Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-878

878 Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 1H0 november 26-án, kedden. állapíthatjuk, hogy az ország sorsának fejlődésében igenis, súlyos felelősség terhelte az ellenzéket, amely minden jószándéka, minden tiszta elvi célkitűzése mellett (Igaz! — Ügy van! a középen.) az országnak akkori óriási alakját, Tisza Istvánt megakadályozta olyan politika érvényesítésében, amely politika talán ennek az országnak megmentéséhez járult volna hozzá. Ha visszagondolok a múlt esztendőre, amikor kénytelen voltam azt a megállapítást tenni, hogy az ellenzék igenis, felelős itt a parlamentben, felelős a nemzet előtt, felelős a történelem előtt, azzal indokoltam meg ezt a megállapítást, hogy különösen felelős az olyan súlyos időkben, mint aminők a múlt esztendőben is voltak. Az idők azóta nem könnyebbedtek, hanem megsúlyosbodtak. Boldogok azok az emberek, akik tisztán, azt mondhatnám, szimplán látják az ország jövendőjét, akik az események, főleg a jöhető események felől valamilyen szent biztonsággal gondolkodnak. Vagyunk magyarok ebben az országban, kik a világ eseményeit megítéljük esetleg jöhető különböző eshetőségek szerint is. Éppen azért meg kell állapítanunk, hogy ezek a mai idők bennünket fokozott felelősségre kényszerítenek, (vitéz Patacsi Dénes: Vgy van! így beszél egy lelkiismeretes, felelőssége tudatában levő politikus!) Nemcsak a helyzet és az idők súlyosak. Feladataink is megnőttek; megnőttek itt benn a trianoni országban és az azóta visszacsatolt országrészeken, megnőttek KeletMagyarország és Erdély visszatértével ide az anyaországhoz. T. Képviselőház! Ha a mai idők feszültségét, lehetőségeit és jöhető veszélyeit is nézem, akkor a legelső dolog, amit meg kell állapítanom, az, hogy ennek a nemzetnek elsősorban belső fegyelmezettségre és belső rendre van szüksége, (Helyeslés és taps a középen.) mert rend és fegyelmezettség nélkül nincsen munka, nincsen termelés, és rend és fegyelmezettség nélkül, bármilyen formája legyen ennek az országnak, nincsenek reformok sem. (Pándi Antal: Ez az alapja a nemzeti szocializmusnak!) Én nagyon örvendek, hogy t. képviselőtársam velem egyetért abban, hogy a rend és fegyelem az alapja a nemzeti szocializmusnak, csak bátor vagyok megjegyezni azt, hogy minden meggyőződésnek le kell vonni a konzekvenciáit a közéletben, a parlamentben, az ország életének minden területén. En tanúságot tehetek itt arról, hogy a nemzet túlnyomó nagy többsége vállalja ezt a fegyelmezettséget és vállalta a múltban is. Méltóztassék visszaemlékezni sötét és nehéz esztendőinkre» amikor a magyar falusi szegénység milliós tömegei szörnyű életet éltek, nem is emberi színvonalon éltek, és én itt, azt hiszem, 1937-ben, az egész parlament helyeslése között állapítottam meg azt, hogy az ország mérhetetlen sokkal tartozik tiszteletadásban és cselekedetben i« ennek a rétegnek, mert legszörnyűbb sorsa közepette sem bontotta meg sehol a rendet és lehetővé tette az ország nyugodt belső fejlődését. (Ügy van! jobb felől.) Nem lenne itt ma az ország, ha a magyar nép milliói nem viselkedtek volna ilyen módon, és nem értük volna el azokat az eredményeket, amelyeket elértünk, mert ezek lehetnek ugyan külső tényezők eredményei is, de a nélkül az élet nélkül, amelyet mi itt éltünk, azok nélkül az áldozatok nélkül, amelyeket meghoztunk, a nélkül a szent türelem nélkül, amelylyfil ez a nemzet viselte és hordozta a maga sorsát itt benn a trianoni határok között is, nem állna ma Magyarország ott, ahol áll. (Ügy van! Ugy van! — Taps jobb felől és a középen.) A magyar társadalom megítélésem szerint váP lalja ma is önként ezt a fegyelmezett állapotot. Én sokat hallok arról, hogy ott kinn zúg és morajlik az elégedettlenség a néptömegek között. T. Képviselőház, én lent élek a magam népe között, sokat beszélgetek velük az ország sorsa felől is, és csak meghatottsággal tudok gondolni azokra az egyszerű magyar paraszt emberekre, akik emelkedett szempontokkal nézik ma a magyar sorsot, akiknek ítélete távol a centrumoktól sokkal világosabb, tisztább és igazabb, mint amilyen ítéletet az ember a fővárosban és a városi centrumokban gyakran iskolázott emberektől is kap. (Ügy-van! jobbfelől.) Az ország vállalja ezt a fegyelmet, mert tudja, hogy jövendő sorsa függ attól, hogy most hogyan viselkedik ebben a teikintstben. És vállalják az emberek az áldozatot is, amelyet meg kell hozni. Valljuk meg őszintén, itt benn a Házban, de mindenütt, hogy a magyarság hálás lehet az Istennek, hogy ezekben a szörnyűséges időkben, amikor népek seregei szörnyű megpróbáltatásokon mennek keresztül. amikor az egyik ínségből a másik ínségbe dobódnak bele, mi még így élhetünk ezen a földön, ahogyan élünk. (Ügy van! jobbf elől.) Bírálhatjuk a kormányzat intézkedéseit, és én meg vagyok győződve arról, hogy a kormányzati politikának is használ a józan és felelősségteljes bírálat, (vitéz Patacsi Dénes: Nagyon igaz!) de nem lehet az ország sorsát a cukorjegyen és a zsírellátási időleges zavarokon keresztül szemlélni, mert aki ezeken keresztül szemléli az egész ország sorsát, a magyar állam jelenét és jövendőjét, az nem érez magyarul, vagy annak egyéb céljai vannak a magyar közéletben. Elismerjük azt, amit a miniszterelnök nr és a belügyminiszter úr is többször hangoztattak itt a Házban, hogy a belső rend és fegyelem erős központi kormányzatot tesz szükségessé. Tmrédy Béla igen t. képviselőtársam maga is mondotta, hogy erős központi kormányzás mellett a kormányzat állandóságára is szükség van ezekben az időkben. Szeretném, igen t. Ház. ha ennek konzekvenciáit gyakorlati politikánk vitelében is keresztülvinnék. Éín világosan megmondom, hogy a belső rend és fegyelem fenntartása érdekében — ha arra szükség van — igenis szükségesnek és helyénvalónak tartok erőteljes és határozott intézkedéseket is. (Helyeslés és taps a középen.) Én a magam részéről a belügyminiszter úrnak azt a megállapítását, amelyeket a köztisztviselők politizálására tett, a legteljesebb mértékben helyeslem. (Pándi Antal: Mit szólnak hozzá a köztisztviselők?) Ez majdnem másodrendű kérdés. Mi erről a helyről éppen a múlt parlamentek belügyi költségvetési tárgyalása során és az időközi vagy országos választások után súlyos kifogásokat is tettünk abban a tekintetben, hogy a köztisztviselők túlzottan elárulták politikai pártállásukat és be is folytak olyan kérdések intézésébe, amelyek semmiképpen sem valók köztisztviselői kézbe. A köztisztviselő a közé, az országé. (Ügy van! jobbfelöl.) Meg kell teremteni azt a helyzetet, hogy minden politikai pártállású ember egyformán tekinthessen a maga köztisztviselőjére. (Ügy van! jobbfelől.) A belső rend és fegyelmezettség fenntartása azonban, nemcsak belső érdekünk, hiszen azt látjuk, hogy minden hatalom, amely velünk bármilyen nexusban van, azt tartja kívánatosnak, hogy az országon belül rend legyen, hogy rendben folyjék a termelő munka, mert hiszen a magunk vállalt kötele-