Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-155

092 Az országgyűlés képviselőhwánajc li " Eiïnek az elhatározásomnak következménye volt az, hogy .felállítottam akkor egy tízéves programmot az egészségügyi prevenció kiépítésére; ez a programm, hála Istennek, valóban tervszerűen épül ki, de nem tudtam programmot felállítani a gyógyító szolgálatnak hasonló tempóban történendő kiépítésére. Ez az oka annak, — s ezért vállalnom kell a teljes felelősséget — hogy utódaim, illetőleg elődeim mostani helyemen ugyanezt a politikát követték s ez az oka annak, hogy a kórházi szolgálat tekintetében el vagyunk maradva. Nem tudom, mit hoz a jövő, nem tudom, milyen erőfeszítésekre lesz még ennek a nemzetnek saját fennmaradása érdekében szüksége, de ha egyáltalában lehetséges lesz noímális keretek közt dolgozni, akkor igenis, a belügyi tárca legelsődlegesebb feladatának kell most már tekintenünk azt, hogy foglalkozzunk a gyógyító -szolgálat kiépítésével. Ez óriási összegeket fog igényelni, mert kórházi ágyakat kell tetemesen szaporítani, elavult kórházakat kell felújítani, értem ezt különösen az újonnan visszaszerzett területekre, amelyeken a megszálló államok, különösen a magyar vidékeken, ezt a kérdést teljesen elhanyagolták, mert például Erdélyben egyetlen kórháztól eltekintve, az összes többi kórházak ugyanabban az állapotban vannak, amelyben 1918-ban ott hagytuk Őket, teljesen ugyanaz a felszerelésük és a berendezésük. Ezen a téren óriási pénzek befektetésére van szükség, ha csak megközelítőleg is modernizálni akarjuk a gyógyító szolgálatot. A népbetegségek elleni küzdelem terén az első lépést megtettük az idén a népbetegségekről szóló törvény megalkotásával és annak az ötéves programúinak megkezdésévé], amelyet én a népbetegségek elleni védelem tekintetében a mai lehetőségek között megvalósíthatónak tartok. Ha ezt az ötéves programmot megvalósítjuk, akkor leraktuk az alapjait annak, hogy a népbetegségek elleni komoly védekezés meginduljon. Ne méltóztassanak itt megint azt mondani, hogy rettenetesen lassú tempóban haladunk előre. A népbetegségek kérdésének megoldása szintén nem máról-holnapra történhet. Elismerem, hogy például Olaszország az utolsó két évtizedben óriásit teljesített ezen a téren és hogy Olaszország vezet különösen a tuberkulózis elleni védekezés tekintetében az egész világon. Nem akarok összehasonlításokat tenni, de Magyarország is meg fosna hozni azokat az áldozatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a tuberkulózis elleni védekezést megfelelő nívóra bo^za s ennek alapi ai — mondom — a tuberkulózis-törvényben le is vannak rakva. A preventív közegészségügyi szolgálat kiépítése terén az idén napv lé/oés történt, amely lépés abban áll, hoe-v a Stefánia Szövetségnek anya- és csecsemővédelmi szolgálatát be lehetett olvasztani az állami szolgálatba és egyesíteni lehetett a zöldkereszt-szolgálattal. Ez annyit jelent, hosy a Stefánia anva- és csecsemő védő szervezete most már beáll az országos egészségvédelmi szolgálatba és ezzel az pltplánnq eírészségvérJolTTii szolgálatnak a hálózata lényegesen kibővül. Természetesen ez nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy az a társadalmi "unkció. amelyet a Stefánia Szövetség eddifir végzett, ezentúl feleslegessé vagy nélkül özhetővé válik. Számtalanszor hangoztattam már, hogy a preventív közegészsésrügvi szolgálat csak ep-v társadalmi munkaközösség bekapcsolása mellett lehet sikeres. Ezért rend<5. ülése 19W november 19-én, kedden: i kívüli súlyt helyezek arra, hogy a Stefánia, illetőleg most már Országos Egészségvédelmi Egyesület működése továbbra is alátámassza az állami szakszervek működését. Röviden akarok még megemlékezni a gyermekvédelem kérdéséről, amelyről, az hiszem, már kifejtettem itt a Házban a nézetemet, megmodván azt, hogy gyermekvédelmünk úgy, ahogyan ma meg van szervezve, nem felel meg a mai kívánalmaknak, különösen azért, mert az elhagyottá nyilvánítás kérdésével úgy' bántak az utóbbi két évtizedben, hogy azt tovább nézni nem lehet. Nálunk elhagyottá nyilvánítanak minden gyermeket, akit a szülői pillanatnyilag eltartani nem tudnak, pedig az elhagyottá nyilvánításnak indoka anyagi sohasem lehet. Az anyagi kérdést másként kell megoldani, nem elhagyottá nyilvánítással és a gyermeknek családjából való kiemelésével, hanem a család anyagi jólétének felemelésével. (Élénk helyeslés.) Az elhagyottság kimondásának kellő indoka csak akkor forog fenn, ha ez az elhagyottság erkölcsi téren mutatkozik, vagyis ha annak a gyermeknek az erkölcsi nevelése abban a családban biztosítva nincs. Ennélfogva az egész eddigi gyermekvédelmi rendszerünk átépítésével szándékozom olyan helyzetet teremteni, hogy a csak most utóbb említett kategória nyilváníttassék elhagyottá és vétessék el szülőitől, a többi gyermek pedig ottmaradjon a szülői házban és a családban, de a családnak adjuk meg az anyagi lehetőséget arra, hogy azt a gyermeket el is tudja tartani. (Élénk helyeslés és• taps.) Ez rendkívül egyszerű és a jelenleginél mindenesetre sokkal jobb megoldás lesz, amely talán még anvaeri meg-takarítást-is jelent. A közbiztonsági szolgálatra áttérve, t. Ház, nem tudom osztani azokat a kritikákat, amelyek ebben a tekintetben elhangzottak. Csendőrségünk és rendőrségünk elsőrangúan teljesíti a maga hivatását. (Ügy van! Űgv van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hoery nem áll az, mintha ezek a testületek bármiféle politikai szempontok szerint végeznék a maguk kötelességét. Még a politikai rendészet sem, pedig ennek a politikával való foglalkozás a feladata. Baky képviselő úr a politikai rendészetet megvádolta azz.al, hogy az szervilis, hogy az bizonyos mellék szempontok szerint vagy azért, hogy egyeseknek kedvezzen, végzi a maga feladatát. Ez nem áll, t. Képviselőház. A politikai rendészet a maga nehéz feladatát — és ezt Baky képviselő úrnak kell legjobban tudnia (Egy hang a szélsőbaloldalon' Azért hozta fel. — Zaj a szélsőbaloldalon.), mert hiszen ő politikai rendészetnél szolgált talán egy évtizeden keresztül. (Maróthy Károly: Akkor tudhat valamit! — Mozgás és zaj -a jobb- és a szélsőbal| oldalon. — Elnök csenget. — Zsámboki Pál: ! Nem akar vele kirukkolni), ha elfogulatlan [ volna, akkor meg is mondaná, hogy a poli! tikai rendészet feladata olyan nehéz, hogy azt természetesen kifogástalanul és mindenkinek megelégedésére soha nem tudja megoldani. (Derültség a szélsőbaloldalon) A politikai rendészet arra való, hogy feltárjon mindent é« p^+

okat °zolgáltálon minden tekintetben egyfelől az államvezetés számára, másfelől a bíróság számára azért, hogy ott, ahol üldö7,pnrlŐ rv-p^kr^ny van, ennek üldözése bé is .következzék. (Egy hanq a szélsőbnloldalon: De igazságos úton! — Zaj.) A politikai rendészet nem arra való,^ hogy üldözzön, hanem arra ' való, hogy föltárjon, nyilvántartson és mindé-