Képviselőházi napló, 1939. VIII. kötet • 1940. november 20. - 1940. december 3.

Olalszámok - 1939-VIII-706

706 Az országgyűlés képviselőházának 157 tésbe vétessék fel, mert erre aligha lesz az új rendszer folytán megfelelő fedezet. Ugyancsak fel kell hívnom a figyelmet a tanügyi s általában véve közoktatásügyi és az' egyetemi segédhivatalok és segédtisztvi­selők nagyon sanyarú helyzetére. (Rapcsányi László: Ügy van!) Ezek mind jóformán elő­menetel nélkül vannak, státusuk igen kicsiny arra, hogy megfelelő előmenetelt biztosítson nekik. Rengeteg sokat dolgoznak. Aki egy kissé betekint a dolgokba és látja, hogy a le­venteügy odautalása az egyetemekhez és a különböző iskolákhoz, azután: a tanulók anyagi segélyezése, osztályozása, nyilvántar­tása mennyi sürgős dolgot ad, az meg fogja érteni, hogy nagyon méltányos volna, hogy ezeken a szegény embereken segítsenek any­nyiban, hogy kedvezőbb formában megnyis­sák számukra az előléptetést. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium keretében szintén mutatkoznak olyan tételek, amelyekig a figyelmet célszerű felhívni. _ Itt van mindjárt az átmeneti kiadásoknál a jog­szabályok gyűjtésének kérdése ; Az élő jogsza­bályok összegyűjtését megindították, azonban ez az ütem fokozandó volna. A külső igazgatásban az iskolai és a ta­nulmányi felügyeletnek intenzívebbé kellene válnia, különösen a visszacsatolt területeken, ahol a felügyeletre igen nehéz problémák várnak. Igen sok függ attól, hogy a vissza­csatolt területeken lévő népiskolák mennyi­ben lesznek a magyar szellemnek fészkei, vagy esetleg egy ellenünk irányuló irreden­tizmus fészkei. Ezeket szigorúan szemmel kell tartani, aminek a felügyelete szintén költsé­get igényel és ezekről a költségekről gondos­kodni kell. Itt van azután a vidéki múzeumoknak és a levéltáraknak a kérdése. A vidéki levéltá­rak sokszor igazán kritikán aluli állapotban vannak. A levéltárosok nem megfelelőek, az okmányok elkallódnak stb. Ezért nagyon fon­tos volna ezt az ügyet erős kézzel rendezni és különösen odahatni, hogy a vidéken még sok helyen meglévő okiratok, régi írások ne kallódjanak el. Itt van például ia központi le­véltár épülete; az is kibővítésre vár és nem lehet eléggé figyelembe ajánlani a róla való gondoskodást. Rendkívül fontos, hogy esetle­Igesl légitámadás esetén központi levéltárunk ne váljék a légitámadás áldozatává, mert ok­mányainknak, történelmi anyagunknak úgy­szólván túlnyomó része ide van koncentrálva. Ezért szükséges, hogy ez ellen biztosítva le­gyen. A vidéki múzeumok fokozottabb támo­gatása is szükséges volna és szükséges volna erre költségvetési fedezet biztosítása. Azután a vidéki színészet, valamint a nyugdíjas szí; neszek nagyobbfokú támogatása is közérdekű feladat volna. összefügg ezzel a művészeti főiskolák ta­nári státusának elavult rendszere, amely nem alkalmas arra, hogy lekösse a kiválóbb erő : ket. Az egyetemeknél említettem az egyetemi tisztviselők helyzetét. Ezzel szorosan össze­függ az egyetemi segédtanszemélyzet helyze­tének kérdése, valamint az adjunktusok és asszisztensek ügye is. Ezen a téren bizonyos javítást kellene tenni a megélhetési viszonyok könnyítése céljából. Különösen az orvosi ka­ron van érre szükség. A keresztény orvosok­nak és a keresztény orvosok" nevelésének kér­dése szorosan összefügg azzal, hogy igen so­kan nem tudják anyagilag átgázolni magukat a sokéves klinikai gyakorlaton. A jogi karon például fizetett adjunktusok még ma sincse­. ülése 19AO november 21-én, csütörtökön. nek. A műegyetem felszerelése sem felel meg. Azok a technikai műszerek, amelyek a mű­egyetem folyosóin ki vannak rakva, elavultak­A középiskoláknál örömmel konstatálhat­juk, hogy a kezdő tanerők megfelelő előmene­tele és státusának javítása érdekében rendel­kezések történtek. Ezt folytatni kell, nehogy csökkenjen ez az ütem. A nemzeti vagyonnak számottevő részét kíméljük meg az iskolák kar­bantartásával is. A polgári iskolai hálózat to­vábbi kiépítése szerintem is sürgős feladat, mert ezeknek az iskoláknak hiánya azt okozza, hogy a középiskolába oda nem való elemek tó­dulnak. Ezért a polgári iskolák tényleg nagy nemzeti feladatot teljesítenek azzal, hogy a tanulni vágyó ifjúságnak kisebb, polgári igé­nyű, de gyakorlati pályákra törekvő egyéneit magukba foglalják. Említettem már a nép­oktatás kérdésénél is, hogy az iskolaépületek fenntartása fontos feladat volna. Sürgős fela­dat volna a minimumnak a megadása, mert hiszen a nyolc osztály még nincs meg a való­ságban. A legszükségesebb ezeknek az iskolák­nak kellő számú tanítóval és tanteremmel való ellátása. Végül a diákjóléti célok is fontosak. Fontos az iskolaorvosi állások rendszeresítése. Az iskolaorvosi állásoknak segélydíjas rend­szer szerinti betöltése nem megfelelő, jó orvos erre nem vállalkozik, tehát ezt az állást is előbb-utóbb fel kell venni, mint rendszeresített állást a költségvetésbe. Szükségesnek látszik a fokozottabb felügye­let a diákszervezetekre is. A diákszervezetek, amelyek magukat egyetemi és főiskolai szerve­zeteknek mondják, a gyakorlatban sokszor el­térnek ettől és működésükben nem mutatnak főiskolai nivót. Vissza kell térniök az eredeti kindulási pontra; össze kell azokat egyeztetni a tanulmányi szabályokkal, főleg pedig az egyetemi szabályokkal, hogy fegyelmi szabá­lyaikban ne ütközzenek össze az egyetemekkel, az egyetemi követelményekkel. Fontos termé­szetesen ilyenkor is, hogy a szervezet kinek a kezében van és legalább annyit kell megköve­telni, hogy a vezetők is legalább középszerű diákok legyenek és mondjuk, legalább elégsé­gesre végezzék el tanulmányaikat. Mindezek alapján csak azt kell mondanom. hogy ennek a költségvetésnek talán sok hézaga van, sok tennivaló van még, de hiszen tulaj­donképpen tökéletes knl tuszkol tségvetést soha­sem lehetséges benyújtani, különösen nem olyan viszonyok között, mint amilyenek ma vannak. Ha azonban azt nézzük, hogy melyek az alkotások, melyek a tevőleges tételek, ak­kor éppen ennek az évnek a költségvetése és talán a jövő éy költségvetése fogja megmutatni annak a nagy nemzeti erőfeszítésnek a mérté­két és nívóját, amelyet a magyarság és külö­nösen a magyar adófizetők a kultúráért tesz­nek. Ezért örömmel fogadom el^ a költség­vetést. (Helyeslés és taps a hbb- és a balolda­lon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Megay Károly Jegyző: Rajniss Ferenc! Flnök: Rajniss képviselő urat illeti a szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Magamnak is az az érzésem, hogy a kultusztárca költségvetését valóban a magyar nemzetnek, sőt a magyar kultúrpolitikának szempontjából is rendkívül fontos napon tárgyaljuk ebben a kedves, szűk­körű családi környezetben. (Derültség.) A ma­gyar kultúrpolitika irányára kétségtelenül ha­talmas és nagy hatást fog gyakorolni az, ami tegnap történt. Kétségtelen, hogy szellemi

Next

/
Oldalképek
Tartalom