Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-841
Az országgyűlés képviselő fidzának 159. Mindenki meg lehet győződve arról, hogy helyes célra használjuk fel a pénzt és meg vagyunk győződve róla, hogy az eredmény sem marad el. Az én meggyőződésem tehát az, hogy ez a kölcsön igenis sikerrel fog járni. Nem lesz olyan nagy egy-egy sorsjegynek az ára, hogy a legkisebb rétegek is ne jegyezhetnének. Bizonyos finanszírozási lehetőségeket is meg fogunk teremteni és megfelelő sorsolási tervet dolgoztunk ki, úgyhogy az a meggyőződésem, ha egyezer evvel a kéréssel annyi év után ismét a nemzethez fordulunk, a nemzet meg fogja érteni a hívó szót és meglesz ennek a maga eredménye. (Ügy van! jobb felöl.) Mélyen t. Ház! Az természetes, hogy amikor az állam egyrészt adókból, másrészt kölcsönökből teremti elő a szükséges eszközöket, akkor a hitellehetőségeket a maga részére bizonyos fokig ki is használja. De egyúttal hiszem azt is, hogy nincs a Házban senki, aki azt mondaná, hogy korlátlanul lehet hiteieket kreálni, korlátlanul lehet hitellehetőségeket teremteni. Bár az állam a tőkepiacot erősen igénybeveszi, mindazonáltal állítom, hogy arra a célra, hogy valaki termeljen, tehát komoly termelési célra minden hitelösszeg rendelkezésre fog állni. (Éljenzés a jobboldalon é.s a középen.) Főként az érdekelt bennünket, hogy ennek a hitelezésnek útjából minden akadályt el kell távolítani és igyekeztünk is az akadályokat eltávolítani. így eltávolítottuk a gazdavédettség intézményét. amely, mint valamennyien tudjuk, bizonyos akadály volt a'bban a tekintetben, hogy mezőgazdasági hitelezés legyen, (vitéz Imrédy Béla: Mi lett volna anélküli) Ma még mindig akadály az, amiről Demel igen t. képviselőtársam beszélt* a. külföldi adósságok kérdésének rendezetlensége. Ez azonban a mai viszonyok közt igen nehéz kérdés, amelyhez csak nagyon nehezen lehet hozzányúlni, mert méltóztatnak tudni, hogy a záloglevelek egyrészis külföldön van és nem került vissza Magyarországba. De kell ezzel a kérdéssel foglalkoznunk és foglalkozunk is a törlesztés megkezdésének a kérdésével, ami különösen a házakra nézve bír nagyon nagy jelentőséggel, meri hiszen közel kilenc esztendeje a házakra folyósított amortizációs kölesönökre nem történt törlesztés, már pedig a ház nem olyan, mint a föld, mégis csak avul és itt tényleg bizonyos veszély foroghat fenn. Egyébként — nagyon érdekes — maguk az adósok is szeretnék már, ha a törlesztéseket megkezdhetnék és ez irányban nem egy beadvány van nálam, hogy csináljunk valami rendet ebben a kérdésben. Ezt is olyan kérdésnek tartom, amelyet természetesen rendezni kell és amellyel foglalkozunk is. A legfontosabbnak azonban azt tartottant hogy elsősorban a gazdahitelek út'áb^l hárítsam el az Összes akadályokat. Ezért hoz 'am a 36-os bizottság elé a gazdavédelem megszüntetéséről szóló rendelettervezetemet, amellyel mint annakidején már mondottam, szerettem volna a védettség intézményét ennek az esztendőnek a végével megszüntetni. Ezt azonban a katasztrofálisan rossz termésre való tekintettel nem javasolhattam, úgyhogy az csak a jövő év végén szűnik meg. Ezt a rendeletemet a 36-os bizottság el is fogadta. De azt a pszichológiai hatást, amelyet a rendelettel el akartam érni, máris elértem, mert maga az a puszta tény, hogy a gazdavédettség intézménye, tehát egy moratóriális intézmény meg fog szűnni, lehetővé teszi, hogy szélesebb 'körben megindítsunk bizonyos hitelezési akciókat. Már bejelentettem volt, hogy a gazdák részére gondoskodni kívánok és gondoskodtam is új mezőgazdasági ülése 19.pO ?wvember 25-én, hét jön. 841 hitelekről. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek a hitelek a megfelelő keretben rendelkezésre állnak. Időtartamuk különböző lesz. A leghoszszabb időtartam 15 esztendő lesz. Az időtartam alkalmazkodni fog mindig ahhoz, hogy az illető gazda milyen célra kívánja a hitelt igénybe benni. (Helyeslés jobbfelől.) Ha olyan célra kívánja igénybe venni, amely emberi számítás szerint 5—6 év alatt kifizeti magát, akkor 5—6 • éves hitel lesz, ha pedig olyan célra, amely 15 év alatt fizeti ki magát, akkor 15 éves hitel lesz. (Helyeslés jobbfelől.) A kamatozás is ennek megfelelő lesz. Ezenkívül maximálni kívánom azt is, hogy egy-egy gazda milyen összeget vehet ebből igénybe. De ehhez hozzá kell még valamit fűznöm (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) mégpedig azt, hogy ezt a hitelt nem veheti fel bárki, hanem csakis komoly termelési célra lehet azt felvenni (Helyeslés a jobboldalon.) és az idők folyamán ellenőrizni is fogjuk azt, hogy komoly termelési célra fordítják-e. (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megengedem, hogy ez mulatságos, de á túloldalról is kívánják. (Taps a jobboldalon. — Maróíhy Károly: Nem árt egy kis humor, miniszter úr!) Demel igen t. képviselőtársam szóvátette még, hogy a védett birtokosok is részesülhessenek e kölcsönökben. Ezt a kérdést meg fogjuk vizsgálni és találunk majd valamilyen megoldást. Azt hiszem, az is már megoldás, amit ő mondott, de ezekre a kérdésekre mindenesetre, megoldást fogunk keresni és találni. T. Ház! Szóbakerüit még a hadikölcsönök valorizációjának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Már a bizottságban is említettem és itt is azt kérem a mélyen t. Háztól: méltóztassék fel* menteni az alól, hogy erről részleteket mondjak el, mert nekem először is meg kell fognom az egész vonalon a spekulációt. Nem akarom itt részletezni, hogy ebben az irányban milyen intézkedéseket tettem; azt még kevésbbé kívánom itt részletezni, hogy milyen intézkedéseket kívánok tenni. Meg fogom ezeket tenni, mert a valorizáció igen nagy állami áldozat. Ez tagadhatatlan. (Ügy vàn! jobbfelől.) Már pedig ezt az áldozatot nem lehet spekulánsok javára meghozni. (Helyeslés és taps jobbfelől.) Malasits képviselőtársam szóvátette a zálogházi kamatok kérdését. Amint méltóztatnak tudni, a Nemzeti Bank leszállította a kamatlábat 1%-kal. Bejelentem a t. Háznak, hogy intézkedtem körülbelül három-négy nappal ezelőtt aziránt, hogy a zálogházi kamat 2%-kai szállíttassák le. (Malasits Géza: Végre valami olcsóbb lesz! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Keményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Körülbelül egymillió van az üzemi kiadások között ilyen célokra előirányozva a dohányjövedéknél. (Bodor Márton: Csak nem lehet megtalálni! — Zaj. — Elnök csenget.) Még néhány kérdés van, amelyről szeretnék néhány szót szólni. (Halljuk! Halljuk!) Budinszky képviselőtársam a Dohány jövedékről beszélt. Azt mondotta, hogy kilenc év és hat hónap múlva elbocsátják az alkalmazottakat, nehogy nyugbérre jogosultakká váljanak. Az ő beszéde és az én felszólalásom közti időben megnéztem a dolgot, de ilyen esetről nincs tudomásom. Méltóztatott azután a szociális kiadásokról is beszélni és azt méltóztatott mondani, hogy valami 23.000 pengőt költünk szociális célokra. Én ezt a statisztikát gondosan meg124*