Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-805

Az országgyűlés képviselőházának 159. ülése 19AO november 25-én, hétfőn. 8Ö& nek a termelést irányító és ellenőrző szervvel való intézményes Összemükódése«. Erről a kérdésről aKaroji beszélni, mert kétségtelen, hogy gazdasági életünk niteleilátasa mai tormájában nem olyan, amely a termeiesnek ezeket a szempontjait teljesen kielégítene. [Ugy van! Ügy van! a széísooaiolüaton.) Kétségtelenül meg kell teremtenünk új hiteienato szerveinket, fent bizonyos csúcsszervezetek formájában és lent, hogy lenyúljanak a gazdasági elet legutolsó egyeueig, hogy ne fordulj änaK elő olyan esetek, mint amilyeneket most is haliunk, amikor gazdasági emberekkel beszélgetünk. Joppen a túloldalon ulő képviselőtársaim egyike említette, hogy keresi a lehetőséget és módot arra, hogy például hogyan lehetne ebbe a sertéshizialó akcióba a kisembert bekapcsolni. A nagy sertéshizlaló, aki 100— 200 sertest tud hizlalni, be tud kapcsolódni, és hitelhez tud jutni, de aki csak 4—5 sertést tudna hizlalni, kukoricája termett s szívesen kapcsolódna bele egy ilyen hizlaló akció keretébe, nem tudja megtalálni a szükséges hitelt ahhoz, hogy sertést vásároljon s a bekapcsolódása meglegyen. Hitelszervezetünk kiépítésének kétféle irányúnak keli lennie, amint bátor voltam mondani: keli lennie egy csúcsszervezetnek, amely a különféle termelési ágakat hivatott finanszírozni, nagy vállalatokat létesíteni és egy szélesen elterülő szervezetnek, amely talán a hivatásrendi szervezéssel kapcsolatban^ oldhatná meg a leghelyesebben a jövőben a maga feladatát. A tervezett hivatásrendeknek kétségtelenül bizonyos termelésirányító és ellenőrző szerepük kell hogy legyen. És ha már ezek a szervezetek az egyik oldalon irányítják a termelést, vezetik a termelést, akkor meg kell adnunk a lehetőséget is hozzá, hogy ezeken keresztül a termelés irányításához anyagi eszközöket tudjunk rendelkezésre bocsátani. (Helyesles a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem arra gondolok, hogy hitelintézet legyen a hivatásszervezetnek ez az alsó tagozata, hanem véleményező szerv, mely ismeri a termelés egyedeit — a legkisebb kölcsönkéröt is, mert lenyúlik a községekig — s ezért alkalmas a kölcsön gazdasági szükségességének elbírálására: Természetesen szükséges ehhez az, hogy az egész hitelellátás lélektani beállítottsága is megváltozzék. A liberális gazdasági rendszer mellett a hitelellátásnak, a hitelnyújtásnak mi voit a feltétele? A hitelnyújtó részéről a legnagyobb biztonság és a legnagyobb haszon, a többi nem érdekelte. Az újabb gazdasági rendszerben nem ez a főszempont. A főszempont a termelés irányítása és minden dolgozni akaró, a termelésbe bekapcsolódni akaró embernek hitellel való ellátása. A liberális gazdasági rendben, ha a szegény hitelkereső megjelent a hitelnyújtó előtt, azt gondolták: mit akar ez az ember; miért van szüksége hitelre, — mintha tehát bizonyos fokig vizsgálóbíró előtt állt volna — bizonyára nem valami rendes ember, ba pénzre van szüksége? Egészen más lélektani beállítottsággal kell szembenállni az ilyen emberrel, azzal, amely azt nézi ebben a hitelkereső kis emberben: neked gondolatod van, neked terved van, te akarsz valamit csinálni, te be akarsz kapcsolódni a termelésbe, tehát te a nemzeti társadalomnak egy különösen értékes tagja vagy, ha tehát ilyen értékes ember vagy: rajtad segíteni kell! (Helyeslés a balz és a szélsőbaloldalon) Hiába csinálnánk különféle szervezeteket, k az eddigi lélektani beállítottságot is meg nem változtatnék. Természetes, hogy ha én a hivatásszervezeteket be akarom eooe a jövő hitelellátásba kapcsolni, nem szabad megfeledkezni bizonyos garanciák lehetőségéről es megteremtéséről sem, mert hiszen teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy hiteit nyakra-főre garancia nélkül nyújtani nem lehet. A garancia kettős: anyagi fedezet vagy személyi fedezet. Ha ez a Hivatásszervezet nem talál anyagi fedezetet, a személyben is megtalálhatja ezt a fedezetet, vagyis garanciát, mert ismeri személyében a kölcsönkéröt, akinek hiteiigényét elbírálja. De e mellett meg lehet találni a hitei biztonságnak szervezett formáit is. Ha a hivatásrendi szervezetnek a maga költségvetésén beiül bizonyos hiteigaranciaalapot bocsátok rendelkezésre, akkor abba a helyzetbe hozóim, hogy hitelvéleményező szerepe mellett bizonyos hitelgaranciát is vállalhat, talán 25%-ot a járási hivatásrendi szervezet; a megyeit további 25% garanciavállalással terhelném es az országos hivatásrendi szervezetnek ezt a szakmai ágát további 25%-kal. Ilymódon vagy hasonlóan a garanciának megnyugtató formáját lehetne megteremteni. Természetes, hogy egy ilyen hivatásrendi hitel-véleményezés kiépítése mellett vigyáznia keli a központi szervnek arra, hogy aránytalanságok a hitelnyújtásnál elő ne lordulhassanak. Erre való a központi irányítás. Ez szükséges, mert ha én a mezőgazdaságot bizonyos irányba terelem, irányítom és hitellel ellátom, ha a kisipart, a középipart ugyancsak bizonyos irányban hitellel látom el, irányítom és termelését fokozom, ezt országos termelési programm keretébon tehetem csak helyesen. Erre való az országos szerv. Egy ilyen országos hitelirányító szerv gazdasági életünkben elsősorban a Magyar Nemzeti Bank. Ez a legfőbb hitelforrásunk. Épp ezért az új gazdasági rendben a Nemzeti Banknak is egészen új beállítottságát, egészen új feladatát látom. (Helyeslés.) A régi liberális szervezetünkben a Nemzeti Banknak elsősorban valuta- és pénztechnikai szerepe volt. Üj beállítottságában egy ilyen legfőbb hitelellátó szerv lesz, amelynek azonban kapcsolatban kell lennie a termeléssel és annak irányításával is, (Helyeslés.) Hiszen ez a három feladat: a termelés, a termelésirányítás és az értékesítés, sőt bizonyos értékállóság valutáris szempontból is, helyesen külön-külön se el nem bírálható, se nem kezelhető. Ez az a meggondolás, amely bennünket programmunkban arra késztet, hogy a Nemzeti Banknak fokozott állami irányítás alá való helyezését követeljük. Az új gazdasági rend, amely egyedül lehet alapja az államháztartás helyes vitelének, csak ezen keresztül építhető ki és teremthető meg. A mai kormányzati politikában ezeknek a gazdasági kérdéseknek egységes kezelését nem látom. Nem látom, hogy helyesen oldatnék meg a termelés irányításának kérdése, amely bizonyos szektorában földmívelésügyi kérdés, tehát a földmívelésügyi tárcához tartoznék, egy másik szektorában ipari kérdés, tehát az iparügyi tárca keretébe tartozik, harmadik vonatkozásában pénzügyi és hitelkérdés, tehát vagy; a pénzügyminisztérium, vagy a Nemzeti Bank. vagy valamely hitelellátó szerv keretébe tartozik. Ha akadozik ma gazdasági életünk, ha nem tudjuk kifejleszteni olyanná, amilyenné szexetnők fejleszteni, lendületes gazdasággá; /