Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-852

852 Az országgyűlés képviselő házcmak 160. ülése 19 UO november 26-án, kedden. részletesen ismertetnem a magyar szociális gondoskodás nagyon sivár területeit. Mi régóta, még Csonka-Magyarországon, még a csonka hazában hirdetíoik azt, hogy a magyarság és testvérnépeink 'békés, boldog együttműködése csak egy magas színvonalú szociális kiegyenlítődés és szociális biztosítás által érhető el. És mi történt, t. Ház? A hazatért Felvidéken és Kárpátalján mindezideig —• ma is — érvényben vannak a már meghalt Csehszlovákiának biztosítási intézkedései és a hazatért Felvidék friss, szociális levegője nem tudott átáramlani a csonka hazába és ma ott tartunk, hogy a Felvidék és Kárpátalja parasztsága, mezőgazdasági munkássága élvezi a szociális biztosítás minden ágát, de az alföldi magyar parasztság mindettől mindezideig e] van ütve! T. Ház! Hazaérkezett most Erdélyország egy része. Most tehát ott tartunk a szociális biztosítás terén, hogy most már három vagy négy féle rendszer lesz egymás mellett, tie az az érdekes, hogy mindenütt magasabb színvonalú és mindenütt többet adhattak, mint nálunk, de idehaza, a legmagyarabb, a legszegényebb, a legtöbb katonát adó magyar falusi parasztságnak a szociális gondozásáért senki és a Teleki-kormány sem tett semmit, (vitéz Lipesey Márton: Hogy mondhat ilyet! — Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Sajnálattal kell ezt megállapítanunk, t. Ház, azért, mert az a felfogásunk, hogy a szociális biztosítás terén az orvosi, a szülési segély, a gyógyszerellátás éppen a legszegényebb magyar falusi munkásság számára volna a legfontosabb. Ma ugyanis az a rendszer áll fenn és a kormány ennek a mérhetetlen igazságtalanságnak a fenntartásához a hatalmával maga járul hozzá, hogy a társadalom minden rétegének megadja a szociális gondoskodást, (Palló Imre; Még a minisztereknek is!) kivéve a magyar parasztság legszegényebb rétegeit. Ugyanakkor fel kell azonban említenem azt is, hogy vájjon mi az oka ennek? Magam jártam a felvidéki községekben, ahol megkérdeztem birtokos embereket, vájjon vau-e kifogásuk a szociális biztosítás terheinek viselését illetően ebben az új, alacsonyabb agrárszínvonalban? T. Ház! Egyetlenegy ember nincsen a Felvidéken, aki azt mondaná, hogy nem szívesen adja meg ezt a terhet, mert ezzel látja ellátva és biztosítva munkatársát: a mezőgazdasági munkásságot. Kérdezem t. Ház, ha ok bírják ezt, ha a Kassa melletti magyar birtokos bírja mindezt, miért nem bírják a csonkaországi nagybirtokosok? T. Ház! Egyszerű a magyarázat, és őszintén meg kell mondanunk, hogy a mezőgazdasági munkásság- biztosításának, családi bérpótlékának egyetlen akadálya a csonkaországi latifundium és nagybirtok ellenállása. (Taps a szélsőbaloldalon. — Br. Vay Miklós: Ez igazán nem a^ parlamentbe A^aló!) Azt pedig, aki ellenvéleményen van, kérdezem, miért nem csinálták meg skét^ év óta? Erre tessék válaszolni, mert örökké, csak beszélni és mindent tagadni nem lehet, hanem tessék megcsinálni. (Zaj.) Legyen szabad a kormányzat további ténykedéséről tovább is számot adnom. Nem megyek bele a részletekbe, a gazdasági kérdések tárgyalásába, hiszen a tárcáik keretében szónokaink ezt megtették, csak felemlítem, hogy a terhek viselésében — éppen tegnap mutatott rá itt valamennyi szónok — a kicsiny egzisztenciák már-már az összeroskadás határán vannak, de a hadinyereség mindezideig nincs még megadóztatva. A pénzügy miniszter úr tegnap is volt szíves errenézve ; ígéretet tenni, (vitéz Lipcsey Márton: Hiába ! mondják magának!) j A kormány gazdaságpolitikájával kapcso, latban számtalan súlyos megállapítás merült fel. Itt van például a növekvő munkanélküliség kérdése a leszerelés után, itt van a hadbavonultak segélyezésének kérdése, itt van a mezőgazdasági munkás- és munkabérkérdésnek általunk hónapról-hónapra sürgetett megoldása. Kaptunk ugyan megoldást, de ez olyan, hogy ma változatlanul azonos szerencsétlen helyzetben van és ugyanolyan életszínvonalon él a mezőgazdasági munkásság, mint korábban, (vitéz Pataesi Dénes: Hárompengős napszámot kap!) A bárom pengőre, igen t. Pataesi képviselőtársam, legyen szabad felolvasnom a Purgly kegyelmes úr birtokán dolgozó embereknek két nappal korábban kelt levelét, tessék meghallgatni. (Olvassa): »Most, november 20-a után harminc fillérért és öt kilogramm bvizáért dolgozunk reggel hattól este hatig. Van köztünk olyan család-, amely hatod- vagy hetedmagával eszi ezt a nagyon keserű kenyeret.« (Boér Ágoston: Este hatkor már sötét van, nem lehet dolgozni.) így néz ki az a munkabérrendezés, amelyet három pengőben jelölnek meg. (vitéz Pataesi Dénes: Nálam nyolctól délután négyig dolgoztak három pengőért! Vannak becsületes emberek is! — Boér Ágoston: Tréfál, komolytalan! — vitéz Lipcsey Márton: Ez komolytalan! Öt-hatpengős napszámot fizetünk!) A Teleki Pál gróf miniszterelnök úr húsz hónapos országvezetése eseményeinek és alkotásainak ismertetéséből azt hiszem, nem bontakoznak ki az új magyar szociális munkaállam körvonalai. Ez érthető is, mert maga a miniszterelnök úr öt héttel ezelőtt a mérnök politikusok társaságának ülésén iszóról-szóra ezt mondotta (olvassa): »Még nem tudjuk,, merre megyünk, egy nagyobb etatizmus felé-e. vagy pedig olyan gazdaság felé, amelyben a magángazdaság ismét szabadabban érvényesül egy józanabb állami kontroll alatt. Én azt hiszem, ez a helyes, csak ma még nem tudjuk, merre megyünk. Ezzel a kérdéssel úgy kell foglalkoznunk, hogy mindkét lehetőséget tudjuk adoptálni.« T. Ház! Minket mélyen megdöbbentettek ezek a szavak, mert azt hittük, Magyarország miniszterelnöke tudja, merre megy, tudja, hogy hogyan és hol kell a magyarságnak az újjászülető Európában a helyét biztosítani. (Zaj. Elnök csenget.) Kérem beszédidőm tíz perccel való meghosszabbítását, (Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk!) Elnök: Kérem a t. Házat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a kérdést feltegyem. (Boér Ágoston: Objektív kritikát szívesen meghallgatunk, de ilyent nem lehet mondani.) Boér Ágoston képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért hosszabbítást megadni? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem adjuk meg! — Rajniss Ferenc: Az az úri álláspont, hogy meg kell adni mindenkinek.) Rajniss képviselő urat kérem, szíveskedjék csendben lenni. Azok a képviselő uraik, akik megadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Kajniss Ferenc: Ez az úri dolog. — Boér Ágoston: Rendben van. Ott tanuljuk az úri dolgot Rajniss Ferenctől.) Többség. A Ház a meghosszabbítást megadja. Matolcsy Mátyás: T. Ház! A meghosszab-