Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-803
Àz országgyűlés képviselőházának 159. niszter úr politikája iránt, a pénzügyi tárca költségvetését készséggel elfogadom. Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Zeöld Imre Péter jegyző: Horváth Ferenc! Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Ház! Krúdy Ferenc; előttem szólott képviselőtársam a liberális gazdasági rendszer kinövéseivel foglalkozott és megállapította, hogy az új magyar gazdasági élet kialakításában fokozott központi irányításra és vezetésre van szükség. Az irányításnak ezzel a gondolatával a magam részéről is egyetértek. Amit a kormány gazdasági ügyvitelében kifogásolok, az az, hogy mi ezt az irá^ nyitást határozotabbnak, átfogóbbnak, szervesebbnek és céltudatosabbnak akarjuk és gondoljuk. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. Kétségtelen, hogy a szociális kérdéseknek és ezzel kapcsolatban a gazdasági élet irányításának fokozódó előtérbenyomulásával megnövekszik az állami apparátus, szaporodnak az állam és a közigazgatás szervei és ezzel kapcsolatban ebben a csonka országban, amelyre ez a költségvetés vonatkozik és amely a 11 milliós Magyarországot jelenti, olyan magas kiadásokkal találkozunk, amelyek elérik a háború előtti 20 milliós Magyarország kiadásait. 1914/15-ben az állami kiadások 2264 millió koronát tettek ki, a mostani költségvetés kiadásai pedig 2084 millió pengőt. De ezzel a kép még nem teljes, hiszen ennek a 2084 millió pengős állami kiadásnak az összegén kívül figyelembe kell venni még azt az igen jelentő» öszszeget, amelyet az állami alkalmazottak legutóbbi fizetésrendezése — további 50 millió pengő — jelent, ami a költség-vetésben nincs benne; figyelembe kell venni azokat a jelentős kiadásokat is, amelyek az alapok keretében nyernek elszámolást. így a mezőgazdaság megsegítésére szolgáló alap kezelését, amely az elmúlt évben önmagában 50 millió pengő körül mozgott. De figyelembe kell venni az Erdély közigazgatási megszervezésével és rendbehozatalával járó kiadásokat, valamint a győri beruházási programm keretében és azon kívül hadseregünk felszerelésére fordított kiadásokat. Ha mindezt összeszámítjuk, akkor nemcsak elérjük, hanem lényegesen meg is haladjuk a háború előtti 20 milliós Magyarország kiadásait. T. Ház! Csak egy-két összehasonlító adatot akarok felemlíteni a két év költségvetéséből. 1914/15-ben az állami nyugdíjteher előirányzata 45 millió korona volt, ma pedig 305 millió pengő. Az államadóssági kamatszolgáltatás 1914/15-ben — ez a nyugdíjakkal szemben megfordított tétel — 338 millió korona volt, ma 103 millió pengő, a Dohányjövedék kiadása 83 millió korona, bevétele 203 millió korona, tiszta jövedelme tehát 120 millió korona volt. Ma a Dohányjövedék kiadásai 52 millió pengőt, bevételei 182 millió pengőt, tiszta jövedelme mintegy 130 millió pengőt tesznek ki; azt látjuk tehát, hogy a Dohányjövedék bevételei a csonka országban tényleg nagyobbak, mint a háború előtti Nagy-Magyarországban voltak. ami szintén azt a terhet mutatja, ami ezen keresztül az országot is terheli. A faellátás szempontjából aktuális az állami erdők kérdése. Ezek 1914/15-ben a 22 millió koronás kiadással szemben 31 millió korona bevételt hoztak, tehát 9 millió korona tiszta jövedelmet eredményeztek a kincstár számára, ma pedig a kiadás 28-9 millió, a bevétel 31*2 millió, a tiszta jövedelem 2-3 millió pengő. Az ülése ÍBUO november 25-én, hétfőn. 803 állami erdők jövedelme tehát a faárak magassága ellenére is lényegesen kisebb, mint a háború előtt volt. A bevételekkel kapcsolatban csak egy-két adatot akarok megemlíteni. A pénzügyi tárca j bevétele 1914/15-ben 1227 millió korona volt, ma f 1222 millió pengő, tehát majdnem pontosan ! ugyanannyi, mint a háború előtti Nagy-Mai gyarország idején volt. Az egyenes adók akkor 326 millió koronát hoztak, ma 342 millió pengőt eredményeznek, tehát az adóteher ebben a csonka országban meghaladja a régi terhet. Csak még egy számot idézek. Az állami alkalmazottak, tisztviselők, altisztek és szolgák száma 170.000 volt, ma 153.000. A nyugdíjasok száma — éppen az előadó úr beszédéből hallottuk — ugyancsak 150.000 fő, úgyhogy a kettő, az állami alkalmazottak és nyugdíjasok létszáma együttvéve a 11 milliós csonka országban 300.000 főből álló létszámot tesz ki, a családtagokkal együtt bizonyára meghaladja az j egymilliót, tehát eléri az ország lakosságának j 10 százalékát. Ha most az egy főre eső adóterhet vizsgá! lom, azt tapasztalom, hogy míg a háború előtti i állami költségvetés szerint — az üzemeken ki| vül, mert hiszen azokat ebből a szempontból j ki kell kapcsolnunk, miután azok, így a vasutak, a posta, a vasgyárak jórészt a saját bevételükkel fedezik kiadásaikat — a szorosan vett állami kiadások fejenként 67 korona adóterhet jelentettek, addig a csonka országban ez az adóteher, nem számítva az autonómiák adóterhét, 140 pengőt tesz ki. A 67 korona^ fejenkénti adóteher tehát a mostani költségvetés idejére több mint kétszeresére. 140 pengőre emelkedett. T. Ház! Ez a költségvetés 48 millió pengő deficittel zárul. Azt hiszem, senki sincs a Házban, aki azt gondolná, hogy ezen a 48 millió pengős deficiten kívül egyéb fedezetlen kiadás és teher nincs. Hiszen beszédem előző részében említettem már az edélyi közigazgatás ^megszervezésével járó külön költségeket, az állami alkalmazottak fizetésrendezésének terhét, valamint a honvédelmünk felszerelésével járó külön kiadásokat. Ha mindezt együtt veszem, akkor nemcsak el fogjuk érni, hanem túl is lépünk azon a deficiten, amely 1914—15-ben is jelentkezett már a magyar költségvetésben s amely akkor 310 millió korona volt. A mostani, 1941. évi költségvetés deficitjére az előadó úr bizonyos optimizmussal hivatkozott; annak a reményének adott kifejezést, hogy az újabb adójavaslatok ezt a 48 milliós deficitet csökkenteni fogják és talán el is fogják tüntetni. Fn azonban azt hiszem, hogy pénzügyi kormányzatunk nagyon meg lenne elégedve, ha ebben az évben a deficit azokkal az összegekkel, amelyek ebben a költségvetésben nem szerepelnek, de a valóságban fel fognak merülni honvédelmünk felszerelésével és más tételekkel kapcsolatban, nem haladná meg az 1914—15-ben fennállott 310 millió koronás deficitet. T. Ház! Az államkincstár helyzetét és ezeket a rendkívüli nagy szükségleteket mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy államadósságunk összege már az elmúlt esztendőkben is lényegesen emelkedett. A pénzügyi kormányzat igénybevette a tőkekoncentrációnak azokat a forrásait, amelyek e célra rendelkezésre álltak, sőt legutóbb az igénybevétel már Nemzeti Bankunkhoz is elérkezett, mert ennek no| vember elsejei kimutatásában azt látjuk, hogy ! a/, a forgótőke-igénybevétel, amelyre annak-