Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-155

588 Az országgyűlés képviselőházának ti felháborodását tolmácsolom, (vitéz KeresztesFischer Ferenc belügyminiszter: Már megiut fel vannak háborodva? Mindig fel vannak háborodva!) hogy egy ilyen nagyhorderejű kérdésben az orvosi kamarát nem kérdezték meg, hogy ebben az ügyben mi volna az ő véleményük. Ezek után legyen szabad megkérdeznem a belügyminiszter urat, — és erre választ is kérek — hogy a Nép- és Családvédelmi Alap 60 milliós összegét az egyes tételeken miképpen fogja felhasználni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Tessék elolvasni a költségvetést!) Először is mit jelent az, hogy a sokgyermekes családok támogatására hatmillió pengőt fordítanak? Tudomásom szerint Csonka-Magyarországon 247.000 sokgyermekes család van. hozzászámítva Erdélyt is, körülbelül 350.0Û0 ilyen családról lehet szó, ha tehát mindegyik kap és ezzel elosztjuk az egész összeget, akkor fejenként 17 pengőt fognak kapini. (Mozgás a szélsőbáloldalon.) Mit értsünk az alatt, hogy: a gyermekvédelem feladatainak ellátására 13 millió. Kik kapják ezt és hogyan fog ez eljutni az illetékes helyekre? A városok szociális tevékenységének előmozdítására 13*5 millió pengő. Mit jelent ez? Végül: a nép- és családvédelemmel foglalkozó jótékonycélú egyesületek és intézmények támogatására 1*5 millió pengő. Álljunk meg egy pillanatra ennél a pontnál. Amikor a tuberkulotikus betegek gyógyítására, ennek, az óriási nemzeti betegségnek gyógyítására 1,100.000 pengőt irányoztak elő, akkor ilyen, esetleg vénkisasszonyok ból álló jótékony egyesületek támogatására 1*5 millió pengőt adnak oda. (Szabó Zoltán: , Ne gúnyolódjék ezen a szép akción! — Palló Imre: Csak védje az akcióit!) Megdöbbenve állunk itt a teljes szervezetlenség, tervszerűtlenség láttán ennek a 60 millió pengőnek a szétosztása tekintetében» Itt kell utalnom arra, hogy ezerszer többet ért volna, ha ebből a 60 millió pengőből megcsinálták volna a vidéki parasztság és a mezőgazdasági munkások biztosítását, mert nem biztos, hogy ebből az alapból minden família fog kapni, aki arra rászorul; itt esetleg egy borravalórendszer formájában alakul ki a dolog, amúgy pedig mindenki részesülhetett volna a betegségi biztosításban. T. Ház! Jelenlegi egészségvédelmünk teljesen szervezetlön, hiányos és hiányzik annak hadserege, az orvos is. Szociális kérdések megoldása pedig orvos nélkül elképzelhetetlen. Nem akarok itt ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen ezt annyiszor elmondtam már a t. Házban, de ismét felhívom a figyelmet arra, hogy az orvosok létszáma évről-évre csökken, a megoldásra váró szociális kérdések száma pedig napról-napra nő. Orvos nélkül pedig, csupán zöldkeresztes nemekkel nem lehet megoldani a magyar szociális problémát. (Úgy van! à szélsőbaloldalon.) Sürgős intézkedés kell tehát arra, hogy az orvosi pályán olyan megélhetés legyen és olyan megbecsülésben részesüljenek az orvosok, hogy a fiatalság örömmé] jöjjön erre a pályára. Mert hiába itt minden kultuszminiszteri biztatás, hiába itt a lelkesí-r tés, ha azt látják, hogy az ő megélhetésük biztosítva nincs, ha azt látják, hogy a biztosítóintézetekben előmenetelük nincs rendezve, ha nincs rendezve a nyugdíjkérdésük, ha azt látják, hogy a vidéken nedves, nem megfelelő. lakásba kell menniök, akkor nem nehéz megjo-i «ölni, t. Ház; hogy erre a pályára a jövőben 5. ülése 19W november 19-én, kedden, még kevesebben fognak menni és ez a pálya teljiesen el fog néptelenedni. (Moz&ás a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Meg kell még említenem egy másik szomorú kérdést, még pedig az ápolószemélyzet sorsát is. Még ma is nagyon sok szanatóriumban, de álilami intézetekben is úgy fogadják fel ezt a segédszemélyzetet, hogy kosztot és lakást adnak nekik és azonkívül megkapják a borravalót. Ismerek, sajnos, a mi klinikánkon is olyan ápolónőt, aki 36 évet töltött az intézetben így, borravaló alapon és most. amikor el kell hagynia a klinikát, mert kiöregedett, nem tud hova lenni, mehet koldulni. Megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi rendszer az egészségpolitika terén a csőd felé közeledik. Feltétlenül megvalósítandó a százféle biztosító intézmény egységesítése, egy kézben való összpontosítása, nem tűr halasztást a parasztság 'biztosításának kiépítése, mert testben és lélekben erős, egységes munkás- és katonanemzetet akarunk, amely majd történelmi hivatását meg fogja állni. Minthogy a kormányzat nem a szerves, tervszerű egészségvédelem útján jár

r a költségvetést nem fogadom el. (Éljenzés és taps a, szélsőbaloldalon. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-áhak(2) bekezdésére való utalással a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A belügyi tárca költségvetése felett elhangzott vita, hála Istennek, ismét lehetőleg mentes volt a politikától. Mindi? örömmel konstatálom, ha azokkal a fontos kérdésekkel, amelyek feladatkörömbe tartoznak, legalább a költségvetés kapcsán lehetőleg politikamentesen lehet foglalkozni. Sajnos azonban, voltak egyes felszólalások, amelyeknek aláfestése teljesen politikai, mégpedig pártpolitikai ízű volt, például Matolcsy Tamás képviselő úr legutóbbi felszólalása is, amelyre különben még reflektálni kívánok. (Matolcsy Tamás: Ez politikamentes volt! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem volt politikamentes. (Csia Sándor: Szakszerű, komoly felszólalás! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Engedje meg a Ház, hogy ezekre a tisztán pártpolitikai szempontból történt felszólalásokra ne válaszoljak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bravó! — Matolcsy Mátyás: Mert nem lehet rá válaszolni! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Politikai vonatkozásban egy felszólalásra akarok reflektálni, még pedig Jaross Andor t. képviselőtársam felszólalására, mert egy olyan mondatot tartalmazott, amellyel magamat azonosítani nem tudom és amelyet rektifikálni kötelességemnek tartom. A képviselő úr azt mondotta, hogy az egész magyar állami életet két elvre kell alapítani. ;'• Az egyik a nemzeti közösség tudatának, a másik az állami közösség tudatának az elve. Nem vagyok egészen tisztában vele, hogy a képviselő úr hogyan értette ezt a mondatát, de egyet le kell szegeznem. Magyarországon ezer esztendő óta ennek az országnak minden lakosa a nemzeti közösségbe tartozott (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. •— Matolcsy Mátyás: A rendi állam mi volt?) és azt az ezeréves gondolatot, amelyen Szent István ezt az államot felépítette és az ezeréves magyar államot csak akkor lehet továbbra is fenntartani, ha kitartunk e mellett "äjgondplat mellett, vagyis, ha a magyar nemzeti fc&zösségbői énnek az országnak egyetlen