Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-817

Az országgyűlés képviselőházának 15Î gyón sok keserű kávét kellene meginni és sok keserű ételt kellene megenni. T. Képviselőház! Az adóbehajtásnál évek óta érzi az adóközönség: a kemény kezet. Sze­rintem ez nem is lehet másképpen, hiszen ha a pénzügyminiszter a pénzügyi egyensúlyt fenn akarja tartani, akkor nem tehet mást, mint ahogy az adókat lehetőleg kemény kézzel behajtja. Ezt a kemény kezet az adózó közön­ség a jövőben még inkább fogja érezni, mert hiszen most nagy adóösszegeket kell behaj­tani. Mi azonban, akik itt ülünk, nagyon szeret­nénk, ha ez a kemény, csontos finánckéz nem­csak az adóbehajtásoknál nyilvánulna meg, hanem a megtakarításoknál is. Sajnos, ezen a téren most azt kell tapasztalnunk ugyanis, hogy az a kemény finánckéz valahogy ellá­gyul, engedékenyebb lesz, amikor megtakarí­tásról van szó. Legyen szabad az idő rövidsége miatt csak két olyan dolgot említenem, amelyekkel kap­csolatban rendkívül nagy; megtakarításokat lehetett volna eszközölni a nélkül, hogy a köz annak valamilyen kárát látta volna. Ma hal­lottuk itt Horváth igen t. képviselőtársamtól az új boldogítási tervet: irányított termelésből fakad a jólét. Ez a kvintesszencia ja annak, amit a képviselő úr mondott. Látom, hogy a túloldalon mosolyogtak, amikor a csúcsszerve­zetet említette és arról a beosztásról szólt, amellyel ez az irányított termelés történik. Nem kell ezen mosolyogni, mert a kormány már követi azt a példát, amelyet Horváth igen t. képviselőtársam felrajzolt. Az irányított gaz­dálkodás egyik része az árunyilyántartás. Ez­zel kapcsolatban csak egyet említek, mint ra­gyogó példáját annak, hogy mi vár azokra, akik az egész termelést és áruelosztást irányí­tani fogják. Méltóztatnak bölcsen tudni, hogy az idén az árpatermés igen rossz volt és ta­karmányozási célokra is alig jutott árpa. A bortermés is rossz volt, s ennek következtében bizonyos mennyiségű árpát át kellett engedni a sörgyáraknak sörfőzésre, nehogy a pénzügy­miniszter úrnak az alkoholból eredő bevétele csökkenjen. Ha a borból nincs elég bevétel, akkor a pálinkából és a sörből kell azt pótolni, tehát kell árpa a sörgyáraknak. Lefoglalták tehát az árpát, úgyhogy ipari célokra, árpagyöngy, — népiesen gersli — azonkívül malátakávéelőál­lítás részére árpát alig lehet kapni. A Futur á­nak, amely az árpát összevásárolja és egy kéz­ben tartja, van megfelelő árpaosztálya, de ez nem elég. A földmívelésügyi minisztériumban is felállítottak egy árpaosztályt s minthogy másutt már nincs hely, azért, mert az irányí­tott gazdálkodás következtében minden szoba és minden kis fülke tele van már tisztviselők­kel, a miniszteri tanácsteremben rendezték be az árpaközpontot; 12 vagy 14 tisztviselő kezeli a lefoglalt árpát, azt a lefoglalt árpát, ami nincs s amit ipari célokra egyáltalán nem le­het kapni. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a pénzügyi tárcához hozzászólni, vagjr pe­dig fejtegetéseit kapcsolatba hozni a tárcával. Malasits Géza: Az adófizető közönségnek az ilyen nyilvántartások rengeteg pénzébe ke­rülnek, anélkül, hogy ebből különösebb haszna származnék. A másik ilyen teljesen terméketlen, sőt ká­ros kiadási tétel a munkatáborok fenntartása. Az árvíztől, a rossz bor- és gabonaterméstől sújtott szegény magyar nép kénytelen munka­táborokat fenntartani, amelyeikben ezer és ezer dolgozni tudó és dolgozni akaró termelőképes embert zsúfolnak össze, azokat táplálják, ruha­ülése 19W november 25-én, hétfőn. 817 pénzt adnak nekik, hálóhellyel látják el őket. orvosi kezelésben részesülnek, s olyan felügye­letben van részük, amilyen felügyelet talán egyetlen ilyen csapattestnél sem található, mert egész gárda veszi őket körül. Elnök: Ismételten figyelmeztetem a képvi­selő urat, hogy ez a téma sem tartozik a pénz­ügyi tárcához. (Kéthly Anna: A költségei csak odatartoznak! — Kabók, Lajos: Pénzébe kerül­nek az államnak!) Méltóztassék a költségvetés­sel, az adóbevételekkel vagy a kiadásokkal foglalkozni, de ne tessék részletesen fejtegetni olyan témát, amely nem tartozik a tárcához. Malasits Géza*. Tisztelettel meghajlok az elnöki intés előtt, csak azt vagyok bátor meg­jegyezni, hogy ez, szorosan összefügg... (Ka­bók Lajos: Az adóbevételekből tartják fenn!) Elnök: Én nagyon jól értem, hogy a képvi­selő úr mit óhajtott ezzel előadni. Csak arra kértem és figyelmeztettem, hogy ne foglalkoz­zék olyan részletesen a munkatáborok kérdé­sével, mert ez nem tartozik a pénzügyi tárcá­hoz. Elég, ha megemlíti a képviselő úr a mun­katáborokra fordítandó kiadásokat és így össze­függésbe hozza a pénzügyi tárcával. Malasits Géza: Ez a háromhónapos munka­táborozás H millió pengőjébe kerül a magyar államnak, (Kéthly Anna: Inkább árvízvédel­met csinálnának belőle!) amikor annak értéke a reáfordított összegnek csekély töredéke. Bo­csánatot kérek, amikor ezer és ezer szegény munkanélküli magyarnak nem tudunk munkát és keresetet adni, amikor az elesettség és a munkanélküliség következményeként fellépő hiányos táplálkozás jelei mutatkoznak az or­szágban, bár még csak novemberben vagyunk, akkor mégis csak felesleges kiadásnak kell tar­tanom ezeknek a munkatáboroknak a fenntar­tását. Sokkal jobban tenné tehát a pénzügyminisz­ter úr, ha azt;.az erélyt, amelyet az adóbehaj­tásnál mutat, a takarékosság terén is érvénye­sítené, megszűntetné ezt az abuzust és behozná nemcsak a hadmentességi adót, hanem a mun­katábor-raentességi adót is, mert így nem pro­vokálnák a munkanélküli lakosságot a munka ­táborokkal, s ezenkívül a kincstárnak is jöve­delmet juttatna. Én tehát a pénzügyminiszter úrtól ebben a vonatkozásban nem kérek mást. mint azt, hogy ugyanolyan kemény kézzel, mint amilyen kemény kézzel behajtja az adó­kat, szorítsa meg a kiadásokat is, (Szász La­jos államtitkár: Azt teszi! — Kabók Lajos: Nem vesszük észre!) mert a költségvetés egyen­súlyának egyik féltétele a kiadások megszorí­tása. (Szász Lajos államtitkár: Mindig azt mondják, hogy erre is kevés jut, arra is kevés jut!) Nem akarok az államtitkár úrral polemi­zálni, ez távol áll tőlem, csak azt jegyzem meg, hogv a megtakarítások terén eddig nem nagy hatását láttuk annak a bizonyos erélyes kéz­nek. Ha nem kellene tartanom attól, hogy az elnök úr megvonja a szót, felhoznék olyan ese­teket, amikor igen jól lehetett volna alkalmaz­ni azt a kemény, csontos finánckezet. (Szász Lajos államtitkár: Majd ha nem lesz itt az el­nök űr! — Derültség.) r T. Képviselőház! Rátérve a tárcával kap­csolatos egyéb dolgokra, mindenekelőtt a pénz­ügyminiszter úr figyelmébe ajánlom, hogy az idők változása következtében az adómentes létminimum tekintetében is némi változásokat kell eszközölni. A napi- vagy hetibérért dol : gozók adómentes létminimumát legalább heti 30 pengőben, a havi fizetésért dolgozók adó­mentes létminimumát pedig 120 pengőben kel­lene megállapítani. (Kabók Lajos: Ez volna a 121*

Next

/
Oldalképek
Tartalom