Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-870

870 Az országgyűlés képviselőházának 160, hogy keresztény elemekkel töltsük fel azokat a hiányokat, amelyeket a zsidóság kiválása okozott vagy okozni fog, távolról sem elégségesek és egészen nagyszabású, nagyvonalú intézkedéseket kell itt életbeléptetnünk. (Br. Vay Miklós: Maga hozta ezt a törvényt!) Hozzátartozik továbbá az is, hogy már most gondolnunk kell a zsidó vagyonok likvidálásának, felszámolásának kérdésérc is. abból a szempontból, hogy a nemzet termelő erői diszpozíciónk alatt maradjanak. (Rajniss Ferenc: Majd ha eladják a részvényeiket, akkor fogunk ráébredni! Már folyik! —• Maróthy Károly: Már kisíbolták!) T. Ház! Ezt a rövid ismertetését program munknak azért tartottam szükségesnek, hogy megmutassam a túloldalnak és az ország közvéleményének, hogy mi nem valami üres jelszót kergetünk itt, hanem egészen határozott állami és társadalmi konstrukció képe áll előttünk, egy organikus felfogású állami és társadalmi koncepció. Ahogyan a régi liberal demokrata-individualista rendszer a társadalmi, politikai és gazdasági síkon egységes egészet alkotott a maga demokrata parlamentjeivel, társadalmi szabadságjogaival és - az egyéni haszonra alapított piaci gazdálkodásával, ugyanúgy ez a közösségi eszme is organikus egészet alkot a tekintélyi elven alapuló politikai szervezéssel, a hivatásrendi társadalomépítéssel, az irányított gazdálkodással, a családvédelem és a népi kollektivizmusok elismerésén alapuló politikájával. Ez egységes egész és szervesen összefüggő építmény. T. Ház! Miután ezt elmondottam, azt hi- j szem, az igen t. Ház előtt világosan áll, miért nem tudok egyetérteni az igen t. miniszterelnök úr politikájának néhány vonásával. Egészen röviden csak két-három ellentétet ragadok ki, amely megmagyarázza, miért beszélek most, egy esztendő után, erről az oldalról. (Halljuk! Halljuk!) T, Ház! Ez az egész szerves, organikus elképzelés nyilvánvalóan nem. helyeselheti azt a várakozó, iránytalan gazdaságpolitikát, amelynek tanúi vagyunk. Nem helyeselheti nemcsak azért, mert az irányított gazdálkodás a közösségi eszme rendszerébe beletartozik, hanem azért sem, mert az iránytalanságból nem keletkezhetik nagyvonalúság, a nagyvonalúság pedig a szociális közösségi szemléletnek és az azon alapuló cselekvésnek a velejárója. (Úgy van! taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem helyeselhetem továbbá a miniszterelnök úrnak a: tempó kérdésében vallott felfogását. (Br. Vay Miklós: Ugyanezt mondta Matolcsy magára is!) Majd felelek erre más alkalommal. Fáj nekem is, és fáj barátaimnak is az a kettéhasadás, amelyet a nemzet testén keresztül észlelhetünk. Fáj nekünk az a késlekedés, amellyel az új közösségi eszme síkjára való felemelkedést halasztjuk, mert egész Európa ezen az új közösségi síkon, az új közösségi szemlélet síkján fog állani és minél később érkezünk oda el, annál mostohább helyet fogunk ott találni. (Úgy van! • - Taps a bal- és a szélsőbaloldalon,) Nem tudom helyeselni a miniszterelnök úrnak azt a taktikailag ügyesen alkalmazott politikáját, hogy közönybe igyekszik fullasztani minden lelkesedést, minden lendületet. Mert az új közösségi szemlélethez való emelkedés egy lelki processzust tételez fel, lelki reformot, amelyet lelkesedés és érdeklődés nélkül lehetetlen végrehajtani. De tovább megyek, gyakorlatibb megfontolás is erre utal minket. ülése 19íO november 26-án, kedden. Az új Európában nekünk annyit kell produkálnunk, amennyire csak képesítenek természeti adottságaink, szellemi és fizikai erőink. Ezt munkakedv nélkül, tehát lelki motívum felkeltése nélkül lehetetlen megcsinálni. {Taps a bal- és a szélsőbal oldalon, — Rajniss Ferenc: Ez a lényeg!) Végül nem tudom helyeselni a miniszterelnök úrnak egy nem lényegtelen erkölcsi kérdésben vallott felfogását sem. Előrebocsátom, hogy a miniszterelnök úr erkölcsi integritását és puritánságát mindig elismertem és mélyen tisztelem is, de azért lehetnek erkölcsi kérdésekben különböző felfogásaink. És a felfogása az összeférhetlenség kérdésében szerintem helytelen. (Űgy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy az összeférhetlenséget nem az. állás, nem a pozíció, banem a cselekedetek állapítják meg. (Br. Vay Miklós: Ügy is van!) T, Ház! Egy gyakorlati példával fogok erre felelni. Törvényhozók helyet foglalnak különböző vállalatok igazgatóságában. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kistex!) Vannak törvényhozók, akik helyet foglalnak vállalatok igazgatóságában. Micsoda cselekedetek várnak egy rendes, — hogy az ipar területéről jövő kifejezéssel éljek — szabványos igazgatósági tagra? (Egy hang a jobboldalon: UrikányU) Évenként végigszivaroz, végigbóbiskol, de mindenképpen végighallgat néhány igazgatósági ülést. (Br. Vay Miklós: Ne bántsa a szivarozókat! — Derültség.) Aláírja a mérleget, számlájára íratja a tantiemet és megeszi a közgyűlési vacsorát, (Derültség.) Méltóztassék nekem megmondani most, hogy hol van ezek között olyan cselekedet, amely összeférhetetlen volnál (Rajniss Ferenc: Nincs!) És mégis ez Összeférhetlenség azért, mert nagyon valószínű, hogy a törvényhozó igazgatósági tagok között vannak olyanok, akik azelőtt talán igen tiszteletreméltó, de nem gazdasági polgári foglalkozást űztek és akik a politika körútján át és valószínűleg azért, mert politikusok és mert közéleti tényezők, foglalnak helyet a vállalatok igazgatóságában. {Ügy van! Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szerintem ez a kérdés lényege, itt van a nervns rerum, mert ha valaki azelőtt a gazdasági tevékenység területén működött, — és vannak a t. túloldalon ülő képviselők között is olyanok, akik gazdasági vonalon működtek azelőtt -— semmi kifogásom nincs ellene, hogy ezt a tevékenységét, akár régi helyén, akár ezzel kapcsolatban álló, az ő képességeinek és tapasztalatainak megfelelő helyen tovább gyakorolja. De ha az, aki azelőtt egyáltalán nem vett részt a gazdasági életben, most egyszerre gazdasági szakértővé nemesedik a politikán keresztül, ez a tipikus összeférhetlenségnek az esete. (Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Ejtőernyősök!) Ezt ismét azért mondom, mert méltóztassék elhinni, hogy ez a kérdés nem r egyszerű parlamenti összeférhetlenségi kérdés; ez a kérdés sokkal mélyebb, az egész magyar társadalomba belenyúló erkölcsi jellegű kérdés. Kifejtettem az előbb, hogy semmiféle tekintélyi, de még egy nem tekintélyi elven alapuló kormányzat sem állhat fenn huzamosan a vezetettek bizalma és hite nélkül, már pedig az összeférhetlenség mai állapota a bizalom felkeltésére egyáltalán nem alkalmas. (Ügy van! — Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: A magasrangú állami tisztviselőkért is felelősek, nemcsak a képviselőkért! — Hor-