Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-144

134 Az országgyűlés képviselőházának Ikh. Vozáry Aladár, Zichy Nándor gróf és 167 sza­vazattal: vitéz Taby Árpád. Zárszámadásvizsgáló bizottság. 168 szava­zattal: Balogh István, Botár István, Buttler Elemér báró, Csorba Antal, Czermann Antal, Esterházy Móric gróf, Földosi Gyula, Fricke Valér, Gratz Gusztáv, Gürtler Dénes, Halmai János, Hokky Károly, Hoss József, lázár Imre, vitéz Martsekényi Inure, Miskolczy 1st ván, Pándi Antal, Polgár Béla, Ráduly Lajos, Riesz Ádám, Sármezey Endre, B. Szabó Ist­ván, Szabó Károly, Szeder Ferenc, Székely Ákos, vitéz Téglássy Béla, Toldalagi Mihály gróf, Török Andor, ifj. Zimmer Ferenc és 167 szavazattal: Károlyi Viktor gróf. 36-os országos bizottságba (1931 : XXVI. te). 168 szavazattal: Bánffy Dániel báró, Bár ezay János, Csia Sándor, Mokcsay Dezső és 167 . szavazattal: vitéz Imrédy Béla. 36-os országos bizottságba (1939:11. te). 168 szavazattal: Hinléder Fels Ákos, R. Vozáry Aladár és 167 szavazattal: vitéz Jaross Andor.« Elnök: A most felolvasott képviselő ura­kat az illető bizottságokba megválasztott ta­goknak jelentem ki. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. Radoesay László igazságügy miniszte*: T. Ház! Van szerencsém tisztelettel benyújtani a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövet kezmények korlátozásáról és megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot. ' Kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék a törvényjavaslat kinyomatásáról v szétosztásáról gondoskodni és az általános tárgyalás után részletes megvitatás végett az igazságügyi bi­zottsághoz utasítani. Egyben tisztelettel bejelentem, hogyi a tör­vényjavaslat előadójául Mezey Lajos képviselő urat, helyettes előadójául pedig vitéz Zerin­váry Szilárd képviselő urat kértem fel. (Éljen­zés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Á beadott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és a mi­niszter úrnak az előadókra vonatkozóan tett bejelentését tudomásul veszi. A javaslatot részletes tárgyalás céljából a Ház annakidején ki fogja adui a miniszter úr által megjelölt bizottságnak. Felkérem az állandó összeférhétlenségi bi­zottságnak imént megválasztott elnökét, he­lyettes elnökét és tagjait, hogy a házszabály ok­ban előírt eskü letétele végett az elnöki emel­vény előtt megjelenni szíveskedjenek. Kérem a jegyző urat. hogy a neveket fel­olvasni szíveskedjék. Boezonádi Szabó Imre jegyző (olvassa): Mezey Lajos, Huszovszky Lajos, Barta Ignác, Bárczay Ferenc, Boér Ágoston, Keck Antal, Mátéffy Viktor, Meixner Emil, Szabó Zoltán, vitéz Tóth András, Vásáry István. Elnök: Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az eskü szövegét felolvasni. Boezonádi Szabó Imre jegyző' (felolvassa az eskü szövegét. Bárczay Ferenc, Meixner Emil, Szabó Zoltán és vitéz Tóth András lete­szik az esküt). Elnök: Megállapítom, hogy a jelen volt képviselő urak a házszabályokban előírt esküt letették. Felkérem az imént megválasztott bizottsá­gokat, hogy a részükre kijelölt helyiségekben az ülés befejezése után nyomban alakuljanak meg és megalakulásukról tegyenek jelentést. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom, ülése 1940 október 22-én, kedden. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisz­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szeren­csém beterjeszteni az 1941. évi állami költség­vetést. Tisztelettel kérem, hogy azt a Ház tag­jai között szétosztatni és előzetes tárgyalás, illetőleg jelentéstétel végett a következő bizott­ságokhoz méltóztassanak utasítani: a miniszterelnökségi és kisebb tárcák költ­ségvetését a pénzügyi bizottsághoz, a külügyi tárca költségvetését a pénzügyi és külügyi bi­zottsághoz, a belügyi tárca költségvetését a pénzügyi és közigazgatási és társadalompoli­tikai bizottsághoz, a pénzügyi tárca költségve­tését a pénzügyi bizottsághoz, az iparügyi tárca költségvetését a pénzügyi és közgazda­sági és közlekedésügyi bizottsághoz, a kereske­delemügyi tárca költségvetését a pénzügyi és közgazdasági és közlekedésügyi bizottsághoz, a földmívelésügyi tárca költségvetését a pénz­ügyi és földmívelésügyi bizottsághoz, a kul­tusztárca költségvetését a pénzügyi és közok­tatásügyi bizottsághoz, az igazságügyi tárca költségvetését a pénzügyi és igazságügyi bi­zottsághoz és végül a honvédelmi tárca költ­ségvetését a pénzügyi és a véderő-bizottsághoz. Egyben van szerencsém a Ház ^ asztalára letenni az adóstatisztikának az 1938. évről szóló IX. füzetét. Elnök: A beterjesztett költségvetést a Ház tagjai között szétosztatja és az egyes tárcák költségvetéseit előzetes tárgyalás és jelentés­tétel céljából kiadja a pénzügyminiszter úr ál­tal megjelölt bizottságoknak. A pénzügyminiszter urat illeti a szó. Reményi-Schneller Laios ménzügyminisz­ter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! —Nagy taps a jobboldalon és a középen.) Az imént benyúj­tott költségvetés immár a harmadik, amelyet szerencsém van a mélyen t. Háznak beterjesz­teni. Az első költségvetést 1938 tavaszán terjesz­tettem be ©s az a trianoni békeszerződéssel megcsonkított Magyarország területére vonat­kozott. A második költségvetést 1939 őszén, — az indemnités kérése után — mint másféléves költségvetést terjesztettem be és az már a fel­vidéki és kárpátaljai területekkel megnöveke­dett Magyarországnak a költségvetése volt. Most a harmadik költségvetésnél gondolkod­tunk, kérjünk-e indemnitást, hogy a keleti és erdélyi területekkel ismét megnövekedett or­szágnak télies költségvetését terjeszthessük a mélyen t. Ház elé. Az indemnitáskérés azon­ban nem lett volna helvénvaló, először is azért, mert — amint méltóztatnak tudni —" másfélesztendős költségvetési időszakról té­rünk át megint az^ egyéves költségvetési idő­szakra és a másféléves költségvetés kétharma­dával számításba vett tételek nem alkalmaz­kodtak volna az élethez, nem biztosították volna az államháztartás rendes vitelét, mert van tétel, amelynek kétharmada kevés és vi­szont van tétel, amelvnek kétharmada sok lett volna egy esztendőre, aminek a részleteire nem kívánok rátérni. De nem lett volna helyes indemnitást kérni azért sem, mert a teljes költségvetés összeállítása aránylag hosszú időre halasz­totta volna el annak benyújtását, amikor már a költségvetési időnek nagyobb része le is telt volna. Ne méltóztassanak ugyanis megfeled­kezni arról, hogy egy év költségvetéséről van szó, nem úgy, mint az 1939, évi indemuitás

Next

/
Oldalképek
Tartalom