Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 19 UO október 10-én, csütörtökön. 85 hogy Szeged jogos aspirációi és a magyarság érdekei sokkal biztosabban nyertek volna kielégítést, ha Szegeden nem egy új ötödik tudományegyetemet létesítenek,hanem létesült volna az 1912-ben tervezett egyetem, amely esetben arra sem lett volna szükség, hogy akkor, amikor itt mindenkit az öröm és boldogság érzése tölt el, vannak, akiknek lelkében ugyanakkor a keserűség érzését kelti fel ez a javaslat. • Mindamellett én, mint említettem, nem tudtam volna ellenezni azt sem, hogy Szegeden ötödik, új tudományegyetem létesíttessék. Bár egy kicsit furcsa az események sorrendjében az ellentétek megállapítása, de ezelőtt néhány esztendővel még az addig működő egyetemeket is soknak tartották és azoknak a bizonyos szomorú emlékű szanálási intézkedéseknek során tervbe volt véve egyetem megszüntetése. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én akadályoztam meg.) Ha megnézzük a statisztikai hivatal kimutatásait, meg kell állapítanunk, hogy az egyetemi hallgatók létszámában feltűnő nagy visszaesés mutatkozik. Amíg az 1930/31. évben a négy tudományegyetemen 9487 hallgató volt, az 1938/39. évben^ már csak 7200. Amint értesültem róla, a Pázmány Péter Tudoimáinyegyetemmel kapcsolatban a most végetért tanévben még az 1938/39. évi létszámhoz képest is csökkenés mutatkozik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Gazdasági okok!) Mélyen t. Képviselőház! Egy kicsit furcsán hat, amikor a javaslat indokolásából azt olvassuk, hogy az ország szükségleteinek tárgyilagos mérlegelésén alapul ez a törvényjavaslat. Furcsán hat, mert a tárgyilagos adatok éppen mást mutatnak, nem azt, hogy szaporítsuk az egyetemeket, hanem talán azt, hogy sok az eddigi négy egyetem is. De nekem abban a tekintetben sincsenek aggodalmaim, hogy sok volna a négy egyetemen túl az ötödik tudományegyetem létesítése is. Megnéztem azokat az adiatokat, amelyeket az 1912:XXXVI. törvénycikk javaslata tartalmaz. Ezeík az adatok azt mondják, hogy a több egyetemmel bíró országok között Svájcban 500.000 lélekre jut egy egyetem, Hollandiában 1,100.000-re, Svédországban 1,200.000-re, Belgiumban 1,600.000-re, Spanyolországban 1.700.000-re, Olaszországban pedig 1,900.000-re és Magyarországon, ha a most megnövekedett lélekszámot veszem is és nem öt tudományegyetemet veszek számításba, hanem a hat egyetemet számítom, még mindig több mint 2,000.000 lélekre jut egy egyetem. Nem tartom tehát soknak az egyetemek számát. Nem azért csökkent az egyetemi hallgatók létszáma, mert sok az egyetem, nem is az ennek az oka. amire a mélyen t. előadó úr szerintem nem egészen szerencsésen hivatkozott, hanem az ország lakossága igazdiasági helyzetének r romlása. (Hóman Bálint vallásos közoktatásügyi miniszter: A zsidótörvény! 25% volt a zsidók aránya! — Rapcsányi László: Nem mindenütt! — Zaj.) és az egyetemi oktatás igen költséges volta. Ha ezek az okok megszűnnek, mindenki meggyőződhetik arról, hogy nem volt felesleges az ötödik tudományegyetem létesítése. Amikor azonban ez így van, .nem tudom megérteni, hogy ezzel egyidejűleg szinte logikai ellentétet állapíthatunk meg a már megvolt egyetemek megesonkíttatásáhan. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem csonkíttatnak! "Szüneteltetnek!) Bocsánatot kérek, a kultuszminiszter úr felszólalása előtt talán megvolt az a íreményem, hogy nem «sonfcíttatnak meg véglegesen, de igen, nagy figyelemmel kísértem a miniszter úr nagyértékű előadását és abban méltóztatott hivatkozni arra, hogy milyen intézkedések történnek a közoktatásügy átszervezésével kapcsolatban az alsó fokon, a középfokon és azt méltóztatott mondani, hogy ez a javaslat az egyetemekre vonatkozólag (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az egyetemre!) végleges rendelkezéseket tartalmaz. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az egyetemre! Az erdélyi egyetemről volt szó!) Mélyen t. Képviselőház! Rá kell mutatnom arra, hogy a javaslatnak eme rendelkezése következtében, amely teljesen figyelmen kívül hagyja az 1912: XXXVI. te. előzményeit, — vagy ha figyelmen kívül nem hagyja ezeket az előzményeket, teljesen figyelmen kívül hagyja azokat a megállapodásokat, amelyek az egyetemet alapító szervek között létesültek — a törvénynek és a jognak, az egymással kölcsönös megegyezései létesített szerződéseknek ilyen módion való könnyű félretételével kell itt számolnunk és amikor itt annakidején megegyezés létesült és ennek a megegyzésnek alapján az egyik fél még előbb is teljesített, mint az állam, a másik szerződő fél, felvetődik bennem az a kérdés, nem kell-e mindenkinek aggodalmat érezni és vájjon nem azt kell-e látnunk, hogy a kérdés ilyen megoldásánál — fáj ezt kimondanom — egyedül az erősebb joga látszik érvényre jutni? T. Képviselőház! Igen nagy anyagi áldozatot hozott annak idején Debrecen városa a teljes egyetemért. A törvényjavaslat benyújtása alkalmával értesült arról, hogy orvostudományi kar nem lesz az egyetemen, de négy fakultás lesz. Újabb áldozatot hozott azért, hogy az orvosi fakultással, az orvosi oktatással is teljes egyetem álljqn rendelkezésére, azután később megint 3 milliós áldozatot hozott a központi épület létesítésére, amely pedig már benne volt az egyetem létesítésében és most azt kell látnia, hogy azért kellett áldozatot hoznia, hogy elveszítse azt a nem is egészen teljes egyetemet, mert az állam^ a matematika-természettudományi kar felállítását állandóan elmellőzte, csak természettudományai tanszékek felállításával igyekezett kielégíteni ezt a kötelezettségét. Olyan áldozatot, amilyent Debrecen városa hozott, nem Önmagáért, hanem a magyar kultúráért, ilyen módon viszonozni, az én megérzésem szerint a joggal, az igazsággal nehezen egyeztethető Össze. És mert tulajdonképpen ilyen nehéz.helyzetben van a mélyen t. kormány ennél a javaslatnál, azért van az is, hogy közönséges emberi elmével szinte meg^ nem érthető indokolások látnak napvilágot és hangzanak el. Az igen t. miniszterelnök úr azt mondotta a kormánypárt értekezletén (olvassa): »Megnyugtathatom Debrecen, Pécs és Szeged képviselőit, elsősorban mint egyetemi tanár, hogyha ezek az egyetemek bizonyos mértékben kisebbedni vagy csonkulni is fognak valamiben, de komolyságukban növekedni fognak.« Éii nem vagyok szakértő e kérdésekben, ha egyetemet végeztem is, azonban azt látom az 1912:XXXVI. te. tárgyalása során a közoktatásügyi bizottság jelentésében, hogy (olvassa): »a tudományegyetem az universitas, a teljesség fogalmát fedi, ezért a javaslatban kontemplált fokozatos fejlesztés csak mód ! , de a cél mindenütt teljes karú egyetemeknek a létesítése«. 16*
