Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-604

604 Az országgyűlés képviselőházénak lí áííanii munkaközvetítés' által már eddig is igen szép szolgálatot tett a magyar mezőgazdaságnak, de a magyar munkásrétegeknek is. Az ellenőrzés megfelelő munkateljesítményt biz

: tosít. Kendkívüli feladatai vannak az új munkaügyi intézménynek, amely mint munkaügyi felügyelőszolgálat már a jelen pillanatban is működik. Ha azonban fix ár rends zerrel, irányított termeléssel, irányított fogyasztással dolgozunk, akkor biztosítani kell a magyar mezőgazdaságnak azt is, hogy a megfelelően megállapított és a létminimumon felül lévő tisztességes munkabér ellenszolgáltatásaképpen tisztességes munkát is teljesítsen a munkaerő a nemzet érdekében. (Ügy van! Úgy van!) Mert t. Ház az egyetemes közös, nagy célokat nem lőhet megvalósítani úgy, hogy csak az egyik húz, a másik nem. Mind a két lónak egyformán kell húznia, a szellemi és fizikai munkásnak egyformán kell dolgoznia. Csak így bízhatunk abban, hogy a szekér hamarosan jó útra kerül és gyorsabban megy. (Zaj a szélsőbaloldalon,) T. Ház! Igyekeztem a költségvetésről, amelyet előterjesztettem, összefüggő képet adni a t. Háznak. Igyekeztem megvilágítani azokat a szempontokat, amelyek a költségvetés összeállítása során szem előtt tartattak. Az az érzésem, hogy a felvázolt rendkívül nagy feladatokon kívül még olyan feladatok is várhatnak a mezőgazdaságra, olyan nehézségek is keletkezhetnek, amelyekkel számolni ma még nem lehet. Amikor az előterjesztett költségvetést szeretettel elfogadásra ajánlom, két megjegyzést fűzök még hozzá. Az első az, hogy győzni, nagy termelési csatát megnyerni csak az a kormányzat, csak az az agrártársadalom, csak az a nemzet tud, amely hisz is a győzelemben. (Ügy van!) Csak az a hadvezér győzheti le az ellenséget, a nagy nehézségeket, akinek mei*; is van a győzelembe vetett hite. A második pedig az, hogy hiszem és tudom is: a magyar agrártársadalomnak és azoknak akik ezt a költségvetést összeállították, magának a földmívelésügyi miniszter úrnak is, megvan a hite a győ; zelemben, hittel tör a győzelemre, ezért győzni is fog. Elfogadásra ajánlom a költségvetést t. Ház és azt kérem a Mindenhatótól, engedje meg, hogy az 1941. év megkíméljen bennünket az 1940-ben tapasztalt páratlan elemi csapások sorozatától. Kérjük, adjon a magyarok Istene 1941-ben, a legnagyobb erőfeszítések idején, jó termést. Ha — most már a költségvetésen kívül — a magyar királyi kormány 1941-ben módot fog találni arra, hogy az iparhoz hasonlóan a mezőgazdaság munkásainak is biztosítani tudia a gyermeknevelési, családi segélyt, akkor hiszem és bízom benne, hogy a magyar n3mzet és a magyar haza sorsa jobbra fordul. Ezért az 1941. évi földmívelésügyi költségvetést a t Háznak elfogadására ajánlom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö^ vetkezik? Megay Károly jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Fricke r Valér képviselőtársam előadásával nem kívánok foglalkozni, mert nekem pontosan félannyi idő áll rendelkezésemre, mint neki, A földmívelésügyi í6. ülése 19J+Q november 20~án, szerdán. kormányzat költségvetésének bírálatánál azon kell kezdenem, amit a miniszter úr Kómában kijelentett és ami így hangzott: Általános jellegű tervgazdálkodást készítek elő és olyan gazdaságpolitikát inaugurálok, amelynek következmény eképen a nagyhatalmi baráti nemzeteknek komolv szállításokat fogunk teljesíteni tudni. T. Ház! A miniszter úrnak ezt az iránymutatását mi örömmel vesszük. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor azonban nyomban fel kell vetnem a kérdést, hogy a jelenlegi helyzetben tapasztalt súlyos körülményekért, nehézségekért vájjon kikre hárul a felelősség? Mi úgy^ tudjuk, hogy a magyar alkotmányban a kormányzatot felelős kormányzatnak hívják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nekem tehát az a véleményem, hogy a. jelenlegi helyzetért pedig a kormányzat felelős. (Boér Ágoston: Paradicsomban élünk még mindig, kérem! Még mindig paradicsom az életünk! — Keck Antal: De a végén senki sem felelős! — Meixner Emil: Az időjárás! A téli fagyok!) Nekem jogom van és kötelességein a felelős kormánnyal szemben a felelősség kérdését is hangsúlyozni és amikor ezt megteszem, könynyű helyzetben vagyok azért, mert az igen t. előadó úr is felemlítette mindazokat a súlyos kérdéseket, amelyek ma az agrártársadalmat és ennek következtében a közellátást és a szállításokat ás érintik. Utalok arra is, hogy a magyar agrártársadalomnak, a kamaráktól az Omge-ig, valamennyi megnyilatkozásában tapasztalható az a kifogás, hogy a jelenlegi kormányzat a jelenlegi rendszerben nem folytat megfelelő árpolitikát. T. Ház! Ezt nem én mondom egyedül, Purgly őexcellenciája is ugyanezt hangsúlyozza (Derültség jobbfelől. — Boér Ágoston: Nem tudtuk, hogy olyan nagy barátságban vannak!) és mindenki ebben az országban. Azt hiszem tehát, hogy az igen t. túloldalnak is nagyon meg kell szívlelnie ezt a kérdést, mert minden oldalról azt tapasztaljuk és azt halljuk, hogy az árpolitika helytelen, rossz intézkedései későn érkeznek el a gazdatársadalomhoz. (Zaj. — Boér Ágoston: Matolcsy be fog iratkozni a Nemzeti Kaszinóba!) T. Ház! Ennek a kérdésnek a megvilágítására csak azt a néhány körülményt kívánom felhozni, amely Magyarországon az agA'ártermelés terén a termelés folytonosságát veszélyezteti. Első helyen kívánok foglalkozni a búzaproblémával, mint egyik legnagvobb kérdésünkkel. öt évvel ezelőtt politikai jelszó formájában került bele a gazdasági életbe a 20 pengős búzaár programmja. Ez négy« éven keresztül különböző megoldásokkal valóra is vált. De kérdezem, lehet-e éveken keresztül minden vizsgálat nélkül, egy politikai jelszó alapján elintézni az egész magyar búzatermelést és annak rentabilitását? Amikor a kormányzat a 23 pengő 40 filléres búzaárat^ közzétette és megállapította magas minőségi alapon és amikor a valóságban a gazdák az igen rossz minőségű termés következtében is 20—21—22 pengőt, átlagban inkább 21 pengőt értek el ab termelőhely, amikor tehát mi még mindig a 20^ pengős búzaár körül mozgunk, akkor a bolgárok, a jugoszlávok, a románok sokkal magasabb búzaárat tudtak elérni, mint amilyent Magyarország elért. Náluk 33 pengős és 30 pengős búzaár jelenti ma a búza árszintjét. (Boér Ágoston: Ez nekünk fáj a legjobban!) Nekem az a meggyőződésem, hogy ami-