Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-866

866 Az országgyűlés képviselőházának ember nemcsak mint egyén hordozója a történésnek, hanem a közösségek mint olyanok is formálják és alakítják az emberiság pályáját, ha tehát az emberi társadalom sorsát alakítani akarom, akkor ezt organikus összefüggéseiben kell megragadnom és nem az egyéneken át. (Ügy van! ügy van! a széisőbatotaalon.) Ezek az idealisták ebben a táborban. Vannak azonban közöttük olyanok, akik az új eszmétől fűtve minden eszközt jónak tartanak ennek az új eszmének megvalósítására (Felkiáltások jobbfelől: Ez a baj!) és ezeket forradalmároknak mondják. (Állandó zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: (iraberU De iűesudródtak természetesen a társadalmi ellenérzéstől fűtöttek is, akiket a megtaposottság gyűlölete hevít és idesodródtak végül a rendőri individuumok is, az úgynevezett zavarosban halászni akarók, akik lelkileg sehova sem tartoznak, csak a zavar és az egyéni érdek táborába. (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbahldalon és a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ezek a nyilasok! — Raj ni ss Ferenc: Nem tudja Bárczay, hogy minek örül! — Elnök csenget. — Nagy zaj. — Maróthy Károly: Fáj az igazság a vezérhely etteseknek! — Bárczay Ferenc: Mi baja van? Nem hallom, Maróthy úr!) T. Ház! Ez ennek a két tábornak a képe a maga fényeivel és árnyaival, verista módra lefestve. Már most a gazdasági és ezzel összefüggően a szociális koncepciót illetőleg mi a különbség a két tábor között? Az első tábor szerint a termelést az egyénre kell bízni és majd meglátjuk, hogy az egyéni jövedelmek Összegezése tekintélyes összjövedelmet biztosít a társadalomnak. Igaz ugyan, hogy az így létrejövő jövedelemeloszlás nem igazságos, tehát korrigálni kell, korrigálni kell adókkal és a szociális szolgáltatások megkövetelésével, ha ksll, társadalmi presszió útján való kierőszakolásával. Ha tehát röviden jellemezni akarom ezt a tábort, ez gazdasági jellegű munkaközösség szociálpolitikával korrigálva. A másik tábornak a felfogása az, hogy a I közösségnek erkölcsi oldalát 'kell elsősorban ' kidomborítani. A szociális igazság eszméjét álllítja tehát előtérbe, de nagyon jól tudja, hogy ez üres fikció marad, ha valóságos gazdasági tartalom nem tölti meg; fontos tehát az összteljesítmény, a nemzeti összprodukció eredménye is, de magasabbrendű szempont az igazság szempontja, amely megköveteli, hogy a teljesítmény és az ellenérték erkölcsi egyensúlyban álljanak egymással és megköveteli, hogy az egyént a létminimum biztosításán keresztül ráeszméltessük arra, hogy nemcsak földhöztapadó anyagi érdekek vannak, hanem magasbb, nemesebb, erkölcsi értékek is, hogy felkeljen benne a vágy ezek után a magasabb erkölcsi értékek után és ezáltal személyiséggé nemesüljön. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbáloldalon.) Ennek # a szociális és gazdasági koncepciónak a kifejezésmódját talán úgy^ sűríthetném öszsze, hogy ez az új, a közösségi eszme alapján álló társadalom a szociális igazságot szolgáló közösség, amelynek azonban erőteljes és okos gazdaságpolitikára kell támaszkodnia. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Br. Vay TVKklós; Miért nem hirdette ezt, mint miniszterelnök?) A gyakorlati megjelenési formák nem tiszták. Az életben megjelennek ma már egymás mellett olyan államok és olyan társadalmak, amelyeknek egyike a közösségi eszme elvi alap)* ülése 19AO november 26-án, kedden. ján áll, a másika meg liberális elvi alapon fut tovább. Be előfordulhat az is, hogy két egymás mellett élő álllam és társadalom annak ellenére, hogy az egyik az egyik, a másik a másik elvi alapon áll, gyakorlati megjelenésében és funkcionálásában, jövedelemeloszlásában, intézményeiben messzemenően hasonlít egymáshoz — ez minden átmeneti kornak a sajátsága — és mégis, ha ezeknek az államoknak és társadalmaknak a vezetői összejönnek egymással, egymás mellett beszélnek el és egymás szavát teljesen meg nem értik. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Ez a két síkon mozgás, ez az individualista szemlélet és a közösségi szemlélet síkján való elhelyezkedés végigvonul a mai magyar társadalmon. Kettéhasadás érvényesül itt (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és azt.hiszem, hogy amikor a Biblia a bábeli nyelvzavarról beszélt, akkor hasonló helyzetet akart lerögzíteni. (Zaj és mozgás jobbfelől.) Mert ugyanaz a szó más és más értelmet kap aszerint, hogy ki mondja ki: individualista^ vagy kollektivista, ugyanaz a fogalom más és más tartalommal telítődik meg, aszerint, hogy a közösségi eszme hivője gondolja-e el vagypedig az individualista szemléletnek a híve. Vegyünk egy példát. »Szabadság« — mondják ketten és azt mondják: »Helyes, szabadság kelU Mit ért az individualista szemlélet hívője szabadság alatt*? Azt, hogy: tehessem,amitakarok, mindaddig, amíg másoknak az élethez, a vagyonhoz és a becsülethez való jogát nem sértem. Ezzel szemben a közösségi szemlélet hívője ezt mondja: Szabadság? — ez azt jelenti: teremts nekem olyan helyzetet, amelyben nem vagyok köteles egyéni érdekek parancsának engedelmeskedni, hanem csak a közösségi érdeknek vetem alá magamat, de alávetem, magamat akkor is, ha ez egyénnek parancsán keresztül érvényesül, feltéve, hogy ez a parancsoló egyén a közösség érdekének közvetett képviselője. (É'énk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Szalay László: A táloldalon van ilyen zűrzavar! -— Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Lili János: A haja alatt! — Matolcsy Mátyás: Meg sem érti! — Szöllcsi Jenő: Objektív megjegyzés volt! — Maróthy Károly: Neh^z megérteni! — Folytonos zaj jobbfelől. — Elnök csenget.) T. Ház! Az idő rövidsége miatt és azért, hogy ne fárasszam az igen t. Ház tagjait, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalcldalon.) egy másik példának a kifejtésétől — hogy mit jelent az igazságos és arányos adóztatás — ebben a pillanatban eltekintek. Nem taglalom, hogy mit jelent ez, az individualista szemlélet szemszögéhői nézve (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalo'dalon.) és hogyan fogja ezt fel egy helyes közösségi szemlélet. Ezt majd írásban kifejtem. (Br, Vay Miklós: Mint nénzügy miniszter miért nem hirdette ezt? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a téma meglehetősen nehéz és ebben az előrehaladott órában nem szeretném lényegesebb, de könnyebben érthető dolgok elől a figyelmet elvonni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A. tény azonban változatlanul áll és ez az, hogy a társadalom egyik része az individualista síkon gondolkozik, beszél és cselekszik, — és most nagyon objektív leszek — a társadalomnak egy másik része pedig a közösségi szemlélet síkján gondolkozik, kezd már beszélni is tudni és néha cselekszik is. (Zaj és mozgás a, szélsőbalcldalon.) Az egyik és a másik sohasem fog'a egymást teljesen megérteni és innen ered az a ren-