Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-607

Az országgyűlés képviselőházának 156 képviselőtársain ebben a Házban, aki ezt he­lyeselni merészelné. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Micsoda be­széd ez, hogy »merészelné?«) Olaszországban a háború ellenére — a miniszter úr látta — azt tudták produkálni, hogy 5000 tanyát és százezer holdakat adnak át, közben pedig nálunk a zsi­dók földjét nem tudjuk a magyarságnak át­adni. Olyan felelősség terheli ezért a kor­mányt, hogy ezt még elhárítani se igyekezzék senki. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: De ott nemzeti szocializmus van, ez a nagy különbség.) A zsidóbirtokok kérdésénél legyen szabad rámutatnom azokra az okokra, amelvek a kér­dés megoldását akadályozzák. Elsősorban is ki kell jelentenem, hogy a zsidótörvény intézke­dései ebben a tekintetben tarthatatlanok és lehetetlenek. A törvény a kibúvók számtalan ösvényét fektette le, amelyen a zsidó tulajdo­nosok menekülhetnek és menekülnek is. Első­sorban is a mentesítvények és igazolások tö­mege zúdult ki. Számtalanszor felemlítettük ezeket a dolgokat a Házban. így a Montagh­esetet is. akinek a birtoka mentesül azért, mert apja valamikor, a kommunizmus alatt ellen­forradalmi tevékenységféleképpen életét koc­káztatta. Hát ki a fontos ennek a kormány­nak, a magyar nép-e, vagy a Montagh-ok? Ezt jelenti ez a kérdés és e kérdés elől kitérni nem lehet. Ha ez nem sikerül, ha mégis igényelték a zsidók földjét, akkor pedig azért vált lehetet­lenné^ a megoldás, mert ha megőrül is a mi­nisztérium komoly és kitűnő tisztviselői kara. amely ezzel foglalkozik, akkor sem tud megol­dást találni, miután a zsidók birtokon belül fellebbeznek a táblához és így megoldás ezen a téren még ma sincs. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Teleki Mi­hály elvenné! — Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Üj zsidótörvény kell! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En nem azt kérde­zem, hogy a miniszter úrban megvan-e a jó­szándék, hiszen ezt mindnyájan tudjuk, de a jelenlegi kormányzat és a miniszterelnök felel ezért, erről van szó. (Taps a szélsőbaloldalon. —• vitéz gr. Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter: A zsidótörvényt meg kell változtatni és meg fogom csinálni!) A zsidótörvény meg­változtatását régóta halljuk már! Én csak tényeket vagyok kénytelen leszö­gezni. Majd. ha átvettük a zsidók földjét, az­után beszélhetünk, egyelőre azonban a föld a zsidók kezében van. (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Ez a tény!) És amikor a zsidók földjéről szó van, de fellebbezni nem kíván­nak, akkor a szabadkézi eladások indulnak meg. Ez nagyon sok esetben még helyeslésre is talál, mert az a meggondolás, hogy vagy szabadkézből jut oda a föld a kisembereknek, vagy pedig azok a zsidótörvény kilátástalan késedelme folytán talán soha nem kapják meg. A valóság azonban az, hogy ez is hely­telen, mert így olyanok jutnak földhöz, akik helyett inkább a szegényebb magyaroknak kellene földet juttatni a törvény értelmében. Itt le kell szögeznem, hogy egyenesen helytelennek tartom azt a birtokpolitikát, amely a zsidók kezén lévő földek árának meg­állapítása terén olyan konciliáns, mert a zsi­dóknak nem magas földárat, hanem semmit sem kellene kapniok a földért! (Matolcsy Ta­más: Batyut és kidobni őket!) Kérdezem: hogyan lehet olyan törvényt hozni, amelynek értelmében a tábláig van helye fellebbezés­iilése 19AO november 20-án, szerdán. go? nek, ami az egész akciót megakadályozza és amelynek folytán vitatkozni lehet a fold ára felett? Ha mindenáron akarnak a földért adni valamit — mi más állásponton vagyunk, de ha a kormánynak valami megoldást kell te­remtenie — semmi akadálya sincs annak, hogy a kataszteri tiszta jövedelmet szorozzák be hússzal, legyen ez az az ár, amely felett vita tovább nincs. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De mire való az, hogy gaz­dasági felügyelőségek, óriási apparátusok in­dulnak becslésre és utána még fellebbezésnek van helye a táblához?! (Rajniss Ferenc: Ez abszurdum! — Matolcsy Tamás: És a főispá­nok közbenjárnak!) Az ilyen r agrárpolitiká­nak semmi értelme nincs és súlyos felelősség terheli a kormányzatot, amiért ezt az agrár­politikát folytatja. Az előadó úr a földkérdés megoldásával kapcsolatban óvatosságra intett. Hát én 20 év óta azt láttam, hogy vagy azért nem lehet a földet megváltani, mert nasyon magas az ár és azzal nem tudnak megbirkózni, vagy esőd van és abban a krízisben a földet átadni nem lehet. Csak ez a két verzió volt és én soha­sem hallottam még azt a kijelentést, hogy: most kell átadni a földet a magyar paraszt­ságnak! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Már pedig mi azt mondjuk, minket csak az érdekel, hogy a földet mindig olyan áron kell átadni, hogy az átvevő boldogulni tud­jon és mielőbb komoly exisztenciává váljék. (Ügy van! Ügy van! — Tavs a szélsőbaloldalon.) De a földkérdés megoldásának akadálya az is. hogy a kérdés organizálásában botrányos állapotok vannak. Legyen szabad itt rámutat­nom arra. hogy a földmívelésügyi miniszté­rium illetékes osztályának vezetőjénél a zsidó-földek kérésének elintézése — az ország minden községéből a megyén keresztül be­érkezett igénvlések négy mázsányi iratot tesz­nek ki — kitűnő ember kezében van, Mács Miklós táblabíró kezében s ennek az ember­nek, aki egész lelkével azon küszködik, hogy valamit elérjen, eredménytelenül kell elég­nie, mert összesen csak hat felügyelő és szak­értő van alája rendelve s rajtuk kívül nyolc fiatal tisztviselő, díjnok, akik a központi igazgatást csinálják. (Maróthy Károly: Erre nincs pénz!) A másik osztályon szintén becsületes puri­tán emberek vannak,— Nyiredy. Berkes: akár­melyiket említjük — de ezeknek m csak H—8 ember áll rendelkezésükre f^bboz, hogy a nagy magyar földkérdést megoldják. T. Ház! Azt látom, hogv .bár a költségve­tésben, a telepítési alap indokolásánál azt ír­ták, hogy Hf.OOO hold megvételre elég az ott fel­veH összeg, ugyanakkor a szervezésben nem adiák meg a végrehajtásra a lehetőséget, s ezért ma is ott van 8nOíH)0 bold hitbizomfny, ott van 600 000 hold zsidó birtok és neovedmillió hold kül+oldiek kezén lévő magyar föld. Ez az agrárpolitika, amint már hangsúlyoztam, nem a magyarság érdekeit szolgálja, hanem keve­sek, az arisztokrácia és a zsidó^á^ érdekeit. (Ügv van! Unit ra?»! — Taps a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Éppen azért, mert nem látom sem a min­dennapi élet irányítását, sem az árkérdés meg­oldását, a termálé"? biztonságát, sem a nagy magyar problémák megoldását, a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és ta^s a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) 92*

Next

/
Oldalképek
Tartalom