Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-723

Az országgyűlés képviselőházainak 157. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön. 723 gukba a tudást és sikertilt is őket odaállítani néhány tanító és lelkész mellé népművelő kisegítőknek. Méltóztassék elhinni, hogy a magyar fa) n igazi vezetése csak úgy lehetséges. ha ilyen összekötő kapocs lesz a nép és a vezető között, között, (Ügy van! Ügy van!) akinek lelkén keresztül lélekáramlás tolyik a kettő között; igaz, hogy a ialuvezető ott él a magyar faluban a nep között, de azért nincs mindig vele, nem is lehet mindig együtt vele és nem ismerheti minden életmegnyílvánulását, gondolkodását úgy, mint ahogy a közüle való megérti. Utalok a hadseregre, ahol az altiszt tölti be ezt a szerepet, ntalok a falura, ahol a bíró tölti be ezt a szerepet a vezető .és a nép között. A népművelésbe tehát be kell vonni a magyar nép fiait és 'kisebb vezetőszerepet kell juttatni neki. A honvédelmi költségvetés tárgyalásánál említettem, hogy a hadseregben feltétlenül szükséges valamilyen kultúrtevékenykedés folytatása. Itt könnyen kapcsolódhatom ehhez a gondolathoz. Ügy érzem, hogy a magyar népmüvelődésnek az említetteken kívül három nagy tennivalója van. Megkezdték már analfV bétatanfolyamoknak a hadsereg körében való szervezését, de a népművelésnek ezt a lehetőségét a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak a honvédelmi miniszter úrral egyetértően kall megoldania és kölcsönsen kell kidolgozni azt a programmot, amely a hadseregnek nepmüvelödesi lehetőséget ad. (Helyeslés.) Tessék elképzelni, hogyha szellemmel és lélekkel töltekezelt katonában a kiképzésen túl milyen hatalmas új magyar erőt kapunk, ha valóban az ősi magyar honvéd szellemet fejlesztjük és ápoljuk. (Ugy van! Úgy van!) Azt hiszem, sok ilyen munka van, amelyet az egyes tárcáknak egymás között kellene elvégfczniök, úgy érzem, a mi állami eletünk fejlődésének új utjai nyílnának meg akkor, ha a tárcák nemcsak apró személyi kapcsolatokon keresztül érintkeznének, hanem valahogy egy nagy közös, egységes frontba állnának es együtt munkálnák, együtt dolgoznák ki ennek a nagy frontnak reájuk eso szakaszát és együtt haladnának, mint^ részek a frontban és nem mint önálló tárca tárca mellett. v A társadalmi egyesületeket is sokkal jobban meg lehetne dolgoztatni. Szerettem volna elmondani ezt a gondolatot a belügyi tárca költségvetésénél, de mert kultúrgondolat, ide is illik, hiszen a népművelés keretében fel is használják a társadalmi egyesületeket. Van egy régi rendelet, amely megkívánja, hogy a társadalmi egyesületek is belekapcsolódjanak ebbe a munkába, de ez eddig csak itt-ott szórványosan történt meg. Miért? Mert nincsen ott az a szervező ember, aki az életet isineri, aki a hivatalnokok munkájából, a rendelet gondolataiból valóságot, lényeget, életet, mozgást kovácsolna és varázsolna. A társadalmi egyesületek problémája nagymértékben megoldást nyerne, ha a társadalmi egyesületeknek a maguk nagy szabadsága mellett — azt hiszem, ez Kolumbus tojása, egyszerű dolog — a maguk életének élhetése és engedélyezése mellett előírnák, hogy egy nagy nemzeti szolgálatot is végezzenek s hogy a nagy nemzeti munkából mindegyik köteles legyen kivenni a maga részét, íme, itt van egy gyönyörű nagy munkaterrénum, meg lehet oldani, évek óta készítek javaslatokat erről. Nem tudom, miért nem jutottunk odáig, hogy az ember a maga szolgálatát felajánlhassa mindenféle magas kormánymegbizatás, rang vagy cím nélkül és önzetlenül, szerényen munkáljon Jti egy ilyen gondolatot olyan valaki, aki az életben sokat szervezett és aki csak eredményt, csak munkát r és előrehaladást akar és semmi egyeoet. A társadalmi egyesuiete&nek sok nemzeti munkareszt leüetne kiosztani, mindegyiknek a maga egyénisége szerint valót és ameiyik nem végezne el ezt a munkát, azt az egyesületet nyugodt lélekkel meg lehetne szüntetni, benki sem szólainatna tel annak a társadalmi egyesületnek feloszlatása ellen, amely a nemzeti munkából így nem vette ki a részét (Helyeslés.) Meg kell emlékeznem itt a cselédlányokról is. fia már mondották ezt, akkor megismétlem, mert ezt nem lehet eleget mondani. Hallom, hogy egy társadalmi egyesület foglalkozik a gondolattal, de ha a kormány egy társadalmi egyesületet valamilyen feladat elvégzésével megbíz, akkor a segítésen, az anyagi támogatáson túl erőteljes ellenőrzést is kell ott végezni. A végzett munkát ellenőrizni kell úgy, anogyan azt más téren is megteszik. A cselédleányokról gyönyörű szép cikkeket olvastunk, igaz, amit ezek a cikkek mondottak, hogy valóban a jövendő magyar anya az a falusi leány, aki itt a városban kis narancshéjakon elcsúszik. Ezt a cselédleányt nevelni, segíteni, tanítani kell, de olyan módon, hogy szórakozzék is a mellett; nem agyonbeszélni és nem agyontanítani kell, mert akkor nem lesz kedve odamenni. Ha nemes szórakozást is kapnak időközönként, akkor nemcsak az utcán fognak visongani, hanem elmennek olyan helyekre, ahol őket segítik. Legyen szabad itt megjegyeznem *- még csak nem is zárójelben, — hogy a cselédtartó háziasszonyokra is sok tanítás férne rá. Bámulatos, hogy az ember mindig ezeknek az egyszerű, kisképzettségű leányoknak a bírálatát hallja a társaságban és vannait asszonyok, akiknek minden beszédtémájuk ebben merül ki. Milyen szomorú dolog, hogy olyan kevés van közöttük, aki odaállana a maga nagyobb tudásával, intelligenciájával, nevelni ezt a tudatlan, egyszerű leányt, nem csak szidni és ócsárolni. (Meskó Zoltán: A templomba is elküldhetnék az asszonyok a cselédeiket, de a legtöbb helyen nem is engedik templomba!) Általában a városban rengeteg a hazugság. Hazugság az, amikor valaki felölt egy előkelő estélyi ruhát és alatta üres, tudatlan báb mozog. Ilyen nagyon sok hemzseg itt a városban. Ezeknek is nevelés és tanítás kellene. A cselédlányok védelme és nevelése valóban fajvédő ügy és elsőrendű ügy. (Egy hang jobbfelől: Ez az igazi fajvédelem!) Az országismeret is idetartozik és úgy gondolom, nem haszontalan dolog ezt megemlíteni. A honismeretre, az országismeretre gondolok, a derék, jóravaló falusi emberek utaztatására; azokat, akik az ilyen közös munkából kiveszik a részüket, ingyen vagy nagyon nagy kedvezményes áron kellene utaztatni. Tessék megjegyezni jól, hogy Magyarország ismerete lélekben való gyarapodást, a magyar erőkben való növekedést is jelent és az ország érdekében olyan erőkkeh olyan tudásokkal ós ismeretekkel való gyarapodást, amit sem az iskola, sem más az égvilágon t nem pótolhat. Ha ezt az utaztatást megcsináljuk, megszervezhetjük, ha időközönkint egy-két kocsit — mint ahogyan azt már más oldalról hallottuk — odacsatolunk egy-egy vonathoz, nem fog tönkremenni a Máv. ezzel az áldozattal é3 ha mindenkinek, akinek autója és teherautója van, egyszer előírjuk nemzeti szolgálatnak azt,