Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-607

Az országgyűlés képviselőházának 156 képviselőtársain ebben a Házban, aki ezt helyeselni merészelné. (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon. — Br. Vay Miklós: Micsoda beszéd ez, hogy »merészelné?«) Olaszországban a háború ellenére — a miniszter úr látta — azt tudták produkálni, hogy 5000 tanyát és százezer holdakat adnak át, közben pedig nálunk a zsidók földjét nem tudjuk a magyarságnak átadni. Olyan felelősség terheli ezért a kormányt, hogy ezt még elhárítani se igyekezzék senki. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: De ott nemzeti szocializmus van, ez a nagy különbség.) A zsidóbirtokok kérdésénél legyen szabad rámutatnom azokra az okokra, amelvek a kérdés megoldását akadályozzák. Elsősorban is ki kell jelentenem, hogy a zsidótörvény intézkedései ebben a tekintetben tarthatatlanok és lehetetlenek. A törvény a kibúvók számtalan ösvényét fektette le, amelyen a zsidó tulajdonosok menekülhetnek és menekülnek is. Elsősorban is a mentesítvények és igazolások tömege zúdult ki. Számtalanszor felemlítettük ezeket a dolgokat a Házban. így a Montaghesetet is. akinek a birtoka mentesül azért, mert apja valamikor, a kommunizmus alatt ellenforradalmi tevékenységféleképpen életét kockáztatta. Hát ki a fontos ennek a kormánynak, a magyar nép-e, vagy a Montagh-ok? Ezt jelenti ez a kérdés és e kérdés elől kitérni nem lehet. Ha ez nem sikerül, ha mégis igényelték a zsidók földjét, akkor pedig azért vált lehetetlenné^ a megoldás, mert ha megőrül is a minisztérium komoly és kitűnő tisztviselői kara. amely ezzel foglalkozik, akkor sem tud megoldást találni, miután a zsidók birtokon belül fellebbeznek a táblához és így megoldás ezen a téren még ma sincs. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Teleki Mihály elvenné! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Üj zsidótörvény kell! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En nem azt kérdezem, hogy a miniszter úrban megvan-e a jószándék, hiszen ezt mindnyájan tudjuk, de a jelenlegi kormányzat és a miniszterelnök felel ezért, erről van szó. (Taps a szélsőbaloldalon. —• vitéz gr. Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter: A zsidótörvényt meg kell változtatni és meg fogom csinálni!) A zsidótörvény megváltoztatását régóta halljuk már! Én csak tényeket vagyok kénytelen leszögezni. Majd. ha átvettük a zsidók földjét, azután beszélhetünk, egyelőre azonban a föld a zsidók kezében van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a tény!) És amikor a zsidók földjéről szó van, de fellebbezni nem kívánnak, akkor a szabadkézi eladások indulnak meg. Ez nagyon sok esetben még helyeslésre is talál, mert az a meggondolás, hogy vagy szabadkézből jut oda a föld a kisembereknek, vagy pedig azok a zsidótörvény kilátástalan késedelme folytán talán soha nem kapják meg. A valóság azonban az, hogy ez is helytelen, mert így olyanok jutnak földhöz, akik helyett inkább a szegényebb magyaroknak kellene földet juttatni a törvény értelmében. Itt le kell szögeznem, hogy egyenesen helytelennek tartom azt a birtokpolitikát, amely a zsidók kezén lévő földek árának megállapítása terén olyan konciliáns, mert a zsidóknak nem magas földárat, hanem semmit sem kellene kapniok a földért! (Matolcsy Tamás: Batyut és kidobni őket!) Kérdezem: hogyan lehet olyan törvényt hozni, amelynek értelmében a tábláig van helye fellebbezésiilése 19AO november 20-án, szerdán. go? nek, ami az egész akciót megakadályozza és amelynek folytán vitatkozni lehet a fold ára felett? Ha mindenáron akarnak a földért adni valamit — mi más állásponton vagyunk, de ha a kormánynak valami megoldást kell teremtenie — semmi akadálya sincs annak, hogy a kataszteri tiszta jövedelmet szorozzák be hússzal, legyen ez az az ár, amely felett vita tovább nincs. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De mire való az, hogy gazdasági felügyelőségek, óriási apparátusok indulnak becslésre és utána még fellebbezésnek van helye a táblához?! (Rajniss Ferenc: Ez abszurdum! — Matolcsy Tamás: És a főispánok közbenjárnak!) Az ilyen r agrárpolitikának semmi értelme nincs és súlyos felelősség terheli a kormányzatot, amiért ezt az agrárpolitikát folytatja. Az előadó úr a földkérdés megoldásával kapcsolatban óvatosságra intett. Hát én 20 év óta azt láttam, hogy vagy azért nem lehet a földet megváltani, mert nasyon magas az ár és azzal nem tudnak megbirkózni, vagy esőd van és abban a krízisben a földet átadni nem lehet. Csak ez a két verzió volt és én sohasem hallottam még azt a kijelentést, hogy: most kell átadni a földet a magyar parasztságnak! (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig mi azt mondjuk, minket csak az érdekel, hogy a földet mindig olyan áron kell átadni, hogy az átvevő boldogulni tudjon és mielőbb komoly exisztenciává váljék. (Ügy van! Ügy van! — Tavs a szélsőbaloldalon.) De a földkérdés megoldásának akadálya az is. hogy a kérdés organizálásában botrányos állapotok vannak. Legyen szabad itt rámutatnom arra. hogy a földmívelésügyi minisztérium illetékes osztályának vezetőjénél a zsidó-földek kérésének elintézése — az ország minden községéből a megyén keresztül beérkezett igénvlések négy mázsányi iratot tesznek ki — kitűnő ember kezében van, Mács Miklós táblabíró kezében s ennek az embernek, aki egész lelkével azon küszködik, hogy valamit elérjen, eredménytelenül kell elégnie, mert összesen csak hat felügyelő és szakértő van alája rendelve s rajtuk kívül nyolc fiatal tisztviselő, díjnok, akik a központi igazgatást csinálják. (Maróthy Károly: Erre nincs pénz!) A másik osztályon szintén becsületes puritán emberek vannak,— Nyiredy. Berkes: akármelyiket említjük — de ezeknek m csak H—8 ember áll rendelkezésükre f^bboz, hogy a nagy magyar földkérdést megoldják. T. Ház! Azt látom, hogv .bár a költségvetésben, a telepítési alap indokolásánál azt írták, hogy Hf.OOO hold megvételre elég az ott felveH összeg, ugyanakkor a szervezésben nem adiák meg a végrehajtásra a lehetőséget, s ezért ma is ott van 8nOíH)0 bold hitbizomfny, ott van 600 000 hold zsidó birtok és neovedmillió hold kül+oldiek kezén lévő magyar föld. Ez az agrárpolitika, amint már hangsúlyoztam, nem a magyarság érdekeit szolgálja, hanem kevesek, az arisztokrácia és a zsidó^á^ érdekeit. (Ügv van! Unit ra?»! — Taps a szélsőbaloldalon. — Mozgás jobbfelől.) Éppen azért, mert nem látom sem a mindennapi élet irányítását, sem az árkérdés megoldását, a termálé"? biztonságát, sem a nagy magyar problémák megoldását, a költségvetést nem fogadom el. (Élénk helyeslés és ta^s a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) 92*