Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-861
Az országgyűlés képviselőházának 160. hagyta a sovány sertés árának alakulását, ammek következménye az, hogy a gazdasági erők szabad játéka a sovány sertések árát oly magasra emelte fel, hogy a hizlalás rentabilitása veszélybe jutott. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez tévedés! —- Felkiáltások a szétsőbaloldalon: Nem tévedés! Két pengő a sovány sertés! — Csorba Sándor: Le fog menni biztosan! — Palló Imre: Ilyen politikával nem lehet gazdaságot irányítani! — Felkiáltások a jobboldalon; Est maguk nem értik! — Elnök csenget.) A másik típuseset az, amikor a kormány beavatkozik, de ismét nem a kellő alapossággal és ennek következtében megakadályozza azt, hogy a gazdasági életnek bizonyos szektoraiban a szabad erők játékából létrejöjjön az egyensúlyi helyzet. En ezt elvileg nem helyeslem, elvileg nem állok a szabad gazdálkodás alapján, de tisztán gazdasági szempontból nézve a dolgokat, annyit koncedálnom kell, hogy a gazdasági erők szabad játékából is létrejön valamiféle egyensúly. Erre példa a bányászsztrájk, amelyről csak ebből a gazdasági szempontból akarok beszélni. Meggyőződésem az. hosrvha a kormány a sztrájkba nem avatkozott volna bele abban az irányban, ahogyan beleavatkozott s kizárólag a régi módszer szerint a közvetítésre szorítkozott volna a bányamunkások és a bányavállalatok között, akkor e<ry megfelelő kompromisszum jött volna létre. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zai és felkiáltások a jobboldalon és a középem: Lázítás folyt! Mesterségesen csinálták a sztrájkot!) éspedig sokkal hamarább jött volna létre. A kormúnv azonban beavatkozott, (vitéz Martsekényi Imre: Hadiüzem! Muszáj volt beavatk^7nü) s megállapított e«ry 7%-os béremelést. (Felkiáltások a jobboldalon: Lázítás folyt!) Beavatkozás történt te*>át az alapvető szoci-'ili« és srazdasági faltételek ke 1 Jő ismerete nélkül. (Tfay van! a $?*!snhplnlánlon.) már nedig ezek ismeretp az előfeltétele minden lelkiismeretes ^beavatkozásnak. Az eredmény az volt, hoarv bányászsztráik tört ki és ,.. (Hosszan tartó naay z"i és felkiáltások a iohboldaXon és a középen: Nem tört ki! Csinálták! Nem -szépiiplik magukat? Ötvenszázalékos béremelést igér+vk!) Flnök (csenget): Csendet kérek, képviselő arak ! vitéz ImrédV Béla:... és az eredmény íné^'is az volt, Tioo-v a sz +1 *áík me« , s , 7;; néseutá.n a' í bányá«zmunkássá"' életszínvonalában további rendezést kellett foganatosítani, amit meg lehetett volna előbb is csinálni és ezzel el lehetett volna kerülni a sztrájk kitörését. (Fténk hehieslés és tflps a szélsőbaloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon. — Lili János: A kormány csinálta a 'bányá«zsz,í.ráikot! — Nanti ?aj és pUenmondások a jobboldalon..) T. Ház! Meg kell áttanítanom azt. hogy az elvi alapot magát, az elvi felfogást magát, amely ennek a határozatlanságnak a mélyén van, —- ezt magát sem tudom helyeselni, mert véleményem szerint az új Európa gazdaságpolitikájának iránya világosan áll előttünk és ez az. irány a tervszerűen, központilag irányított gazdálkodás, amely kereteket állapít meg és ezeket a kereteket azután az etrvéni k^?d outeiivez.es tölti ki. (Ügy van! a szélsabaloldnlonj Ez nemcsak a tengelyhatalmak és a velük barátságban álló államok gazdaságpolitikai iránya, hanem méltóztassék kissé távolabb is nézni, akár Amerikára, akár Angliára is, ahol szintén hirdetik felelős helyről, miniszteri székből egy új gazdasági rend szükségesKÉPVISELÖHAZI TSTAiPLÓ VII. ülése 19 W november 26-án, kedden. 861 ségét és ahol szintén rámutatnak arra. hogy ezt az új gazdasági rendet már most. a háború alatt elő kell készíteni. (Taps a szélsőbalo'dalon. — Egy hang a jobboldalon: Csak majmolni kell tudni!) Ebből nyilvánvaló, bogy a gazdaságpolitikában erre az irányváltozásra szükségünk van, azután következik a terv es azután következik a szervezőinek a mögalko tása. Erre annál nagyobb szükségütik,-van.' mert a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás nemcsak jogot, nemcsak elhelyezkedést, nemcsak megtiszteltetést jelent, hanem kötelezettséget is ró reánk (Ügy van! Ügy van! — Taps a szélsőbalo!dalon,), mégpedig azt a kötelezettséget, hogy abból a földből, amelyet az Úristen sok tulajdonsággal megáldott, kihozzuk azt, amit lehet és a nemzeti termelésnek a maximumára jussunk fel. (Taps a szélső baloldalon. — Zaj a jobboldalon.) T. Ház! Bírálatomnak harmadik sarkpontja a kormánynak a belpolitikai gesztiója és itt elsősorban a sajtócenzúra keze^sére^ szeretnék egészen röviden utalni. Felszólalásokban, interpellációkban pártunknak a tagjai kifejteitek már erre vonatkozó nézeteinket, felfogásunkat, tehát egészen röviden utalok esak arra, hogy a felhatalmazás, amely a kormánynak rendelkezésére áll ebben a tekintetben, csak fontos állami érdekből engedi meg a beavatkozást, (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon) Ezt a fontos állami ércleket nem tudom felfedezni abban, hogy a közönség ne értesüljön vagy ne kellő időben értesüljön arról, hogy a pái'tpolitikai tagozódás bizonyos szerény mértékben eltolódott a kormány kárára, hátrányára (Felkiáltások a jobboldalon: Javára!), nem tudom felfedezni abban, hogy sugalmazott, jóformán azonos cikkek jelenjenek meg a koi-mányhoz közelálló és liberális lapokban, amelyek a tényállást nem egészen a valóságnak megfelelően r tüntetik fel és hogy ezzel ellentétben semmiféle helyreigazítás meg ne jelenhessék (Matolcsy Mátyás: Di^znó^ágH Ebben a gesztióban én nem tudom felfedezni sem a felhatalmazásnak a tartaíüiát, de annak a politikának az erkölcsi tartalmát sem, melynek hívének tartom a kormányt magát is. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Én is ültem a túloldalon, felelős helyen is; nagvon jól tudja mindenki, hogy a sajtópolitikában erélyes voltam, hogy az úgynevezett szaksajtói dzsungelben erélyes kezű irtást végeztem. Azt is tudja mindenki, hogy a lapbetiltási joggal is éltem, de sóba egyéni tá madások miatt vagy soha pártpolitikai szempontból a rendelkezésre álló jogokkal való éléshez nem nyúltam (Taps a szélsöbaloldalon.) nem nyúltam pedig nemcsak jogérzékből kifolyólag, hanem azért sem, mert tisztában voltam és vagyok vele, hogy ha igazan vai, akkor a támadások úgyis leperegnek rólam, ha pedig nincs ig*azam, akkor nem áll a nemzet érdekében elfojtani az ellenvéleményt. (Ügy i a %t Ügy van! Tans a tzélsőbaloldalon. — Palló Imre: Ez a tárgyilagosság! — Maróthy Károly: Ez az új szellem.) Elismerem; hogy rendkívüli időket élünk, elismerem annak szükségét, hogy a kormány az úgynevezett szabadságjogok gyakorlása elé korlátokat állítson, elismerem azt, hogy a gyülekezésig jognak a korlátozásaira ^szükség van, hogy különösen a nagy létszámú, népgyűlés jellegű gyülekezéseknek nincs az idejük, mert ezeknek a gyűlekezéséknek atmoszférájában az érvelésből igen könnyen izgatás vál hátik (Felkiíltásik a jobboldalon: Most társuljanak!), de egy kormánynak sem ismerem el azt a jogát, 128
