Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-891

Az országgyűlés képviselőházának 160. országról — komoly előrehaladást éppen Angliában tett, ahol a coal-mining-ek formájában a szénbányászat félig-meddig kényszergazdaságos alakulást vett föl. Viszont a Németbirodalomban, amelyet joggal veszünk annyi sok vonatkozásban példának magunk elé, a szénbányák államosítása, bár a szociáldemokrácia xészéröl már a weimári időkben buzgón kívántatott, nem történt meg máig sem. Nem történt meg annak következtében, mert az államnak ma már egyéb eszközei is vannak arra, hogy a jólkereső vállalatoknak jövedelmét a maga számára lefölözze, vagy legalább irányítsa a nyereségek felhasználásának rendjét. Egyébként jól emlékszem arra, 1933-ban -a kormány megbízásából kidolgoztam a kőbányák kény szertársulásának tervét és talán kár, hogy ez a terv akkor nem valósulhatott meg, mert ilyenformán jó próbagaloppot tehettünk volna ezzel a tervvel, ha annak idején nem kerül irattárba s az államosítási ügyét alaposabban tekinthetnők át. T. Ház! Tömérdek olyan kérdés van, amelyet az appropriációs vita során a különböző pártállású szónokok pro és kontra kifejthetnek, tárgyilagosan, szenvedélyek nélkül — s amelyeknek szétbontása után a kormány iránt való bizalmuknak, vagy bizalmatlanságuknak még adhatnak kifejezést. En ezeknek az egymásmellé sorakozó gondolatsoroknak tömegéből még csupán kettőt kívánok röviden érinteni. Az egyik a főiskolai fiatalságnak a kérdése, a másik a családvédelemé. A fiatalság kérdése nem mai probléma. Még régen, messze a világháborút megelőzően, egyike volt azoknak a problémáknak, amelyek sok gondot és fejtörést okoztak e kérdés vizsgálóinak: mi az oka annak: hogy a középiskolákból a főiskolákba menő ifjúságnak olyan nagy tömegei jelentkeznek, amelyeknek befogadására szinte nem készültek fel az egyetemi intézetek. T. Ház! Sok mindenféle okra vezethető vissza a főiskolai hallgatóknak ez a megmozdulása. De megfelelő irányítás hijján legtöbbször, a pillanatnyi megítélés döntötte azt el, hogy az ifjúság melyik, egyik, avagy a másik pálya iránt érdeklődött, de bizonyos az, hogy az alólról fölfelé való törekvésnek erői már akkor is jelentkeztek, már 1900 körül meg kellett érezni annak a nagy tömegmegmozdulásnak előszelét, amely igazában azután 1920-at követőleg bontakozott ki. Am, ha a főiskolai hallgatóságnak, a fiatalság elitjének sorsára, jövőjére gondolok, érzem, hogy milyen kár az, hogy a fiatalságnak megfelelő élethivatásokra való terelése érdekében a múltban nem tettünk eleget, nem tettünk annyit, amennyit megtehettünk volna,. amennyit meg kellett volna tennünk. Mindenkor szinte a véletlenen. az esetlegességen, legtöbbször az apák, vagy a rokonok elgondolásán múlt az, hogy ki milyen fakultás hallgatói sorába szegődött és bár voltak olyanok, akik kvázi egy diák-konjunktúrakutató intézet felállítását sürgették, abban az irányban semmi sem történt. Sajnos, a fiatalság az érettségi vizsgálat után még ma is szint« tétován imbolyog, amikor arról van szó, hogy a maga jövőjéről döntsön. (Rajniss Ferenc: Elhagyatott ebben a kérdésben!) Ennek nem szabad így maradnia. Ebben a tekintetben változásnak kell történnie. Ügy vélem, hogy az a sok ragaszkodás, az «a sok szeretet* amellyel a magyar társadalomnak kivétel nélkül minden rétege és a kormány is a fiatalság iránt viseltetik, valahára mégis ki fogja ülése 19W november 26-án, kedden. 89J érlelni azokat a módszereket, amelyek az egyetemi hallgatóság egészséges irányú, a nemzet érdekében való kiválasztódását biztosítják.. (Rajniss Ferenc: Szabad volna sietni is ebben a kérdésben!) Ká szeretnék térni még beszédem végén egy másik kérdésre, a családvédelem ügyére. Arra, vájjon a családvédelem gondolata miként tört előre a magyar törvényhozásban és a közigazgatásban. Es amikor ezt teszem, viszsza kell nyúlnom a múltba és meg kell emlékeznem arról, ki volt az az ember, aki 1917-ben igazában elsőnek vetette be a közvéleménybe nagy erővel a családvédelem gondolatát. Azon az alakuló közgyűlésen, amelyet 1917 késő őszén tartott meg a Magyar Faj egészségtani és Népesedéspolitikai Társaság, a mai miniszterelnök, Teleki Pál gróf volt az, aki kifejtette a nálunk addig ismeretlen faj egészségtani és családvédelmi gondolatnak a lényegét. Nem volt csoda az, t. Ház, hogy éppen Teleki Pál vállalkozott erre, hiszen ő egyik szép munkájában, a »Táj és faj« című tanulmányában már előbb is elárulta, hogy a fajegészségtani és a családvédelmi kérdéseknek is avatott művelője. Ma már csak mélységes sajnálkozással gondolhatunk arra. hogy az a rendszer, amelyet Teleki Pál, különösen a földbirtokpolitika és a telepítés ügyét érintőleg, a családvédelem gondolatának istápolására kidolgozott, annakidején nem valósult meg és kisebb-nagyobb közbenső intézkedések után a valóságban csak az idei évben nyílott a magyar törvényhozásnak alkalma arra. hogy a család- és népvédelmi alap létesítésével jóvátegye hosszú idők mulasztását. Aki az idők egymásutánjában gondolkodik, az tudja, hogy az elkövetkezendő idők, eljövő generációk kritikája ezt a család- és népvédelmi törvényt a magyar törvényhozás legszebb alkotásai közé fogja sorolni. Hiszen ennek a törvénynek annyi szép elgondolása, annyi szép intézkedése van, hogy csak &. végrehajtáson, a végrehajtás melegségén múlik az, hogy valóban szétszóródjék közéletünkben az a sok áldás, amelyet e törvény javaslatának betérjesztője, a belügyminiszter úr igazán szívéből és lelkéből kívánt. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) De a család- és népvédelmi alap törvényjavaslatának törvénnyé válása más tekintetben is hatalmas nagy tanulság azok számára, akik bíznak abban, hogy a jó gondolatokat nem lehet megsemmisíteni, nem lehet elsorvasztani, hogy a jó gondolatok dacolnak az idők múlásával. A család- és népvédelmi alap létesítése — akár a kormány egészének munkássága, akár személy szerint a miniszterelnök ur vagy a belügyminiszter úr részvételének szemszögéből nézem — egy más igazságnak is alatámasztója. Annak bizonysága, hogy mennyire igaz az a bibliai mondás, hogy: »Légy hu mindhalálig és tied lesz az életnek a koronája.« En pedig, t. Ház, azzal a hűséggel, azzal a ragaszkodással, amelyet hosszú idő óta érzek a kormány munkássága iránt, (Mozgás a szelsobaloldalon.), azzal a bizalommal amely (bennem és a kormány mögött álló pártban rendíthetetlen, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl és közéven.), örömteli érzéssel fogadom el es szavazom meg a megajánlási törvényjavaslatot (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül?