Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.
Olalszámok - 1939-VIII-763
Az;argzággttülés MvvketyfcázáMaklSS. Bekenntnis nach freiem Eranessen handeln könne, anerkennen wir ebenso nicht, wie auch die Pfeilkrenzierpartei.« Tehát nem ismeri el semmi körülmények között. (Tovább olvassa): »Der Volksbund erhebt auf das ungarl. Deutschtum Totalitätsanspruch ... »freie VV ahl zur Entscheidung« — ist unbekannt.«. Nem tudom, szükséges-e lefordítanom. Azt hiszem, valamennyien meg méltóztattak érteni, mi van ebben a cikkben. Tagadja, hogy mi ebben a kérdésben lelkiismereti szabadságunkat követhetjük és másképpen merjünk gondolkodni, mint ők. Ezt tagadom. Es ebben a kérdésben nem ismerek el illetékesnek semmiféle kormányzatot. (Reibe! Mihály: Ügy van! Nincs is ehhez joga kormánynak!) A másik érdekes dolog az, amit a »Nation und Staat«, a »Deutsche Zeitschrift für das europäische Nationalitätenproblem« ír. Ebben az egyezmény megkötése után írt egy cikket »Ungarns Nationalitätenproblem zwischen Gestern und Morgen« cím alatt egy 4 Herbert Stelzer nevű előkelő idegen, akinek megállapításait, mint hívatlan prókátorét, vissza kell utasítanom. A kérdést olyan formában tárgyalja, ahogyan az a magyar-német jób arátságnak nem felel meg, hamis színben állítván be a helyzetet a múltra, a Gestern-re vonatkozólag, Morgen-re vonatkozólag pedig olyanokat követelve, amiket én, mint sváb soha nem kérnék, mert ez ellenkeznék a magyar haza iránti hűség és hála követelményeivel. (Éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a közepett.) És ezt nekünk szinte hivatalosan kell tudomásul vennünk, szerintük, mert sorrólsorra egymásután írja elő! a cikkíró, hogy az egyezmény végrehajtását milyen formában követeli. (Rassay Károly: ök!) Először is azt mondja (olvassa): »Der »Volksbund der Deutsehen in Ungarn« ist die alleinige Organisation, die berufen ist, darüber zu entscheiden. wer Volksdeutscher ist.« Tehát ő egyedül van hivatva megállapítani, hogy ki itt a német és nem az. Nagyon érdekes ez a megállapítás, amikor azt mondja (olvassa): »•.. denn es kann leicht beispielsweise die Lage entstehen, dass die früher assimilierten Beamten sich plötzlich ihrer deutschen Abstammung entsinnen und die ungarische Regierung bei der Besetzung von Beamtenposten mit Deutschen darauf hinweisen kann, dass durch die nun sich zum Deutschtum bekennenden Beamten der prozentuale Anteil der Volksgruppe an der Beamtenschaft gemäss des Wiener Abkommens erreicht wurde.« Igen érdekes ez is, úgy látszik, ő arra a régi, még Ugrón Gábor által tett kijelentésre céloz, amely szerint korrupt középosztály van ebben az országban. Azt hiszem, — úgy véli — azért szükséges a Volksbund elismerése, mert különben nagyon sokan lesznek, akik egyszer felfedezik, hogy egyik magyar ősükben német vér folyt és jelentkeznek. (Űgy van! Űgy van! balfelől. — Rassay Károly: Ezért kellene tisztázni határidő alatt, hogy ki hová tartozik!) Ez teljesen helyes, képviselőtársam. A tisztelt úr azonban elfelejtette, hogy először a saját portája előtt kellene söpörnie, őhozzá a legközelebb áll az úgynevezett Volksbund és annak vezetőségében a következő neveket találom: van itt egy bizonyos Faul Farkas, Faulból lett Farkas, most bizonnyal ismét Faul lesz. Hogy ez miért inkább volksdeutsch, mint mi, akik megtartottuk az eredeti nevünket, azt nem tudom. Ennek a Volksbundnak egy másik vezetője, egy Sárközi nevű úr. Nem tudom, mennyire volks deutsch ez. a név. Itt van egy Szikra-Nönnenmacher nevű úr. Azelőtt Szikra ülése 19UO november 22-én, pénteken. 763 volt, most Nonnenmacher. Van egy László József nevű úr, egyszer felfedezte magáról, hogy ő német és azóta csak Sepnek írja magát. László Sep. (Rassay Károly: Maradjon is az! — Meskó Zoltán: Helyes! Tiszta képet kérünk! Semmi mást! Mindenki becsületesen mondja meg, mi akar lenni! — Űgy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon. — Krúdv Ferenc: Lássuk, ki mit akar!) De tovább megyek. A másik pont, amit az egyezménnyel kapcsolatban követelnek, a következő (filvassa): »Gemäss dem Wiener Abkommen müs s ten mit sofortiger Wirkung alle wirtschaftlichen Benachteiligungen, Anpran, gerungen, Beleidigungen und Entrechtungen Volksdeutscher, sowohl im zivilen Leben als auch beim Militär ei agestellt werden«. En soha nem éreztem, hogy bármi tekintetben hátrányban lettem volna gazdasági vagy katonai téren. (Közi Horváth József: A magyarok voltak gazdasági hátrányban ós ma is azok vannak! — Bajcsy-Zsilinszky Endre: A magyarság kisebbségi sorsban van ebben az országban!) De van itt egy — azt kell mondanom —szerencsétlen követelmény, amely szerint (o% vassá): »Auf Grund des Artikels 1. der Wiener Vereinbarung es muss verhindert werden, dass auf Deutschem Volksboden auf Staatskosten Magyaren angesiedelt werden, die dann den Lebensraum des deutschen Dorfes beengen.« Hát ez borzalmas, uraim! (Űgy van! Űgy van!) Magyarországon, Magyarország szentistváni birodalmában nincsenek tót, német és rutén földek. (Űgy van! Űgy van!) Ez a föld Magyarországé, Szent István birodalmáé, amelyben — hála Isten — lehetett a múltban és — meg vagyok győződve — a magyar kormányok által a jövőben is lehetővé fog tétetni, hogy németek is éppúgy, mint a magyarok, szerezhessenek földet. Ha ez a tisztelt előkelő idegen, ez a hívatlan prókátor eljön velem az én szűkebb hazámba, Tolnába, Baranyába, vagy akár Bácskába, — mert ezt is megemlíti, a Grenz-zónát — megláthatja, hogy a németeknek tényleg nem engednek-e földet venni. Megláthatja, hogy ez, a terület nem a számaránynak megfelelően, hanem sokkal, de sokkal nagyobb mértékben van a németek kezében. De megállapítom azt is, hogy az a követelés, hogy magyar ott ne vehessen földet, (Közi Horváth József: De akkor a németek se^vehessenek magyar területen!) a legnagyobb értelmetlenség. Hiszen önök már láttak egymás mellett német és magyar községet. A magyar község határának nagyobb részét éppen a svábok vették meg szorgalmuk és tehetségük révén. Hát szabad és lehet nekik a bécsi egyezményre hivatkozva ilyen követeléseket felállítani, hogy a kormány ne engedje meg. hogy azokon a területeken magyar is vehessen földet, csak német, mert az egy »deutscher Volksboden«! En, a nem magyar, hanem német, utasítom ezt vissza, mert erre semmi szükség nincs. (Űgy van! Űgy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Követeli az organizációt. Helyes, a magam részéről semmi kifogásom nincs ellene. (Szeder Ferenc: De a magyaroknak is!) Erre vonatkozólag leszek bátor kérést intézni a miniszterelnök úrhoz. (Rassay Károly: Halljuk! Halljuk!) „ , „ í T . A Volksdeutseh-okat illetőleg követeli, hogy az államnál és a közigazgatásnál számarányuknak megfelelően kapjanak képviseie113* : '
