Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-708

7Ü8 Àz országgyűlés képviselőházának 15', követelhet az egyetemi tanároktól, mert hiszen csak így teljes a kép és az igazság. (Helyeslés.) Kétségtelen dolog, mondja Schütz proi'eszszor úr, hogy a középkori ideális egyetem életereje és jelentősége egészen a mi korunkig állandóan hanyatlott. A XVÍil. században megteremtődték a magasabbrangú szakiskolák, ezek lassankint kiszakadtak mindenütt az egész európai életben az egyetemekből és az egyetemek, mint a professzor ur mondja, elöregedetten, tanácstalanul és tehetetlenül állottak szemben az új igényekkel és az új tudományeszmével is, amely a francia forradalom után a felvilágosodás korában tényleg a liberális egyetemet teremtette meg az ideális középkori egyetemmel szemben. Ezekből az okokból kerekedett ki az egyetemi válság. Az egyetem bölcseleti, orvosi es természettudományi fakultásai különböző szakiskolák foglalatai lettek. A történeti eposaa és ideálja az egyetemnek a régi: a tudományos képzés gondolata, az Önmagáért való tudománynak, bocsánatot kérek, a hazugsága, mert ilyen sohasem volt, csak elméletben és ugyanakkor a szükségletek a szakiskolai képzés, a diplomagyártás, az állásra, foglalkozásra, karrierre való előkészítés végzetesen és tragikusan összeütköztek benn az egyetem falai közt. A vizsgákkal lekötött tanár, a különböző szakvizsgákkal és az egymásután felállított különiböző tanszékekkel lekötött egyetemi hallgató a diploma-vizsgák tudományos vizsgálatok helyett, amelyek az elméletben éltek, a magolás, a kompendiumok megtanulása, a doktori értelem helyett, a doktori címnek mechanikus, technikai úton való megszerzése, az a doktori infláció, ami ellepte az egész magyar társadalmat, és ami — valljuk be őszintén —^nevetséges formákat vett. Miért nem mondják meg őszintén, hogy 15—20 esztendőn keresztül gyárakban készítették itt nálunk a doktori értekezéseket, illába titkoljuk el az ilyen szörnyű betegségeket, hiszen megtörténik, hogy az egyetemen a doktorjelölt úr, mivel más készíti a doktori értekezését, zavarában elfelejti, hogy a cselédkérdésről, vagy az alkotmányfejlődésről írta-e az állítólagos doktori értekezését. Az egyetem mai formájában nem nevel igazi szakembereket, de tudásokat sem. Az elmélet és a gyakorlat rossz keverékben érvényesül a mai formák közt. Az a kérdés, 'mi lehet a megoldás? Csak a szakiskolai Vagy az, hogy menjünk vissza a régi egyetemhez? A legnagyobb valószínűség szerint mindkét elméleti lehetőség lehetetlen a gyakorlatban. Marad útnak a toldozás-foltozás esztendőről-esztendőre az egyetemek szerkezetén nemcsak Magyarországon, hanem másutt is, hiszen ez nem egyedülálló magyar kérdés, hanem európai, illetőleg kultúrpolitikai világkérdés. Marad egy új cél, lelkesítő, nagy cél felállítása; az egyetem lelkének visszaadása ebben a mi korunkban, ennek a kornak kívánalmai szerint, ennek a célnak megadása^ után pedig az összes következmények lovanása az egyetem szervezésében, tevékenységében és minősítési kérdéseiben egy aránt» Ez a cél a nemzet vezető-rétegének kiképzése a legfelsőbb, legemberibb kultúrjavak közvetítésével, mert ez nem a szakiskolák feladata, még a legkiválóbb szakiskoláké sem. Magyarországnak egy új vezető rétegre van szüksége a születés, a történelem, a rang és a pénz vezetése helyett. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezt a ve'. ülése 1940 november 21-én, csütörtökön, zetőréteget, ezt a magyar elitet egy új, hatalmas nagy kultúrpolitikai célkitűzéssel az egyetemek lelkének visszaadásával nem tudjuk megteremteni, akkor hiába heszélünk ókonzervatív, konzervatív és hagyományos alapon, ez a nemzet nem tudja megállni helyét azokban a viharokban, amelyeknek nagyobbik sodró ereje még csak ezután fogja érni a magyar nemzetet. Felelős és hivatásos vezető-réteget kell képezni és nem álutakon doktori diplomához jutott fiatalságot. Nemcsak néhány embert kell képezni, mert ez a leghamisabb tömegértelmezése a vezéri gondolatnak. Nincs egyetlen egy ország sem, ahol a mai bonyolult társadalmat és nemzeti szervezetet, de facto egy ember vezeti. Vezérek csak úgy kerekedhetnek felül, ha a hátuk mögött egy szellemig elit áll, amely munkamegosztással, a tudománynak, a tudásnak megosztásával,, de egységes erkölcsi alapon a homo activusnak, a cselekvő embernek erejével valakit kiválaszt, maga elé állítja és csőcseléken, lehetetlenségeken, múlton keresztül előreviszi az élre és a nemzet akaratát fejezi ki ebben az egy emberben. Ez a vezér és senki más. (Taps.) Önálló ítéletet és akaraterőt kell nevelni és nem lexikontudást adni az egyetemen. Bálás professzor úr helyesen mondotta, hogy nem lehet tudóst nevelni, de lehet az emberek szellemi életét, szellemi erejét úgy felébreszteni, hogy szükséglete legyen a szellemi haladás és ez az egyetemi professzor igazi feladata diákjaival szemben. (Taps.) Mi soha, de soha nem tiltakoztunk a nemzeti hagyományok ellen, mi az ellen a frázis ellen tiltakozunk, hogy senki sem mondja meg, mi az a nemzeti hagyomány, amit szentül meg kell őriznünk és mi az az értéktelen rész, amit ki kell dobnunk, hogy agyunk megtisztuljon és tiszta világlátásunk, önálló és független világlátásunk legyen a veszedelmes korokban. (Ügy van! Ügy van!) A sok szemináriumi munka, a sok kollégiumi munka, a rendszeres együttműködés tanár és tanítvány. közt, a nevelés fontos valóban, mert, sajnos, főiskolai pedagógia nincs és főiskolai pedagógia, didaktika nélkül, erős világnézetű új vezető réteget teremteni nem lehet. Az egyetemi polgár fogalma hamis. Az, hogy nyolc gimnáziummal valaki végleges úr, aki ha akar tanul, ha akar, nem tanul, ha akar, találkozik a tanárral, ha akar, esztendőkig nem találkozik vele, hogy a nevelés esetleg a bajtársi egyesületben, de ha nem akarja, tisztán a kávéházban és az aszfalton adassék meg, ez lehetetlenség a mai, XX. században. Ez lehetett eszménye a liberális egyetemnek a XIX. század idején. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) A belső hazugság megszüntetésére be kell vezetni az egyetemen a két egyetemi fokot. Ha már nagyon hozzászoktak a doktori címhez, ám méltóztassék az alsó fokon megadni ezt a címet és kitalálni valami új nevet (Derültség.) arra a felső fokozatra, amely tényleg a tudományos vizsgálatokért, a tudományos kísérletekért és a tudomány műveléséért járt. (Gr. Festetics Domonkos: Főtanácsos, fődoktor!) Az egyetemnek nem kell elszakadnia a szakképzéstől, de elsősorban elit-iskolának kell lennie. Ne állítson ki szakdiplomákat és a kereteiben megszerzett szaktudásról a hallgató vizsgázzék idegen bizottság, nem pedig tanára előtt. A képesítő vizsgálatok, az államvizsgák és a doktorátus között szülessék meg végre az a különbség, amelyet kívül és bent egyformán tiszteletben lehet tartani, mert hazugságot