Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-598

598 Àz országgyűlés képviselőházának 156. ülése 1940 november 20-án, szerdán. lásának tartamára a házszabályok 142. §-ának (2) bekezdése alapján dr. Viczenik Ferenc i£Uniszteri tanácsos urat miniszteri megbízottként bejelentette. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a földmívelésügyi tárca és az ezzel kapcsolatos fejezetek koitség»vetésének tárgyalása. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására bozom, hogy a tárcához az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be: A Magyar Élet Pártja Megay Károly és Boér Ágoston képviselő urakat, a Nyilaskeresztes Párt Matolcsy Mátyás képviselő urat, a Magyar Megújulás Pártja, Németh Andor képviselő urat, a Független Kisgazda, Párt, Nagy Ferenc képvL elő urat, az Egyesült Keresztény Párt, Thassy Kristóf képviselő urat, és végül a Szociáldemokrata Párt, Szeder Ferenc képviselő urat.« A most bejelentett vezérszónokokat a jegyző urak a házszabályok értelmében fogják az előadó úr utdn szólásra felhívni. A Haz a bejelentést tudomásul veszi. Fricke Valér előadó urat illeti a szó. (Halljuk! Mattjuk! a jobboldalon.) Fricke Valér előadó: T. Ház! Amikor a földmívelésügyi kormány 1941-re szóló költségvetését, amely nyomtatásban is megjelent s amelynek egyes apró részletei a kiadványból is megállapítnatók, a t- Háznak bemutatom, engeajek meg nekem, hogy akkor, amikor a költségvetést ismertetni fogom, elsősorban is azokat az általános szempontokat tárgyaljam, aonelyek szerint a költségvetés 1941-re elkészült, másrészt pedig összegezzem úgy, hogy áttekintő képet nyerhessünk az egész foldmívelésügyi tárcával kapcsolatos és az erre a célra rendelkezésre álló Összegekről, a rendelkezésre álló költségvetésen kívüli összegekről is, amelyek az 1941-ik évben felhasználásra kerülnek. Itt utalok elsősorban az 1938:XX. tc-re, amely meglehetősen tekintélyes összegeket bocsát ebben az esztendőben is a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére. T. Ház! A földmívelésügyi kormánynak és az egész magyar mezőgazdaságnak az 1941. évben egészen újszerű feladatokkal kell megbirkóznia. A magyar mezőgazdaságnak évtizedeken keresztül elsősorban a minőségi termelést kellett szem előtt tartania, mert hiszen a magyar agrártermékek a belföldön felvevő piacra 100 százalékig menőleg nem találtak és mezőgazdasági exportállam voltunk; így tehát a termelés irányításánál elsősorban figyelembe jött az a szempont, hogy a világpiacon, ahol a nagy termelési versenyben meg kellett küzdeni a világpiaci árakkal, a magyar áru mint príma minőségű áru, lehetőleg egyenlő minőségben kerüljön éveken át fokozatosan a világpiacra, hogy azokat a piacokat, amelyeket •eddig birtokolt, meg is tarthassa. A cél az volt, hogy ezen keresztül a Magyar Nemzeti Banknak deviza- és aranykészletét lehetőleg olyan mértékben gyarapítsuk, hogy ezen a reiben a magyar ipar és a magyar nemzet egyéb szükségleteit biztosítani tudjuk. Az 1939 őszén kitört világháború, valamint az a tény, hogy már előbb is a tengelyhatalmakhoz csatlakozott, Magyarország egy többékevésbbé már akkor is zárt fogyasztópiacra támaszkodhatott, a magyar mezőgazdaság célkitűzéseit lényegesen megváltoztatta. Mert hiszen mindenki előtt világos már. hogy amíg a múltban nagy termelési feleslegeink elhelyezése óriási gondokat, sokszor óriási költségeket okozott a magyar államnak, hogy a mezőgazdaság bele ne pusztuljon a világpiacon uralkodó alacsony árakba, addig ma egy egészen új, de zárt fogyasztópiaeeal rendelkezünk és jóformán minden feleslegünket bőségesen el tudjuk helyezni. De még egy másik szempont is figyelembe jön. Amikor ezek a termelési lehetőségek óriási perspektívákat nyitnak meg a termelés előtt, ugyanakor a cél is megváltozott, mert mig azelőtt az elsőrendű cél az volt, hogy minőségileg termeljünk elsőrangú árut, ha kevesebbet is, addig a mostani cél az, hogy mennyiségileg termeljünk annyit, hogy a megnövekedett belső piac szükségleteinek eleget tehessünk, hogy" a magyar nemzeti hadsereg megnövekedett igényeit kielégíthessük, hogy az önellátásra való kényszerülés folytán a magyar iparnak szükséges nyersanyagokat kellő menynyiségben és minőségben elő tudjuk állítani, de azonkívül rendkívül fontos nemzeti érdek az, hogy lehetőleg minél fokozottabb mértékben eleget tudjunk tenni az éiet-halálharcukat vívó s velünk szövetséges nagyhatalmak azon kívánságainak, hogy őket élelmiszerrel és szintén mezőgazdaságból származó ipari nyersanyagokkal lássuk el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ügy érzem, hogyha ezt a perspektívái nagyjában szem előtt tartjuk, akkor egy óriási feladatkör hárul a földmívelésügyi minisztériumra, amely hivatva van ezt a termelést irá-, nyítani és vezetni és el sem képzelhető ez a regi termelési rendszerben . amely szabadon gazdálkodva, tisztán a piaci lehetőségek alkalomszerű kihasználásával rendszertelül termelt és dolgozott. Elkerülhetetlen tehát az, hogy a termelés és a fogyasztás ügye is egy kézbe fusson össze, egy központi kéz által irányíttassék, amely, ismerve a termeivényekbői igényelt mennyiségeket, tervszerűen, céltudatosan és rendszeresen törekszik az igények kielégítésére. T. Ház! A földmívelésügyi költségvetés, amely arra készült, hogy ezeknek a rendkívül megnövekedett feladatoknak eleget tehessen, egész érdekes képet mutat, megfelel összegszerűen is a megnövekedett, rendkívül nagy feladatoknak. Ugyanis, míg az 1937. évet megelőző években átlagosan a költségvetés földmívelésügyi viszonylatban 30—40 millió pengő között mozgott. — hol egy-két millióval több, hol egy-két millióval kevesebb, — addig 1938-ban azt látjuk, hogy 45 millió, 1939—40-ben 12 hónapra átszámítva, 76 millió az üzemekkel együtt és 1941-ben, a most tárgyalandó költségvetésben 91 millió pengő van előirányozva a mezőgazdaság céljait szolgáló költségek fedezésére. örömmel állapítom mes: azonkívül, hogy ez még nem minden, mert hiszen az 1938 :XX t.c. keretében ezenkívül még 75 millió pengő áll a földmívelésügyi miniszter úrnak rendelkezésére befektetésekre és ha ezeket a tételeket összeadom, egészen tekintélyes összeg az, ami felhasználásra vár az 1941-es esztendőben. T. Ház! Egy tudós finn egyetemi tanár, dr. Gebhardt Hannes megállapította azt gyakorlati tapasztalatai alapján, hogy a kisgazda részére az egyetlen vagyonosodási mód a szövetkezetekbe való tömörülés. Érdekes azonban az ő végkonklúziója, amely a»t mondja, hogy