeket az idézeteket azért voltam bátor felolvasni, hogy mi igenis tudjuk bizonyítani, és méltányolni mindenki felé azokat a tényeket, azokat a történelmi beállításokat, hogy a magyar politika, a magyar dunamedencei, szentUtváni gondolat mindig egyirányban tarülése 1940. november 28-án, csüiörlökoű* tott ki és szerintem ez az egyenesvonal ma is folytatódik. Meg vagyok győződve, hogy ez az egyenes vonal el fogja érni nyugvópontját és a nemzetiségek meg fogják mindazt találni, amire vágynak. (Tetszés.) Legyen szabad egy harmadik gondolatot kifejtenem s ez vonatkozik speciálisan kisebb síkban a kárpátorosz népre. A kárpátorosz népről igen sokat irnak, igen sokat foglalkoznak vele ma is és ahányan megfordulnak Kárpátalján, mondhatnám talán mindenki más benyomásokkal tér vissza és azt mondja: Nem értem, mi van ott. —* Legyen szabad nekem egy kis történelmi visszapillantást adnom és röviden összefoglalnom a kárpátaljai történelmet négy rövid korszakban. Csak egészen röviden akarok erre utalni, hiszen erről köteteket lehet írni. Magam is foglalkoztam ezzel a korral annakidején 1918-ban már, mint a magyar tudományegyetem történelmi doktora, tudományos szempontból is nagyon sokat foglalkoztam ezzel a bécsi egyetemen, munkáimat is kiadtam, úgy hogy bizonyos jogot érzek arra, hogy most, mint a kárpátaljai nep egyik szerény képviselője talán a mi beállításunkban akarjam kifejteni a t. Ház előtt, hogy tulajdonképpen mit is tartunk mi a saját történelmünkről. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen) Az első kor mindenesetre az a misztikus korszak, a bevándorlás, a honfoglalás korszaka, amelyről sok mítosz, sok monda van. Előre kijelentem, hogy amilyen kútfőt olvasunk, olyan beállításban foglalkoznak a kárpátaljai népnek kérdésével. Ha elolvassuk a német forrásokat, ha találunk orosz forrásokat, magyar forrásokat, mindenütt más és más beállításokat találunk és természetesen e beállítások alapján igyekszik mindenki a maga konklúzióit ezekből a történelmi adatokból levonni. Természetes és egészen logikus, hogy amikor a csehek, akik e tekintetben például nagy konkurrenciát csináltak ebből a szempontból, azt mondják, hogy a Szvatopluk-birodalom megvolt, Cirill és Method itt éltek, a munkácsi püspökség a pannóniai püspökség folytatása — ez nemcsak a magyar történelemnek, hanem a kárpátorosz történelemnek rovására is szól — tehát ezek a ruszinok — a csehek forszírozták ezt a »ruszin« szót — tulajdonképpen csehek. Ezért Pesek az első iskolaügyi minisztere és diktátora Kárpátaljának ki is fejtette, hogy a kárpátorosz nyelv nem más, mint a cseh nyelv egyik dialektusa. Világos, hogy ez igenis autochton terület. (Bajcsy-Zsilinszky Endre: Bekebelezik Oroszországot is!) • En a magyar kútfőkből vagyok bátor ket idézetet citálni. Az egyiket Anonymus, a másikat Kézai írta. Anonymus azt mondja (olvassa): »Almos similiter et multi de Ruthenis Almos ducis adhaerentes secum in Pannoniam vénérant.« Kézai pedig azt mondja (olvassa): »Hic igitur Árpad, cum gente sua Euthenorum Alpes prior perperavit et in fluvio Ungh primus fixit sua castra.« Ez a két idézetünk van a magyar történelemből, de szerintem sokkal erősebb, mint ä cseh Szvatopluk-teória. Én nem akaróin most eldönteni ezt a kérdést, hogy ezek kárpátaljai fehér horvátok-e, autochtonok-e, itt voltak-e már a magyarok bejövetele előtt, annál kevésbbé akarom eldönteni, mert például a kultuszminiszter úrnak és általában a mai történettudósoknak más a véleményük. Szerintem egy igazság maradt ebből a korból, az az igazság, amelyet Szent István mondott a fiának, Imrének, »hogy gyenge és törékeny az j egynyelvű és. erkölcsű ország. ^Hagyom , ezért fiam, adj a keresztény jövevény népeknek táp-