Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-878

878 Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 1H0 november 26-án, kedden. állapíthatjuk, hogy az ország sorsának fejlő­désében igenis, súlyos felelősség terhelte az ellenzéket, amely minden jószándéka, minden tiszta elvi célkitűzése mellett (Igaz! — Ügy van! a középen.) az országnak akkori óriási alakját, Tisza Istvánt megakadályozta olyan politika érvényesítésében, amely politika talán ennek az országnak megmentéséhez járult volna hozzá. Ha visszagondolok a múlt eszten­dőre, amikor kénytelen voltam azt a megálla­pítást tenni, hogy az ellenzék igenis, felelős itt a parlamentben, felelős a nemzet előtt, felelős a történelem előtt, azzal indokoltam meg ezt a megállapítást, hogy különösen felelős az olyan súlyos időkben, mint aminők a múlt esztendő­ben is voltak. Az idők azóta nem könnyebbed­tek, hanem megsúlyosbodtak. Boldogok azok az emberek, akik tisztán, azt mondhatnám, szimplán látják az ország jövendőjét, akik az események, főleg a jöhető események felől va­lamilyen szent biztonsággal gondolkodnak. Va­gyunk magyarok ebben az országban, kik a vi­lág eseményeit megítéljük esetleg jöhető kü­lönböző eshetőségek szerint is. Éppen azért meg kell állapítanunk, hogy ezek a mai idők bennünket fokozott felelősségre kényszeríte­nek, (vitéz Patacsi Dénes: Vgy van! így be­szél egy lelkiismeretes, felelőssége tudatában levő politikus!) Nemcsak a helyzet és az idők súlyosak. Feladataink is megnőttek; megnőt­tek itt benn a trianoni országban és az azóta visszacsatolt országrészeken, megnőttek Kelet­Magyarország és Erdély visszatértével ide az anyaországhoz. T. Képviselőház! Ha a mai idők feszültsé­gét, lehetőségeit és jöhető veszélyeit is nézem, akkor a legelső dolog, amit meg kell állapíta­nom, az, hogy ennek a nemzetnek elsősorban belső fegyelmezettségre és belső rendre van szüksége, (Helyeslés és taps a középen.) mert rend és fegyelmezettség nélkül nincsen munka, nincsen termelés, és rend és fegyelmezettség nélkül, bármilyen formája legyen ennek az or­szágnak, nincsenek reformok sem. (Pándi An­tal: Ez az alapja a nemzeti szocializmusnak!) Én nagyon örvendek, hogy t. képviselőtársam velem egyetért abban, hogy a rend és fegye­lem az alapja a nemzeti szocializmusnak, csak bátor vagyok megjegyezni azt, hogy minden meggyőződésnek le kell vonni a konzekven­ciáit a közéletben, a parlamentben, az ország életének minden területén. En tanúságot tehe­tek itt arról, hogy a nemzet túlnyomó nagy többsége vállalja ezt a fegyelmezettséget és vállalta a múltban is. Méltóztassék vissza­emlékezni sötét és nehéz esztendőinkre» amikor a magyar falusi szegénység milliós tömegei szörnyű életet éltek, nem is emberi színvona­lon éltek, és én itt, azt hiszem, 1937-ben, az egész parlament helyeslése között állapítottam meg azt, hogy az ország mérhetetlen sokkal tartozik tiszteletadásban és cselekedetben i« ennek a rétegnek, mert legszörnyűbb sorsa kö­zepette sem bontotta meg sehol a rendet és lehetővé tette az ország nyugodt belső fejlődé­sét. (Ügy van! jobb felől.) Nem lenne itt ma az ország, ha a magyar nép milliói nem viselkedtek volna ilyen mó­don, és nem értük volna el azokat az eredmé­nyeket, amelyeket elértünk, mert ezek lehetnek ugyan külső tényezők eredményei is, de a nél­kül az élet nélkül, amelyet mi itt éltünk, azok nélkül az áldozatok nélkül, amelyeket meghoz­tunk, a nélkül a szent türelem nélkül, amely­lyfil ez a nemzet viselte és hordozta a maga sor­sát itt benn a trianoni határok között is, nem állna ma Magyarország ott, ahol áll. (Ügy van! Ugy van! — Taps jobb felől és a középen.) A magyar társadalom megítélésem szerint váP lalja ma is önként ezt a fegyelmezett állapotot. Én sokat hallok arról, hogy ott kinn zúg és morajlik az elégedettlenség a néptömegek kö­zött. T. Képviselőház, én lent élek a magam népe között, sokat beszélgetek velük az ország sorsa felől is, és csak meghatottsággal tudok gondolni azokra az egyszerű magyar paraszt emberekre, akik emelkedett szempontokkal né­zik ma a magyar sorsot, akiknek ítélete távol a centrumoktól sokkal világosabb, tisztább és igazabb, mint amilyen ítéletet az ember a fő­városban és a városi centrumokban gyakran iskolázott emberektől is kap. (Ügy-van! jobb­felől.) Az ország vállalja ezt a fegyelmet, mert tudja, hogy jövendő sorsa függ attól, hogy most hogyan viselkedik ebben a teikintstben. És vállalják az emberek az áldozatot is, amelyet meg kell hozni. Valljuk meg őszintén, itt benn a Házban, de mindenütt, hogy a magyarság hálás lehet az Istennek, hogy ezekben a ször­nyűséges időkben, amikor népek seregei ször­nyű megpróbáltatásokon mennek keresztül. amikor az egyik ínségből a másik ínségbe do­bódnak bele, mi még így élhetünk ezen a föl­dön, ahogyan élünk. (Ügy van! jobbf elől.) Bírálhatjuk a kormányzat intézkedéseit, és én meg vagyok győződve arról, hogy a kor­mányzati politikának is használ a józan és fe­lelősségteljes bírálat, (vitéz Patacsi Dénes: Na­gyon igaz!) de nem lehet az ország sorsát a cu­korjegyen és a zsírellátási időleges zavarokon keresztül szemlélni, mert aki ezeken keresztül szemléli az egész ország sorsát, a magyar ál­lam jelenét és jövendőjét, az nem érez magya­rul, vagy annak egyéb céljai vannak a magyar közéletben. Elismerjük azt, amit a miniszter­elnök nr és a belügyminiszter úr is többször hangoztattak itt a Házban, hogy a belső rend és fegyelem erős központi kormányzatot tesz szükségessé. Tmrédy Béla igen t. képviselőtársam maga is mondotta, hogy erős központi kormányzás mellett a kormányzat állandóságára is szükség van ezekben az időkben. Szeretném, igen t. Ház. ha ennek konzekvenciáit gyakorlati politikánk vitelében is keresztülvinnék. Éín világosan meg­mondom, hogy a belső rend és fegyelem fenn­tartása érdekében — ha arra szükség van — igenis szükségesnek és helyénvalónak tartok erőteljes és határozott intézkedéseket is. (He­lyeslés és taps a középen.) Én a magam részéről a belügyminiszter úr­nak azt a megállapítását, amelyeket a köztiszt­viselők politizálására tett, a legteljesebb mér­tékben helyeslem. (Pándi Antal: Mit szólnak hozzá a köztisztviselők?) Ez majdnem másod­rendű kérdés. Mi erről a helyről éppen a múlt parlamentek belügyi költségvetési tárgyalása során és az időközi vagy országos választások után súlyos kifogásokat is tettünk abban a te­kintetben, hogy a köztisztviselők túlzottan el­árulták politikai pártállásukat és be is folytak olyan kérdések intézésébe, amelyek semmikép­pen sem valók köztisztviselői kézbe. A köz­tisztviselő a közé, az országé. (Ügy van! jobb­felöl.) Meg kell teremteni azt a helyzetet, hogy minden politikai pártállású ember egyformán tekinthessen a maga köztisztviselőjére. (Ügy van! jobbfelől.) A belső rend és fegyelmezett­ség fenntartása azonban, nemcsak belső érde­künk, hiszen azt látjuk, hogy minden hatalom, amely velünk bármilyen nexusban van, azt tartja kívánatosnak, hogy az országon belül rend legyen, hogy rendben folyjék a termelő munka, mert hiszen a magunk vállalt kötele-

Next

/
Oldalképek
Tartalom