Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-155

542 Az országgyűlés képviselőházának Í55. ülése 1940 november 19-^èn, kedden. fohászt fűztem (olvassa): »Bárcsak 'bekövetkezne tnék, hogy a belügyi tárca legközelebbi költségvetésének előadója a mostanihoz hasonló újabb örvendetes növekedésről számolhatna majd be annakidején a t. Ház száné előtt.« Mélyen t. Képviselőház! A Gondviselés a fohászt meghallgatta, nekem pedig kimondhatatlan boldogságomra megérnem engedte, hogy újból én lehetek az, aki a jelenlegi költségvetés tárgyalása során elsőnek jelenthetem be a t. Ház előtt, hogy a bécsi döntés alapján a hazánk területéihez visszacsatolt keleti és erdélyi részekkel» a Trianonban megcsonkított Bihar és Szatmár vármegyénket is beleértve, 11 vármegye, több mint 60 közigazgatási járás, 4 törvényhatósági joggal felruházott város, 18 megyei város, — amelyek közül 3 a román impérium alatt fejlődött várossá —és 17.65 nagy- és kisközség került vissza a magyar' Szent Korona ezeréves birtokálloniá-. nyába. (Éljenzés és tavs.) De amikor szívünk telve van boldog örömmel és megelégedéssel azon örvendetes tény fölött, hogy Kelet-Magyarország és Erdélynek egy jelentékeny része vérontás nélkül került vissza az anyaországhoz és a 22 évig tartó" keserves kisebbségi sorsban szenvedő magyar testvéreinket újból keblünkre ölelhetjük, ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy az óriási feladatoknak egész tömege vár minden téren sürgős elintézésre, gyors megoldásra a . megnagyobbodott országban. (Ügy van! a jobboldalon.) Tekintsünk most el, t. Ház, az államigazgatás egyéb területein jelentkező és megoldásra váró feladatoktól, maradjunk csak meg a belügyi igazgatásnál és ha pusztán ennek a tárcának a munkaterületén gondolunk Í3 végig, azonnal tisztába kell jönnünk azzal, hogy a belügyminisztérium és az alája rendelt alsófokú hatóságok és kisebb közigazgatási egységek minő hatalmas munkatorlasz előtt állanak a területében újból megnövekedett, de míg ehhez a szerencsés sorsfordulóhoz elérkezett, addig gazdaságilag bizony nagyon is nehéz helyzetbe jutott országban. Ne méltóztassanak szavaimat úgy értelmezni, mintha pusztán a közelmúltban visszacsatolt terület hárítaná ránk a sürgős megoldásra váró feladatok tömegét, bár kétségtelen, hogy egy 22 évig idegen uralom alatt állt és az idegen uralom által szándékosan és tervszerűen elhanyagolt, gazdaságilag koldussá tett, egyházaiban, iskoláiban és egyéb intézményeiben elsorvasztott terület talpraállítása és az ott élő magyar lakosságnak társadalmi, kulturális és gazdasági téren való megerősítése már egymagában is hatalmas kormányzati és államigazgatási erőkifejtést tesz szükségessé. Vannak azonban még a most érintett szemponton kívül egyéb olyan körülmények is, amelyeket nem. lehet és nem is szabad figyelmen kívül hagynunk, amikor lemérjük^ azoknak a feladatoknak nagyságát és széles skáláját, amelyeknek gyors és eredményes megoldásáról a kormányzatnak és az államigazgatásnak a társadalmi rend és nyugalom megóvása, az általános gazdasági jólét biztosítása és ezeken keresztül a nemzet egészséges fejlődése érdekében gondoskodnia kell. Így, hogy mindjárt ezzel kezdjem, t. Ház, nem lehet figyelmen kívül hagynunk, hogy az utóbbi időkben a kormányzatnak minő odaadó és felelősségteljes munkát kellett kifejtenie, az anyaországnak pedig minő hatalmas pénzügyi áldozatokat kellett meghoznia, sokszor bizony egyéb fontos kielégítésre váró állami szükségletek rovására, a végből, hogy a teljesen korszerűen felszerelt milliós hadseregnek megteremtésével az immár szerencsésen bekövetkezett területvisszacsatoiasnak a lehetősége előkészíttessek. Egészen természetes dolog, hogy egy ilyen, a nemzet életeben mindennel lontosabb célnak az elérésére irányuló s ugyanakkor szinte minden energiát igénybevevő kormányzati tevékenység mellett Háttérbe kellett szorulnia vagy legalább is ütemében késedelmeket kellett szenvednie sok kormányzati intézkedésnek és el kellett maradnia sok olyan pénzügyi támogatásnak, amelyek az anyaország gazdasági megerősödését, kulturális fejlődését és szociális téren való előbbrejutását lettek volna hivatva a kor és a nemzeti lét követelményeinek megfelelői módon biztosítani. Ezeknek az elmaradott teendőknek pótlása tehát csak fokozza a mértékét és kiterjeszti a területét annak a tevékenységi körnek, amely a közeljövőben a kormányzatra és az államigazgatásra vár. De menjünk tovább, t. Hálz, gondoljunk csak azokra a természeti jelenségekre, amelyek az esztendő folyamán az egészen rendellenes időjárással reánk szakadtak, gondoljunk arra a rendkívül hosszú ós hideg télre, arra az óriási csapadékmennyiségre, amely először hó, majd utóbb pedig eső tormájában zúdult az országra, úgyhogy szinte százesztendőre kell visszamenünk, amíg hasonló hideg telet és csapadékmennyiséget találhatunk a meteorológiai intézet feljegyzéseiben. Mélyen t. Képviselőház! Szinte megmérhetetlen annak a k'átros kihatásnak nagysága, amelyet az időjárásnak ez a mostohasága nemcsak mezőgazdasági termelésünkre, hanem egész közgazdasági életünkre, társadalmi és szociális viszonyainkra is egyaránt gyakorolt, ugyanakkor pedig a kormányzatot és az államigazgatást olyan 'újabb és újabb 'problémák megoldása elé állítja és fogja állítani a jövőben is, amelyek rendes körülmények között nem igen szokták sem kormányzati intézkedéseknek, sem pedig általában közhatósági feladatoknak a tárgyát képezni. Nem szólva arról, hogy a rossz terméseredmény, amely, sajnos, az idén messze alatta maradt az elmúlt évek terméshozamának, már magában véve is különleges rendszabályoknak a foganatbavételét teszi szükségessé az államkormányzat részéről, magának a belügyi igazgatásnak megsokasodott teendői szemléltetésére legyen szabad nekem csupán arra a nagy elemi csapásra rámutatnom, amely a rendellenes időjárás okozta árvízkárokkal sújtotta az országot, . amely károknak helyreállítására a társadalom áldozatkészsége több mint öt és félmillió pengőt juttatott (Maróthy Károly: Elég kevés!), helyrehozataluk pedig a belügyi igazgatásnak egyébként is széles mezőkre kiterjedő munkaterületén olyan rendkívüli munkatöbbletet idé; zett elő, amelyre előre számítani és felkészülni valóban nem lehetett. T. Ház! Ismerjük mindnyájan azt a hatalmas erőfeszítést, ismerjük azt a pihenést nem ismerő munkát, amelyet a belügyi kormányzat és az alája rendelt alsóbbfokú hatóságok Bonezos Miklós államtitkár úrnak (Éljenzés a jobboldalonO mint árvízvédelmi kormánybiztosnak erélyes vezetése és irányítása mellett kifejtették. Ismerjük az államtitkár úrnak a közelmúltban közreadott beszámolójából ennek a hatalmas munkának az eredményét is. Tudjuk, hogy 3464 új ház — éspedig a hozzájuk tartozó gazdasági épületekkel együtt — áll máris