Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-839

Az országgyűlés képviselőházának 159, nak válaszolok, de háromnak egyszerre nem tudok. Elnök: Csendet kárek, képviselő urak! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Rajniss képviselő urat ismételten kérem, ne szóljon közbe és ne zavarja a pénzügyminiszter úr beszédét. (Kunder Antal: Vannak azért hasonló elemek is a két költségvetésben! — Kajniss Ferenc: Ügyiátszik, a miniszter úr kissé elvesztette a fejét.) Remény i-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Én még életemben nem vesztettem el a fejemet és nem is változtattam meg az álláspontomat életemben, (Maróthíj Károly közbeszól.) De talán térjünk át mégis a dolog komolyabb részére. Azt nem lehet letagadni, hogy állami szociálpolitika 1914-ben jóformán nem volt, most pedig van. A hadseregre alig költöttünk, most pedig egy önálló hadseregről kell gondoskodnunk. (Horváth Ferenc: 250 milliót költöttünk békében!) A hadseregnek felszerelése is merőben más volt. Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy egy kivonuló gyalogzászlóaljhoz, (akkoriban milyen felszerelés tartozott és most méltóztassék megnézni, hogy egy kivonuló gyalogzászlóaljhoz mekkora felszerelés tartozik ós akkor méltóztatik látni milyen különbségek vannak a hadsereg költségeiben és felszerelésében és egyúttal természetesen a felszerelés fenntartásában is. Azt méltóztatik mondani, hogy akkor 250 millió volt a hadügyi kiadás. Ma töb'b, mint 450 millió van csak a költségvetésben. Ebből csak azt akarom kihozni, hogy a számok nem hasonlíthatók össze és nem lehet terhére írni a kormánynak, ha ma ;

— a merev számokat szembeállítva — annyit költ, mint Nagymagyarország költött annak idején. Ellenkezőleg, mélyen t. képviselőtársam, ezt inkább javára kellene írni a kormánynak, mert ez bizonyítja, hogy megfelel a mai kor követelményeinek ós teljesíti kötelességét (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy szintén félreértésre vezethető vissza a képviselő úr felszólalásának az a része, amelyben azt (méltóztatott mondani, — ha jól hallottam — hogy a fejenkinti adóteher ma 140 pengő, amibe a köizűégi adók nincsenek beszámítva. Ez tévedés, mert az adóstatisztikába a községi adók is be vannak számítva. — Méltóztassék utánanézni — úgyhogy ez az összehasonlítás sem áll meg. Azonkívül a képviselő úir természetesen az 1938. évi adóstatisztiíka adataival dolgozott. Önként értetődik, hogy mással nem is dolgozhatott, de. azóta lényegesen megváltozott a helyzet. Ugyancsak méltóztattak szóvá tenni a személyzeti létszám kérdését is. Kétségkívül igén nagy állami tisztviselői karral dolgozunk, de ennek megint ugyanaz az oka, hogy t. i. az állami feladatok köre lényegesen kibővült, tehát több tisztviselő kell. De ha méltóztattak figyelemmel kisérni a költségvetési vitának ezt a tíz napját és a bizottsági rvitát, azt is méltóztattak látni, hogy az egésiz» vonalon, minden tárcánál további személyzetszaporítást méltóztattak kívánni úgy arról, mint erről az oldalról, és most a végén a pénzügyi tárcánál azt mondják, hogy túl sok az állami tisztviselő. (Egy hang jobbfelől: Régi nóta! Ez minden évben így volt!) Hogy milyen' feladatok hárulnak a kincs• tárra? Annakidején, ha egy árvíz volt. — valljuk be őszintén, — kivéve az egészen nagy árvizeket, jól-rosszul valahogy elintéződött az az árvíz. Ma pedig azonnal oda kell^ állani, — nagyon helyesen — oda kell állani és nem szabad törődni azzal, hogy a költségvetésben van-e feKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ VJI. ülése 1940 november 25-én, hétfőn. 839 dezet, vagy nincsen. Ez természetesen megint csak az állami kiadásokat növeli. ' Vagy itt van egy másik kérdés. A bevonult katonák, nem tudván megkeresni a télirevalót, már t. j. azok, akik aratási szabadságra nem tudtak hazajönni, a koirmánynak természetesen azonnal intézkednie kell, (Felkiáltások a széltá-wloldatonz Eddig nem történi!) és mint méltóztatnak tudni, 40 millió értékű közmunkát rendeltünk el, azonkívül a szociális alap egész erejét ennek szolgálatába állítottuk, úgyhogy munkaalkalmak és kereseti lehetőségek tekintetében sok millió áll rendelkezésre. Azokról pedig, akikről nem tudunk úgy gondoskodni, hogy most még a hátralévő időben megkeressék munkával a télire valót, — amint a belügyminiszter úr már kijelentette — a tél folyamán más módon igyekszünk gondoskodni. Ezek mind olyan feladatok, amelyeket békeidőben, az 1914 előtti időkben a kormány alig hogy tudomásul vett, ma pedig — ismétlem, helyesnek tartom, hogy ez így van — természetes, hogy azonnal oda kell állani a szerencsétlenséget vagy hátrányt szenvedettek mellé. Ennek a vége természetesen az, hogy a költségvetés lényegesen nagyobb, mint azelőtt volt. (Egy hang jobb felől: Ez a népi polit Via!) Méltóztatott méff említést tenni az adópolitikáról is. Matolcsy igen t. képviselőtársam beszélt az adópolitikáról és azt mondotta, hogy nem látja a kisemberek megsegítését, nem látja benne a szociális gondolatot, és hivatkozott különböző adatokra, amelyeket szintén 1938-ból merített. Nagyon bölcsen méltóztatnak tudni, hogy adóreformjainknak igen nagy része csak az 1940. év folyamán emelkedett törvényerőre és a legjobb akarattal is csak 1941 január 1-től léptethetek életbe. Természetes, hogy ezeknek hatásait ma még nem lehet látni és az 1938-ból idehozott adóívek még egyáltalában nem mutatják azt a helyzetet, amelyet a kormány intézkedései 1941-től előidéznek. Azonkívül azt méltóztatott mondani, hogy a nagyjövedelmeket és a nagyvagyonokat nem terheltük meg. Ezt is a költségvetést kezébe véve mondotta el Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam, de egyről itt is megfeledkezett, mégpedig arról, hogy a beruházási hozzájárulást is fizetjük öt esztendőn keresztül, (Úgy van! Üay van! jobbfelől és középen.) amely beruházási hozzájárulás 600 millió pengőre volt annakidején kontemplálva és — ha az összes, még függőben lévő fellebbezések és panaszok elintéződnek — körülbelül '670—680 millió pengőre fog rúgni. Ez is tekintélyes adóteher. Vigyáznunk kell tehát, nehogy abba a hibába essünk, amelyre rámutatott Bálás igen t. képviselőtársam, nevezetesen, hogy a túladóztatás helyzete álljon elő annak összes következményeivel. (Mozgás.) , A társulati adóról ugyancsak hallottunk a vita folyamán adatokat. Méltóztatnak tudni, hogy a társulati adóról szóló törvény az 1940. év folyamán vált törvénnyé, 1940 január elsejei hatállyal. Ma, amikor a társulati adókirovásoknak vége felé járunk, nyugodt szívvel jelenthetem a mélyen t. Háznak, hogy azok a remények, amelyeket jövedelememelkedésben ehhez az adóhoz fűztem, teljes mértékben beváltak (Éljenzés jobbfelől és a középen.) s az az előirányzás, amely itt található a költségvetésben és amely a tavalyinak kétszerese, reális és minden tekintetben megállja a helyet. Inkább még több lesz valamivel. (Éljenzés és taps jobbfelől és köaépen.) 124