Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-868

8ê3 Àz országgyűlés képviselőházának 160. ülése 194-0 november 26-án, kedden. kőzni és beszélni, következik, hogy ebben az új szociális és népi munkaállamban az álíamügyékhez csak az szólhat hozzá, aki gondolatban, érzésben, meggyőződésben erre az új síkra ráhelyezkedett. Ezért van szükség egy egységes és átfogó nemzetszervezetneik a megalkotására, amely nemzetszervezetbe beleneveljük majd az egész magyarságot, az új generáció teljességét, de amely ma még csak töredékes, csak azokat foglalja magában, akik ennek az új eszmének meggyőződéses hívői és akik értik, tudják, hogy miről van szó, mert hiszen különben hiába vitatkoznának egymással, elbeszélnének egymás mellett. Ez a nemaetszervezet most a motor és az eszmei tisztaságnak a biztosítéka, de idővel az egész nemzetet felölelő egységes szervezetté alakul át. A parlament szükségességét is hirdetjük, amelyben a nemzetszervezetnek és a hivatásilag megszervezett társadalomnak a képviselői ülnek és ebben a tekintetben azután nem lényeges az, hogy a nemzetszervezet képviselőinek kiküldése a vezetők kiválasztása, vagy a vezetettek választása útján történik-e. E két rendszer bármelyike alkalmazható, esetleg kombinálható is, de a parlamentben — és ez a lényeges — csak egy nyelvet lehet beszélni. Hogy ez mennyire szükséges, azt rövid, egyszerű példával világítanám meg. Az igen t. kormány egynéhány hónappal ezelőtt arra a gondolatra ébredt, hogy a gazdaságpolitika irányítására, elvi kérdéseinek megbeszélésére jó volna egy gazdasági tanácsot életrehívni. Ebbe a gazdasági tanácsba különböző gazdasági szakértőket kívánt a kormány meghívni és engem is az a megtiszteltetés ért hogy a kormány egyik tagja felkért, hogy ebben a gazdasági tanácsban foglaljak helyet. En köteles tisztelettel bár, de elhárítottam magamtól ezt a megtiszteltetést, (Egy hang a Jobboldalon: Kár volt!) elhárítottam pedig azért, (Br. Vay Miklós: A közösségi érzet alapjání) mert egy tanácskozó testületben, amelyben helyet foglal a közösségi eszme egynéhány hívő ja és hirdetője, amelyben helyet foglalnak a liberális-kapitalista rendszer meggyőződéses hívei és gyakorlói, ebben a keverékben, az ideáknak ebben a konfúziójában egészséges kibontakozást találni lehetetlen. (Taps a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy talán holnap e beszéd hatása alatt ismét fel fog ébredni ez a testület, de a gyakorlat azt mutatja, hogy ez a testület csakhamar nyugodt álomba szenderült. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Palló Imre: Ez az öszvérrendszer!) T. Ház! Mi fel akarjuk építeni ennek az új szociális munkaállamnak az alkotmányát. Ez nem személyre szabott, hanem intézményekre alapított alkotmány. A miniszterelnök, a kormányfő ebben az alkotmányban feje, fölérendelt tényezője a miniszterek tanácsának. Felelőssége az államfővel szemben fennáll és az államfő nevezi ki a nemzetszervezet tagjai közül. De ugyanakkor felelős, mégpedig egyedül, kizárólag saját személyében felelős a parlamentnek is. A miniszterek a kormányfőnek vannak alárendelve, ami az egységes vezetést és irányítást biztosítja, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de ugyanakkor a miniszterelnök ennék a munkájának végrehajtásában kell, hogy megfelelő szakképzett szervre támaszkodjék; szükség van tehát egy polgári vezérkar felállítására, amely az egész adminisztráció elvi egységét, szakszerűségét biztosítja és az ellenőrzést ellátja, (vitéz Szalay László: A protokollfőnök!) Szükség van a minisztériumok új hatásköri beosztására is. Szükség van tehát arra, hogy a gazdasági ügyek, a munkaügy és a munkásügyek vezetése egy kézben összpontosuljon. EDben az új rendszerben szociálpolitikai külön minisztériumra azért nincs szükség, mert az egész állam alapbeállítása a szociális igazság gondolatának a szolgálata. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az alapgondolat tehát végigmegy az egészen, valamennyi igazgatási szaknak vérévé válik és valamennyinek ebből a szemszögből kell megítélnie és intéznie a saját ügyeit. Továbbmegyek, a közigazgatás hatályossága szempontjából szükséges, hogy a minisztériumok visszaadassanak a maguk irányító és ellenőrző, eredeti funkcióinak, az ügyintézést tehát le kell tolni a minisztériumokról és ezért fel kell állítani nagyobb területeket, több vármegyét összefoglaló területi egységekre külön hatóságokat, amelyek végérvényes ügyintézési hatáskörrel vannak felrubázva. (Zaj a jobboldalon.) Szükség van továbbá arra, hogy a közigazgatás területi beosztása (Br. Vay Miklós: Miért nem csinálta mint miniszterelnöki) azonos elveken épüljön fel, mert ma az a helyzet, hogy az ország területét a különböző polgári és katonai igazgatási szakok £0, vagy 40-féleképpen osztják fel a maguk szempontjaiból. Világos, hogy itt is vannak kivételek, nem lehet az egységesítést a végletekig keresztülvinni és például a dohánytermelés tekintetében^ amely tájakra korlátozódik, más felügyelőség! rendszert kell életbeléptetni és nem lehet ezt a vármegyékre, vagy mondjuk, másodfokú hatóságokra rábízni, de nagyban és egészben az elvnek annak kell lennie, hogy az első- és a másodfokú hatóságok területi beosztása pontosan egybevágjon. (Br. Vay Miklós: Alkalma volt ezt megcsinálni ! — Zaj. — Rapcsányi László: Nem ért hozzá! Minek szól bele? — Gr. Festetics Domonkos: Maga ért hozzá f) A tisztviselőkérdésben a kinevezési rendszer alap jánállunk és a felelősségeket meg kell osztani, de ugyanakkor ezeket a megosztott felelősségeket érvényesíteni is kell. Ami már most az állam és a társadalom szervezési elveit illeti, ezek messzemenően azonosak, ennek következtében az államnak és a társadalomnak olyan szervi és elvi egysége jön létre, amely a mai liberális, állami és társadalmi rendben hiányzik. Három ilyen elv van, t. Háiz, a népi elv, a hivatási elv és a területi elv. Legyen szabad legelőször a népi elv kérdésével foglalkoznom és előre leszögeznem pártunk álláspontját: többnyelvű ország vagyunk, de egy, oszthatatlan és megbonthatatlan Magyarország. (Taps a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: így van!) A népi elvnek megfelelően a nemzetiségeket kollektivumoknak kell felismernünk, és ennek megfelelően kell helyzetüket megállapítanunk, és beépíteni őket az állami és társadalmi konstrukcióba. (Egy hang a szélsőbaloldalon: És nem vajdaságba!) Ennek a következményei kulturális téren, népgondozási téren, a sajiá.tos népiség kiélése terén és az ezzel kapcsolatos önigazgatás terén levonandók. A népiség kiélése pedig nemcsak a régi hagyományok ápolását jelenti, hanem jelenti a népiséggel kapcsolatos, a népiségből fakadó új eszmék ápolásának lehetőségét is. T. Ház! Felfogásom a népiségek, a nemzetiségek tekintetében az, hogy ezek sajátos ágai az ő közös népi anyatörzsüknek. Vannak tehát az anyatörzzsel közös jellegzetességeik, de vannak vonásaik, amelyek őket megkülönböztetik és ezek a vonások az ő területi ittélésükből adódnak, a közös államcéljainkból, a tájnak alakító hatásából, a közös gazdasági munkából és az együttélés természetes emberi ka peso la-