Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-814

814 Az országgyűlés képviselőházának 159. mertetése során rámutatott arra, hogy a rendkívüli idők rendkívüli feladatainak leküzdésére nagyarányú hiteleket volt kénytelen igénybe venni és hogy az Erdély egy részének visszatérésével összefüggő problémák megöl dása is újabb nagyobb államkölcsön kibocsátását fogja szükségessé tenni. Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr számára nem volt és nincs más választás, ha a történelem ToH«n«uä&val felvetett kémesekkel úgy akarja szembeállítani a nemzet, hogy az történelmi hivatásának megfelelhessen. Elismerem, hogy az ezekhez a feladatokhoz, alkalmazkodó rugalmas pénzügyi politika» amelyet a pénzügyminiszter követett, rendkívül nehéz viszonyok közt is kiállotta a próbát. Ezek az állami hitelműveletek azonban előbb utóbb olyan fokozott mértékben fogják igénybevenni az ország gazdasági erejét s különösen a hitelszervezet erejét is, hogy a termelés finanszírozása esetleg nehézségekbe fog ütközni és könnyen előállhat helyzet, amellyel szemben a pénzügyminiszter úr expozéjában már előre áilástíoglalt, hogy a termelés finanszírozását is részben az államtól fogják majd várni. Különösen állhat ez a mezőgazdaság hitelszükségletének kielégítésére, mert a mezőgazdaság az a termelési ág, amely — főként addig, amíg fix árakra nem alapíthatja a maga számvetését — a legkisebb kamatteher viselésére képes és ehhez képest az elhelyezést kereső tőke számára a legkevésbbé kívánatos üzletfél. Márpedig a mezőgazdasági termelés folytonosságának biztosításáról és ezen túlmenően intenzitásának fokozásáról is minden körülmények között és minden eszközzel gondoskodni kell (Ügy van! Ügy van! jobb felől.), mert nem lehet az, hogy akkor, amikor a védettség intézményének megszüntetésével a mezőgazdaság hitelképességét éppen a termelés érdekében igyekszünk helyreállítani, azon múljék a kívánt cél elérése, hogy a jelentkező hitelszszükséglet nem nyerhet kielégítést. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ezért üdvözlöm nagy örömmel a pénzügyminiszter úrnak azt az elhatározását, hogy gondoskodni kíván arról,^ hogy megfelelő keretben beruházási és termelési hitelek álljanak rendelkezésre. Különösen jelentősnek tartom azt, hogy ezek a hitelek csak a termelés és a termelést közvetve vagy közvetlenül szolgáló iberuházások céljára vehetők igénybe és hogy a hitelek felhasználása megfelelő ellenő'rzés alá fog kerülni (Helyeslés jobbfelől.), továbbá, hogy a hitelfeltételek is — küönösen^ a kölcsönök visszafizetésének időtartama és a kamatozás — ahhoz a célhoz fognak igazodni^ amelyet a kölcsön igénybevétele szolgálni kíván. A magyar mezőgazdaság rendszertelen és sokszor oktalan eladósodásának egyik fő okát ugyanis abban látom, hogy azelőtt a hitelek nyújtásánál csak a legritkább esetben vizisgálta a hitelező ' azt, hogy az adós a kölcsönt milyen célra kívánja igénybevenni (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és ehhez képest különösen a rövidlejáratú kölesönöknél a legritkább esetben volt figyelemmel arra, hogy a kölcsönöket : a gazdálkodás eredményéből a kikötött törlesztési idő alatt vissza lehet-e fizetni vagy sem? A lényeges csak az volt, hogy a lekötendő jelzálog a kölcsönre elegendő fedezetet nyujt-e vagy sem. (Ügy van! jobbfelől.) Ez egészen természetes volt a nemzetközi tőke ide-oda áramlásának idején, amikor a tőke a hitelnyújtásban kizárólag az elhelyezkedési lehető- i ülése 19W- november 25-én, hétfmi. séget látta (Ügy van! jobbfelől.) és amikor a hitelezés célja egyedül az elhelyezkedést kereső tőkének megfelelő biztonság ós megfelelő kamatozás mellett való elhelyezése volt, anélkül, ihogy a kölcsön igénybevételének szükségességét, gazdaságosságát és __ célszerűségét figyelemre méltatta volna, (Ügy van! jobbfelől.) A nemzeti tőkének azonban kötelessége és hivatása van. Elsősorban a nemzeti termelés szolgálatában kell állnia és minél határozottabb tőkékkel rendelkezünk, annál inkább kell gondoskodnunk arról, hogy a tőke legelsősorban ezt a hivatását töltse be. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Minél jobban határok közé szorítjuk a célokat, amelyeket a hitelnyújtással elősegíteni kívánunk, annál inkább tudjuk majd biztosítani, hogy minden a termelés szempontjából valóban megalapozott hiteligény kielégítést nyerhessen. Ez a hitelnyújtási szelekció természetszerűleg* vonja maga után azt, hogy a hitelező az ország közgazdasági szempontjainak figyelembevételével vizsgálja azt a célt. amelyre hitelt nyújt és ha ezt vizsgálja, akkor kétségtelenül tekintettel lesz arra is, hogy a kölcsön kamatozási és visszafizetési módozatai az igénybevétel céljának megfelelnek-e vagy sem. Egy-két éves rövidlejáratú kölcsönt _ nem szabad olyan befektetés céljára nyújtani. amelynek amortizációját csak tíz-tizenöt év múlva lehet^ kigazdálkodni, és felesleges, mert könnyelműségre vezet, hosszabblejáratú kölcsönnel fedezni .olyan gazdasági kiadásokat. ai

v-elyek a rendes gazdálkodás során egy-két óv alatt visszatérülnek. A gazdálkodásnak aggódástól ós könnyelműségtől egyaránt mentes nyugodt menetét kizárólag csak akkor lehet biztosítani, ha a felvett hitelek törlesztési .és kamatfizetési kötelezettsége a lehetőség sze-. rint összevág a rendes gazdálkodás által biztosított jövedelmezőséggel. (Úgy van! Ügy van!) Hogy ezt a hitelezési ellenőrzést ki végezze, erről lehet beszélni. Semmiesetre sem osztom Horváth Ferenc t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy erre a célra alulról a legíok.őbb fokig felépített hierarchiára alapított ellenőrzést kellene létesíteni. (Mozgás a jobboldalon.) Azt hiszem, egészen meg fog felelni,. — kellő elleii őrzés és irányítás mellett — ha maguk a hitelezője fogják az ellenőrzést végezni. T. Ház! A mezőgazdasági hitelekkel kapcsolatban a pénzügyminiszter úr bejelentette azt is, hogy a mezőgazdasági hitelképesség útjában álló védettség intézményét legkésőbb 1941 december 31-ével — fokozatos átmenettel — megszűntetni kívánja. Kétségtelen, hogy már annak megállapítása is, hogy a védettség egy meghatározott időpontban megszűnik, je

T lentős lépés a hitelképesség^ helyreállítása felé. amennyiben egy, a hitelezők oldalán bizalmi válságot okozó intézmény megszűnését jelenti. De emellett gondoskodni kellene arról is, hogy a védett adósoknak vagy legalább a védett adósok egyrészének hitelképessége valami módon szintén helyreállíttassék, mert az most egészen természetszerűleg nincs meg. Ez nem egyszerű kérdés. A védett birtokosok jelentős része annyira eladósodott, hogy náluk hiteiké: pességről akkor sem lehetne beszélni, ha a védettség tárgyi akadálya nem állana fenn. Vannak azonban olyan védett birtokosok, — elég hiba, hogy vannak ilyenek — akik még megfelelő fedezetet nyújthatnának hitelekre akkor, ha a védettségük megszűnnék. Ezek számára a védettség már nem is jelént-túlságosan sokat. Jelenti a most már kisebb jelentőségű ka--