Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-801

Az országgyűlés képviselőházának 159. gyelinünk ebbe az irányba terelődik. Itt azután elsősorban szükség van arra az összhangra, hogy a közgazdasági politikát folytató összes kormányzati és közigazgatási ágazatok egymással, kooperálva, együttműködve menjenek az előre meghatározott cél felé, nehogy c>g:y más intézkedéseit keresztezvén, hatálytalanítsák őket, (Űpy van! a szélsőbaloldan.) vagy szükség nélkül improvizáljunk esetleg a napi politika behatása eredményeképpen, avagy a sorrendet nem jól tartván be, olvan intézkedéseket tea-yenek, amelyek a későbbiekben volnának hatályosak és az előbb megoldandó feladat nélkül viszont nem muta ti ák azt az eredm^uvt, amelyre szükség van. Közgazdasági életünkben rendszerességre van szükségűnk, hogy minél hamarabb a legeredményesebben tndiuk szolgálni azt a politikánkat, amely azt pelota, hogy a magvar gazdasági élet a pénzügyminiszter úr fináncpolitikai felfogását, terveit szolgálni alkalmas legyen. Rendszertelenségek mutatkoznak. Legyen szabad itt néhány példát felhoznom, hogy ezt a kérdést megvilágítsam. A magvar viszonyok excellainak abban, hogy a termelői és fogyasztói ár között rendkívül nagy a Spannung, főképpen pedig a mezőgazdaságban. Itt van NagykŐrö« példája. Nagykőrös, azt lehet mourfmní. évszáma

rlnV ó+a Budapest élelmező je volt. 69.000 kat. holdjából maidnem 9000 kat. hold a betelepített szőlőre, zöldségre és egyéb kerti veteményekre esett. A szorgalmas kisgazdádén uagvoTi jól boldogult és az 1929. évi gazdasági krízisig azokat az élelmiszerárukat, amelyeket Budapesten nem tudott eladni, a külföld fp.lé továbbította. 1929-ben 900 vagont hozott Budapestre, a külföldre pedig 2000-et küldött Jött a gazdasági krízis és az ezt követő autarchikus elzárkózás. Ekkor a külföldi piacokról kiszorult, de ugyanakkor érvénybe lépett az 1930. évi XV. törvénycikk, amely az államvasutakat megszabadította a teherautózás versenyétől. Mi lett ennek az eredménye? Az, hogy míg a teherautón (Szállítható zöldség /és élelmiszer ugvanazon nap hajnalán Nagykőrösön felpakkolva, délelőtt már Budapesten a fogyasztó asz+alára került, kevésbbé költséges csomagolás mellett és igen alacsony romlási százalékkal. addig a kényszerű vasúti szállítás mellett, amikor meg kellett fizetni a nagykőrösi piaci kereskedőket, de meg kellett fizetni a budapesti kereskedők közbekapcsolódását is, drágább csomagolási feltételekkel — és mivel a megelőző napon csomagolt áru csak a következő nap délelőttién kerülhetett Budapesten piacra — nagy romlási százalékkal is kellett .számolni. Ennek az lett a következménye, hogy Budapesten az áru drága lett, kiszorult a fogyasztásból, viszont a helyi termelő Nagvkó'rösÖn legtöbbször csak nevetséges töredékét kanta meg a Budapesten el érbe tő fogyasztói árnak. Ilyenformán — amint Nagykőrös város polgármesterének 1932. évi ielentésébol kitűnik — a 250 000 vasrón összes ilvennemű terményéből 150.000 métermázsa került szemétdombra. Ehhez még hozzájárni a következő adat is. A baromfi szállítását Nagykőrösről Budapestre megnehezíti az állategészségügyi törvény yégrehaitási utasításában lévő az a rendelkezés, amely szerint minden ilyen szállítás az indítást meerelőznen állatorvosi vizsgálat tárgya. Kérdem, hol lehet ennyi állatorvost Összeszedni? De ha lehet is, akkor a várakozási idő éppen a rizikót növeli. Hozzáiárul azután ehhez a 157.000. számú belügyminiszteri rendelet, amely a teherautófuvarozásnál bizonyos biztonsági rendszabályoülése 194-0 november 25-én, hétfőn, -801 kat ír elő; restringálja a kísérő személyzet számát és állandóan helyhez kötött, odaerősített ülőhelyek, stb. biztosításáról rendelkezik. Amint méltóztatnak látni, ebben a rendszerben biztosítva volt a Máv. érdeke, biztosítva volt az állatorvosi érdek, és biztosítva volt az autóforgalmi rendészet érdeke is. csak éppen a fogyasztó érdekeinek biztosítását hagyták ki, mintha ebben az országban a fogyasztónak semminemű érdekképviselete nem volna és mintha ezt az érdeket sohasem hallgatták volna meg. De ez a legnagyobb mértékben antiszociális is. mert Nagykőrösön és általában a mezőgazdaságban az egyoldalú gabonatermelés felváltásával a magasabb intenzitású knltűrára kell áttérnünk most, amikor szanorítjuk a kisbirtokokat. Ennek egyetlen módja az, hogy a budapesti piacok kihasználását a maximumig fokozzuk. De antiszociális azért is, (Ügy van! Üpy van! jnbbfelől.) mert a reálmunkabért támadja meg. Ezenkívül adópolitikai szempontból is fontos, mert a létminimumra hat vissza. Hiszen nem mindegy az, hogy a legkisebb exisztencia: a munkás, vagy a kisebb polgár, heti keresetének 60 százalékát vagy csak 30 százalékát fordítja élelmiszerre. De továbbmegyek. Az ipari áraknál ugyanezt tapasztaljuk. Aki közelebbről ismeri és jól megtanulta a kartelkérdést. az tudja, hogy a magyar kartelkérdés a legtöbbször láncoló álképleteket takar, hogy a kartelbe záródott vállalatok és a fogyasztók közé egy nagy sereg felesleges közvetítő szerv ékeltetik be a kartelt képező érdekeltség részéről. Ezek a legtöbbször megdrágítják az árakat, néha 20—30 százalékkal. Az ilyen monopolisztikus helyzetet elfoglaló kereskedelmi szerv éli a maga drága részvénytársasági életét, a nélkül azonban, hogy erre közgazdaságilag szükség volna és a régi két kategóriájú kereskedelem, a nagykereskedelem; és a kiskereskedelem fölé közbeiktatják '. a »kivételezettek«, a »szerződéssel kedvezményezettek« kategóriáját, ami annyit jelent, hogy az áru két-három kéz helyett néha öt kézen megy keresztül. Ez teljesen felesleges és a közgazdasági élet racionalizálása szempontjából — ha szabad ezt a szót »használnom — a legközelebbi intézkedésnek annak kellett volna lenni, hogy elég erélyes rendszabályokkal a felesleges kezeket a termelésből, a forgalomból ki kellett volna kapcsolni. Ezzel szemben mi történt? Az történt, hogy a nagykereskedői kategória legújabban rendkívül megszaporodott. Például a textil szakmában azelőtt 80 nagykereskedő volt, most másfél esztendő alatt 900-ra szaporodott a nagykereskedők száma és minthogy a pamutiparnál a legújabb rendszabályok szerint a fonalkészletnek csak 41 százalékát szabad felhasználni, gazdaságpolitikai alkimistának kell lennie annak, aki megmondja, hogyan élhet meg a 41 százalékra leszorított termelés mellett H0 helyett 900 nagykereskedő. Ebből az következik, hogy az a bürokrácia, | amely ezt intézi, nincs tisztában a jövendő gazi dasáigpolitika elveivel. Mert ha tisztában lett | volna és előre megtaníttatott volna arra, hogy gazdaságpolitikailag melyik irányban kell menni, bizonyára mindezt másként intézte volna. Mert hiszen ezek az újonnan keletkező nagykereskedők valószínűleg keresztéoiy egzisztenciák, akik helyet kérnek a gazdasági életben, azonban ezeket figyelmeztetni kell, hogy nem a láncolásban, hanem a termelésben kell elhelyezkedniük és ha kereskedők akarnak lenni, menjenek kiskerekedőnek, merthiszen a 119*