Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
60 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Ennek a liberális szellemnek segítőtársa a szociáldemokrata szakszervezet. (Rajniss Ferenc: Ki fizeti a költségeket, honnan és miért?!) A szociáldemokrata szakszervezeteket 1918-ban segédcsapatnak és rohamcsapatnak használták fel a magyar nemzet rombadöntésére. Ennek következménye volt az, hogy annyi végtelen fájdalmat és megaláztatást kellett elszenvednie ennek a nemzetnek. Ezeknek a szakszervezeteknek vezetői nem a magyar népből, nem a magyar nemzet testéből származnak, ezek a magyar nemzettől, a magyar fajtól teljesen idegenek, ezek a liberális, kapitalista szellem és a szabadkőmívesség uszályhordozói voltak. Ezek a szakszervezetek eljátszották a jogukat ahhoz, hogy a magyar munkásság nevében beszéljenek, eljátszották azért, mert én, aki ismerem a magyar munkásságot, állítom és vallom, hogy a magyar munkásság lelkében ma is becsületes magyar, (Ügy van! Ügy van! a szélsobaloldálon.) és fajtájához ragaszkodik, de visszatartja az a béklyó, amelyet a szakszervezetek bizonyos anyagi vonatkozásokban ráraktak. (Bajniss Ferenc: A zsebét kifosztották! — Wirth Károly: A belügyminiszter három hőnappal ezelőtt megígérte, hogy intézkedni fog! — Zai r a szélsobaloldálon.) Kérem a miniszterelnök urat, hogy azokat a javakat, amelyek szociális kérdést vannak hivatva szolgálni, vegye az állam birtokába, hogy a magyar szervezett munkásság, amely meggyőződése ellenére még ma is kénytelen a szakszervezetekben lenni, felszabaduljon és a nemzet közösségének nemzetépítési munkájába és a nemzetiszocialista munkaállam elővitelébe beállíttassék. Nem kell irtózni ettől az eszmétől, mert hiszen hiába is irtóznak azok, akiknek van mit félteniök. Nekünk sokkal több féítenivalénk van a liberális-szabadkőműves rendszertől, a szabadkőműves és liberális eszméktől. Ennek a nemzetnek életnívója, jövendője nem maradhat azon a mélyponton, amelyen ma áll, hanem a felszabadult nemzeti államok sorába igenis, nekünk is be kell állanunk és minden hő vágyunk az, hogy velük együtt vívjuk meg a világ egyetemességében azt a harcot, amelv a népek felszabadulásához vezet. Kérdem a miniszterelnök urat, hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy ezek a szabadkőműves és liberális szellemet szolgáló lapok haladéktalanul beszüntettessenek? Hajíandó-e intézkedni, hogy az ezt a szellemet szolgáló szociáldemokrata szakszervezet azonnali hatállyal feloszlattassék? (Taps a szélsőbaloldalon. — Gruber Lajos: Régen meg kellett volna tenni!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisztere^ ök árnak. Következik Gál Csaba képviselő úr interpolációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a .jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. belügyminiszter úrhoz Keresztes-Fiseher Miklós különös karrierje tárgyában: 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogv Keresztes-Fischer Mi H ós bárány am egyei főszolgabíró, miután főszolgabírói funkció végzésére alkalmatlan volt, a pécsi hadtest területén a belügyminiszter úr által mozgósított kormánybiztosnak neveztetett ki? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy Keresztes-Fischer Miklós mozgósítási kormánybiztosi a pécsi hadtestparancsnok erélyes közbelépésére, a megbízatástól felmentették? 137. illése 19U0 október 9-én, szerdán, 3. Hajlandó-e a belügyminiszter úr Öcöséyel kapcsolatos és a megszégyenítő kinevezés fiaskójának a konzekvenciáját levonni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Csaba: T. Ház! Minden rendszernekmegvannak a maga etikai normái. Egy rendszer erkölcsi tisztaságát vagy etikátlanságát az jellemzi, hogy milyenek a célkitűzései és eszközei és milyen erkölcsi alappal rendelkeznek vezető és végrehajtó emberei. (Ügy van! Ügy. van! o szélsőbaloldalon.) A mai rendszer célkitűzéseit és eszközeit az elioiúlt években túlságosan alkalmunk volt tapasztalni a, saját bőrünkön. Most kénytelen vagyok szót emelni olyan egyes vezető emberek ellen, akik évek óta nyálkásítják a magyar közéletet és akadályai egy tiszta erkölcsi alapii magyar közélet- megteremtésének. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Keresztes-Fischer Miklós Baranya megyében volt főszolgabíró (Gruber Lajos: A nagy Fischer öccse!), a pécsváradi és a siklósi járás főszolgabírója. (Gruber Lajos: A nagy Fischer öccse!) Elnök: Grulber képviselő urat kére™* méltóztassék csendben maradni. Gál Csaba: Ezt a nyugalmazott főszolgabírót az 1939. év tavaszán a IV. hadtest, a pacsi hadtest területére egy rendkívül fontos, nagyjelentőségű munkakörre nevezték ki: országmozgósítási kormánybiztossá. Nagy feltűnést keltett ez országszerte, de különösen Baranya megyében, mert köztudomású volt, hogy Keresztes-Fiseher Miklós a pécsi rendőrkapitányság erkölcsrendészeti osztályán nyilvántartott, rendőri megfigyelés alatt álló ember. (Gruber Lajos: Búzakereskedő!) Megbotránkozott ezen min den jóizlésű ember (Paezolay György: Telitalálat!), mert Kereszt es-Fischer Miklóst mészszire kerülte minden férfi és nő, de különösen férfi, aki a jó hírnevére adott. (Derültség a szélsobaloldálon.) Elnök; Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék felesleges módon kiszínezni ezt a témát és tessék tekintettel lenni arra,, hogy az orsság házában vagyunk. (Matolcsy Mátyás: Ez az! — Keck Antal: Aki ilyen embert kinevez, az legyen tekintettel az országra!) Gál Csaba: így igen természetes volt, hogy az illetékes katonai parancsnokság azonnal jelentette ezt az esetet felsőbb helyre, jelentette, hogy több helyről kapott információt a, sorozó bizottságok elnökeitől, orvosoktól és rendőri aktákból, hogy KeresztesFischer Miklós beteges hajlamú; jelentette, hogy nem kényszerítheti tisztjeit arra, hogy ezzel a közismert emberrel kénytelenek legyenek kezetfogni és kérte, hogy ezt az embert mentsék fel megbízatása alól. Meg kell említenem .azt, hogy tudomásom szerint az illetékes katonai szerveknek ehhez a kormánybiztosi kinevezéshez semmi közük nincs, semmiféle kezdeményező lépést nem tettek a kinevezéséire, mert ez egyedül Keresztes-Fisöher Miklós Ferenc belügyminiszternek előterjesztésére történt. (Fekiáltások a szélsobaloldálon: Hallatlan! — Keck Antal: Lemondani azonnal!) Amikor a magyar nemzet 1939-ben sorsdöntő események előtt állott, amikor minden szem a trianoni határokon túlra nézett, akkor a belügyminiszter úrnak fontosabb volt az alantas erkölcsű nemzetrontó öcos, mint maga a haza.
