Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-137

60 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Ennek a liberális szellemnek segí­tőtársa a szociáldemokrata szakszervezet. (Raj­niss Ferenc: Ki fizeti a költségeket, honnan és miért?!) A szociáldemokrata szakszervezeteket 1918-ban segédcsapatnak és rohamcsapatnak használták fel a magyar nemzet rombadönté­sére. Ennek következménye volt az, hogy annyi végtelen fájdalmat és megaláztatást kellett el­szenvednie ennek a nemzetnek. Ezeknek a szak­szervezeteknek vezetői nem a magyar népből, nem a magyar nemzet testéből származnak, ezek a magyar nemzettől, a magyar fajtól tel­jesen idegenek, ezek a liberális, kapitalista szel­lem és a szabadkőmívesség uszályhordozói vol­tak. Ezek a szakszervezetek eljátszották a jogu­kat ahhoz, hogy a magyar munkásság nevében beszéljenek, eljátszották azért, mert én, aki is­merem a magyar munkásságot, állítom és val­lom, hogy a magyar munkásság lelkében ma is becsületes magyar, (Ügy van! Ügy van! a szél­sobaloldálon.) és fajtájához ragaszkodik, de visszatartja az a béklyó, amelyet a szakszerve­zetek bizonyos anyagi vonatkozásokban rárak­tak. (Bajniss Ferenc: A zsebét kifosztották! — Wirth Károly: A belügyminiszter három hő­nappal ezelőtt megígérte, hogy intézkedni fog! — Zai r a szélsobaloldálon.) Kérem a miniszterelnök urat, hogy azokat a javakat, amelyek szociális kérdést vannak hivatva szolgálni, vegye az állam birtokába, hogy a magyar szervezett munkásság, amely meggyőződése ellenére még ma is kénytelen a szakszervezetekben lenni, felszabaduljon és a nemzet közösségének nemzetépítési munkájába és a nemzetiszocialista munkaállam elővitelébe beállíttassék. Nem kell irtózni ettől az eszmétől, mert hiszen hiába is irtóznak azok, akiknek van mit fél­teniök. Nekünk sokkal több féítenivalénk van a liberális-szabadkőműves rendszertől, a sza­badkőműves és liberális eszméktől. Ennek a nemzetnek életnívója, jövendője nem marad­hat azon a mélyponton, amelyen ma áll, ha­nem a felszabadult nemzeti államok sorába igenis, nekünk is be kell állanunk és minden hő vágyunk az, hogy velük együtt vívjuk meg a világ egyetemességében azt a harcot, amelv a népek felszabadulásához vezet. Kérdem a miniszterelnök urat, hajlandó-e a legsürgősebben intézkedni, hogy ezek a sza­badkőműves és liberális szellemet szolgáló la­pok haladéktalanul beszüntettessenek? Haj­íandó-e intézkedni, hogy az ezt a szellemet szolgáló szociáldemokrata szakszervezet azon­nali hatállyal feloszlattassék? (Taps a szélső­baloldalon. — Gruber Lajos: Régen meg kel­lett volna tenni!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a minisz­tere^ ök árnak. Következik Gál Csaba képviselő úr inter­polációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a .jegyző urat. szíveskedjék azt felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. belügyminiszter úrhoz Keresz­tes-Fiseher Miklós különös karrierje tárgyá­ban: 1. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogv Keresztes-Fischer Mi H ós bá­rány am egyei főszolgabíró, miután főszolga­bírói funkció végzésére alkalmatlan volt, a pécsi hadtest területén a belügyminiszter úr által mozgósított kormánybiztosnak nevez­tetett ki? 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak ar­ról, hogy Keresztes-Fischer Miklós mozgó­sítási kormánybiztosi a pécsi hadtestparancs­nok erélyes közbelépésére, a megbízatástól fel­mentették? 137. illése 19U0 október 9-én, szerdán, 3. Hajlandó-e a belügyminiszter úr Öcösé­yel kapcsolatos és a megszégyenítő kinevezés fiaskójának a konzekvenciáját levonni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gál Csaba: T. Ház! Minden rendszernek­megvannak a maga etikai normái. Egy rend­szer erkölcsi tisztaságát vagy etikátlanságát az jellemzi, hogy milyenek a célkitűzései és eszközei és milyen erkölcsi alappal rendelkez­nek vezető és végrehajtó emberei. (Ügy van! Ügy. van! o szélsőbaloldalon.) A mai rendszer célkitűzéseit és eszközeit az elioiúlt években túlságosan alkalmunk volt tapasztalni a, saját bőrünkön. Most kénytelen vagyok szót emelni olyan egyes vezető emberek ellen, akik évek óta nyálkásítják a magyar közéletet és akadályai egy tiszta erkölcsi alapii magyar közélet- meg­teremtésének. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal­oldalon.) Keresztes-Fischer Miklós Baranya megyében volt főszolgabíró (Gruber Lajos: A nagy Fischer öccse!), a pécsváradi és a siklósi járás főszolgabírója. (Gruber Lajos: A nagy Fischer öccse!) Elnök: Grulber képviselő urat kére™* mél­tóztassék csendben maradni. Gál Csaba: Ezt a nyugalmazott főszolga­bírót az 1939. év tavaszán a IV. hadtest, a pacsi hadtest területére egy rendkívül fontos, nagy­jelentőségű munkakörre nevezték ki: ország­mozgósítási kormánybiztossá. Nagy feltűnést keltett ez országszerte, de különösen Baranya megyében, mert köztudomású volt, hogy Ke­resztes-Fiseher Miklós a pécsi rendőrkapitány­ság erkölcsrendészeti osztályán nyilvántartott, rendőri megfigyelés alatt álló ember. (Gruber Lajos: Búzakereskedő!) Megbotránkozott ezen min den jóizlésű ember (Paezolay György: Teli­találat!), mert Kereszt es-Fischer Miklóst mész­szire kerülte minden férfi és nő, de különösen férfi, aki a jó hírnevére adott. (Derültség a szélsobaloldálon.) Elnök; Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék felesleges módon kiszínezni ezt a témát és tessék tekintettel lenni arra,, hogy az orsság házában vagyunk. (Matolcsy Mátyás: Ez az! — Keck Antal: Aki ilyen embert kinevez, az le­gyen tekintettel az országra!) Gál Csaba: így igen természetes volt, hogy az illetékes katonai parancsnokság azonnal jelentette ezt az esetet felsőbb helyre, jelentette, hogy több helyről kapott információt a, sorozó bizottságok elnökeitől, orvosoktól és rendőri aktákból, hogy Keresztes­Fischer Miklós beteges hajlamú; jelentette, hogy nem kényszerítheti tisztjeit arra, hogy ezzel a közismert emberrel kénytelenek legye­nek kezetfogni és kérte, hogy ezt az embert mentsék fel megbízatása alól. Meg kell emlí­tenem .azt, hogy tudomásom szerint az illetékes katonai szerveknek ehhez a kormánybiztosi kinevezéshez semmi közük nincs, semmiféle kezdeményező lépést nem tettek a kinevezéséire, mert ez egyedül Keresztes-Fisöher Miklós Fe­renc belügyminiszternek előterjesztésére tör­tént. (Fekiáltások a szélsobaloldálon: Hallat­lan! — Keck Antal: Lemondani azonnal!) Amikor a magyar nemzet 1939-ben sors­döntő események előtt állott, amikor minden szem a trianoni határokon túlra nézett, akkor a belügyminiszter úrnak fontosabb volt az alantas erkölcsű nemzetrontó öcos, mint maga a haza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom