Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-856

856 Az országgyűlés képviselőházának 160. ülése 194*0 november 26-án, kedden. sát, ha a mezőgazdaságnak előre megbatározott, megfelelő árak állanak rendelkezésére ós előre van biztosítva a rendszeres átvétel. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A mezőgazdasági árindex alakulása kétségtelenül igazolja, hogy a kormány a mezőgazdaság érdiekében alkalmas és hatékony intézkedéseket tett és pedig nemcsak a mostani, hanem az előző kormányok is, hiszen körülbelül az 1933. év ősze az az időpont, amikor a mezőgazdaság mélypontját érte el (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) és a mezőgazdasági árindex az 50 alá szállott. Az árindexnek 100 felé való emelkedése ez év októberében következett be és akkor egyszerre mind többen kezdtek beszélni már arról is, hogy az agrárolló bezárult. Ezt a " megállapítást én a magam részéről nem fogadom el (Felkiáltások jobbfelől: Mi sem!) és megvárom, amíg a mezőgazdasági szakférfiak alaposan kitanulmányozzák a kérdést. Ez a tanulmányozás már folyik is. Bár kétségtelen, — amit az előbbiekben már magam is köszönettel elismertem és hangsúlyoztam is — hogy a kormányok eredményes politikája következtében a mezőgazdasági árnívó jelentékenyen emelkedett, mégsem állíthatom, hogy, az agrárolló bezárult. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Hiszen az iparcikkek ára hasonló mértékben emelkedett és megállapításaim szerint eddig az agrárolló kiszámításához olyan mezőgazdasági termeivények is adatokul állíttattak be, amelyek a mezőgazdaság nagy vonalain csak igen kevés jelentőséggel bírnak, így például — mondjuk — a mák és a fokhagyma. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Az ilyen elenyészően csekély területen termelt termények ára nem befolyásolhatja lényegesen a magyar agrárolló kérdését. Olyan készítmények áfát is felvették az agrárollóba, — például a csemegeszalonna árát — amelyekhez a gazdának semmi köze nincs. De rendkívül fontos az agrárolló kiszámításánál az időpont kérdése is, mert ha az agrárolló akkor kezd zárulni, amidőn a mezőgazdasági termeivények már nem a gazdánál, hanem a kereskedőnél vannak, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.} akkor az agrárollónak ebből a látszólagos zárul ás áb ól a magyar mezőgazdáknak semmiféle hasznuk sincs és vásárlóképességükre ez az agrárollózárulás semmiféle eredményes hatást nem gyakorol. Ma tehát méltóztassanak ezt az agrárolló bezárulására • vonatkozó megállapítást kellő óvatossággal fogadni és megvárni, amíg a magyar agrárszakintézmények, főleg Ihrig Károly adatai napvilágot látnak, midőn ez a kérdés tárgyilagos megvilágításba fog kerülni T. Ház! Az állattenyésztés kérdése nemcsak a magyar mezőgazdaság egyik sarkalatos problémája és nemcsak egyik legfontosabb kérdés a magyar talajerő fenntartása szempontjából, hanem igen nagy jelentősége van a későbbi jövő tekintetében îs. A háborús viszonyok következtében és a külföldi erőtakarmány behozatalának megnehezítése, valamint a tengerentúli erőtakarmány behozatalának lehetetlenné válása folytán ugyanis Európa több fejlett állattenyésztő országa visszafejlődésben van az állattenyésztés szempontjából. Azt hiszem, nem tévedek, midőn azt mondom, hogy a magyar mezőgazdaságnak nagyon fel kell készülnie a következő esztendőkre, (Úgy van! Ügy van!) mert óriási lehetőségeket rejt magában az, ha állatállományunkat nemcsak minőségileg fejlesztjük,, hanem számszerűleg is legalább kétszeresére emeljük. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha ugyanis Európába visszatérnek a béke évei, ez az állam, Magyarország lehet az, amely a külföldi leromlott állattenyésztések felemelésére lesz hivatott és ez a magyar mezőgazdaságnak anyagilag íg rendkívül előnyös lehetőségeket biztosít. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen ezért nagyon helyes, hogy a földmívelésügyi miniszter úr fokozott tehén-, üszőborjú-, jerkebárány- és kocaakciót vezetett be és kérem is a földmívelésügyi minisztert, hogy ezt az akciót az említett szempontok figyelembevételével minél nagyobb mértékben fejlessze. Nagyon helyeslem a földmívelésügyi tárcánál előirányzatba vett állattenyésztési mintaközségek ügyét, valamint ezeknek az 50%-es fehérgulyáknak a felkarolását is, mert ezek a fehér ökrök a mi klimatikus viszonyaink mellett igen nagy szolgálatot tesznek a magyar mezőgazdaságnak. De különösen figyelmébe ajánlom a földmívelésügyi miniszter úrnak a tejtermelés kérdését. Méltóztatnak tudni, hogy Magyarországon — az erdélyi visszatért részeket nem számítva

r — körülbelül es-ymillió darab a tehenek száma és ezeknek 90%-a kisemberek kezén van. A forgalomba kerülő mintegy 400 millió liter tejet nagyobbrészt kisemberek, szegény emberek és gyermekek fogyasztják el. A tejtermelés kérdése tehát elsőrendűen szociális vonatkozású kérdés (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és éppen ezért nagyon kérem' a földmívelésügyi miniszter urat, hogy amit eddig is szívesen tett, tegye meg ezután is, hogy tudniillik azt a nagyrahivatott intézményt, amely a földmívelésügyi miniszternek a. tejértékesítés terén rendelkezésre áll, az Omtk.-t mind a korszerűség, mind pedig a felvevőképesség szempontjából tova bbf ejleszteni 'szíveskedjék. (Ügy van! Ügy van!) Erre külön nagy szeretettel hívom fel a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét. Az állattenyésztés fejlesztésének egyik kérdése és lehetősége a hízlalási tevékenység problémája is. Ez a kérdés nemcsak a mezőgazdaságot érinti, hanem a zsír- és húsellátáson keresztül elsőrendű közérdeket is jeleni. Nagyon fontos, hogy a magvar mezö<>*nzdának megtérüljenek a hízlalási költségei, sőt azokon felül egy bizonyos szerény hasznot is lásson az értékesítés során. A hízó állatárakat tehát úgy kell megállapítani, hogy azok lehetővé tegyék a hízlalási tevékenység fenntartását. sőt fokozását is. Ilyen árak nélkül ugyanis a mag7/ar mezőgazdákat, de a vállalkozókat sem lehet rákényszeríteni arra, hogy olyan tevékenységet folytassanak, amely ráfizetéssel jár. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) M.ár pedig ez a kérdés nemcsak a mezőgazdaság szempontjából fontos, hanem fontos a közellátás és a köznyugalom szempontjából is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Nagyon örülök annak, hogy a földmívelésügyi miniszter intézkedett abban az irányban, hogy a szövetkezeti hizlalás fejlesztése útján a kisembereket is bevonhassák a hízlalási tevékenységbe. Ezen a téren már — különösen az Alföldön — igen szép eredmények is mutatkoztak. Nagyon fontos ^ intézkedése volt továbbá a földmívelésügyi miniszternek az is, hogy a nagyobb közületeknél, az iparvállalatoknál és a városoknál nemcsak alátámasztotta, hanem bizonyos hatalmi eszközökkel erőltette is a hízlalási tevékenységet, nert hiszen — mondom — ez a tevékenység ma köz-