Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-717

Az országgyűlés képviselőházának 157. ülése 19 UO november 21-én, csütörtökön. 717 tanítójával és gyermekeivel el van zárva. De még ha a rádiókészülékekkel való ellátást nem is lehet ilyen széles vonalon megcsinálni, na­gyon szeretném, ha kultúrkormányzatunk ma­gánál a rádiónál készítené elő ennek a kérdés­nek megoldását úgy, hogy segítene egy olyan szerv felállításában, amely nem egy állandó bürokratikus szerv volna, hanem egy nagyon jó szakerő, egy gyakorlati erő, akit beállítaná­nak a műsorszerkesztési osztályra és akinek révén azután egy-egy jó iskolai félóra mű­sorba állításáról gondoskodni lehetne. (Mala­sits Géza: Van már cserkészfélóra is!) Az Országos Tanítóegyesület gyűlésének megnyilatkozásairól és a miniszter úrnak ott mondott megnyilatkozásairól azt hiszem, mind­nyájan örömmel hallottuk. Helyeseljük, hogy emlékérem is alapíttatott annak örömére, hoery a tanítóság három kívánsága teljesült. Ami­kor a mesében a jó tündér megállott a szegény ember előtt és azt mondotta: három kívánsá­godat teljesítem, az éhes szegény ember elő­ször kolbászt kívánt. (Kabók Lajos: Nem rá­diót! — Derültség.) Milyen nagyszerű emberek ezek a tanítók, bogy ők a kultusztündértől, a kultúra tündérétől nem kolbászt kívántak elő­ször (Derültség), hanem a nyolcosztályú elemi népiskolát, a tanítóképzés akadémiai színvo­nalra emelését és kívánták a közvetlen, tanítók által való felügyeletet a körzeti iskolai felügye­let bevezetése révén .Ezek a kívánságok telje­sültek. Mi arra kériük a miniszter urat. hogy a teljesült három kívánság utáni kívánságokra is gondoljon éppen olyan szeretettel és megér­téssel. (Kabók Lajos: Legyon jó tündér!) Külö­nösen szeretném, ha méltányolná és értékelné a szeretetnek, a megértésnek egy-egy sugará­val minden olyan tanító munkáját, aki az át­lagnál nagyobb munkát, esetleg 1 nehéz körül­mények között horribilis teljesítményt .végez. Igaz, hogy a Hóman-emlékérmen kívül ott van erre a célra a Wodianer-, a Berzeviczy- és a Wlassics-díiaknak két-két, összesen hat helye. amelyek túl azon. hogy a Hónian-emlékérem csak erkölcsi jutalmat jelent, valami ezen túl­menő értékelést is jelentenek: egyenkint 500 pengőt, de nagyon szeretném, ha ez a hat hely szaporítható lenne anélkül, hogy az 500 pen­gős díjak megapadnának. (Malasits Géza: Ke­resni kell egy új Wodianert! — Derültség.) Ezenkívül felhívom a figyelmet arra, hogy az 1907. évi XXVI. és XXVII. te. a hivatásuk teljesítésében kiváló tanítók szá­mára lehetővé tette az igazgatóig cím megadá­sát, ami a nyugdíjba is beszámítható 200 ko­rona pótlékot is jelentett. Ez az intézkedés a VII. fizetési osztálynak a tanítók számára részben való megnyitásával megszűnt. Jó lenne ezt visszaállítani ós a miniszter úrnak újból módot kellene keresni arra, hogya ki­váló állami és felekezeti tanítóknak a jelzett törvénycikkek alapján e^t a címet és az ' ezzel járó 20O koronának megfelelő pótlékot adomá­nyozza. (Helyeslés.) Természetes, hogy a ki­váló teljesítmény elbírálása teljesen politika­mentesen, kizárólag azon az alapon és azok számára történjék, akiknek munkája egy-egy község kulturális és gazdasági haladásában kimutathatóan pluszt jelent. (Helyeslés.) Amikor a középiskolák területére és ott is a tanárok kérdésére térek át, engedtessék meg, hogy itt első helyen a kívánnivalók kö­zül a kolbászt, azaz dehogy is a kolbászt, a kenyeret említsem. (Halljuk! Halljuk!) Mi hálával tapasztaltuk a kultúra őreinek, a kultuszkormányzatnak etekintetben megnyi­latkozó nemcsak jószándékait, hanem megtör­tént jó intézkedéseit is. A kezdő tanárok, az alacsonyabb fizetési kategóriák munkásai szeretnék, ha meggyorsulna számukra s. ma­gasabb kategóriák elérésének lehetősége. Nem tudom, nem hangzik-e túl m eresznek, de mi igenis, megpróbáljuk felvetni, egyelőre elvi alapon a tanári pótlék gondolatát, a bírói pótlék mintájára, amint van egyébként katonai pótlék is. Nem a bírói hivatác párat­lan értékének kisebbítésére — ez. távol áll tőlünk — csak per analogiam, hadd említsük meg azt, hogy a bírói hivatás a maga közép­ponti funkciójában tulajdonképpen a társa­dalom eltévelyedettjeit szelektálja ki, míg a tanári, a nevelői hivatás a társadalom elitjét szelektáKa ki. T. Ház! Az iskolánkivüli népművelés terü­letén régi szívügyemre, a népfőiskola /oroblé; májára szeretném rövid néhány percig ráterelni a figyelmet. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Aki valaha .is látta ezeknek a népfőiskoláknak a munkáját és látta az ezeken a rövid tanfolya­mokon nyert hatásoknak hallatlanul gyors meggyökerezését és életté válását, annak meglepődéssel, áilmélk odással kell megállnia ez előtt a fontos nevelői lehetőség előtt. Levelek százaiból szeretnék idézeteket felolvasni, amely leveleket néhány napig népfőiskolai tanfolya­mokon járt falusi parasztlegények küldték. Ezek a levelek arról tanúskodnak, hogy ezt a hatást nem is lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy á lélek közelségének, a szeretetnek olyan sajátos hőfokán jelentkezik itt a szellemi termőerő, ahogyan azt semmiféle más iskola­típus nem tudja produkálni. (Ügy van! jobb­felől.) Én azt szoktam félig tréfásan mondani, hogy ez tulajdonképpen nem is iskola, és ennél a nevelői lehetőségnél látom a legjobban azt, hogy a könyvekkel történő úgynevezett kon­zervtáplálkozás mellett itt vitaminos táplálko­zási lehetőség van (Helyeslés és taps jobb­felől.), amely éppen ezért sokkal virulensebb is, mint a könyviskolának konzervmunkája és tudománya. Az iskolánkivüli népművelés kérdésével kapcsolatban legyen szabad örömmel felmutat­nom ezt a kis színes füzetet, az^ úgynevezett nemes ponyvának első példányát. (Éljenzés jobbfelől.), amelynek kiharcolásáért és megje­lentetéséért nem győzünk elég köszönetet mon­dani nemcsak a magyar nénművelők társasá­gának, hanem annak a legfőbb kultúrvezetés­nek is, amely szintén segített ennek megjelen­tetésében. (Éljenzés jobbfelől.) Azért nem is­mertetem ezt részletesebben, hogy a kíván­csiság hadd fokozódjék még inkább iránta (Derültség.) és minél többen vegyék meg, lássák és olvassák. Tolle, lege! (Helyeslés és taps jobbfelől.) Csak arra szeretnék még rá­mutatni ezzel kapcsolatban, hogy amint meg­nyílt ez a nagyszerű forrás, éppen úgy szeret­ném, ha a miniszter úr segítene azoknak a szennyes forrásoknak fokozott eltöméseién (Helyeslés jobbfelől.), amelyek még mindig buzogtaiják sárga és színes áradatban a nem nemes ponyvát. Igen nagy eredmény volna már az is. ba legalább a kolportázsjog meg­vonása lehetővé tétetnék. T. Ház! Lassan beszédem végére érek. Fel kell hívnom a miniszter úr figyelmét a sport területéről legalább egy kérdésre: a magyar nemzeti stadion minél előbbi megépítésére. A természettől senkinek sem lehet büntetlenül elszakadnia, a városi embernek sem. A városi ember és különösen az prszáa- fővárosában élő wnber számára a természettel, a l o veerővel. a nappal, a mozgással való kapcsolat kevés lebe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom