Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
324 Az országgyűlés képviselőházának várossal szemben. {Ügy van! Ügy van! a jobbés a baloldalon.) Szabad legyen kitérnem & mestervizsgára előkészítő tanfolyamokra. Az iparügyi miniszter úr figyelmét szeretném felhívni arra, nagy ezeknek a mestervizsgái tanfolyamoknak ára nagyon magasan van megállapítva 18 pengőben. Kérem a miniszter urat, hogy ezt az ösz«zeget legalábbis 5 pengőre szállíttassa le, mert a 18 pengő sok. Szeretnék azonkívül foglalkozni az iparos továbbképző tanfolyamokkal is. Ezeket a tanfolyamokat — hála Istennek — évről-évre mindjobban kiterjesztik és kibővítik. Itt is arra szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni, hogy szíveskedjék megadni a vasúti kedvezményt^ a vidéki , iparosoknak, akiknek nagy szükségük van arra, hogy a városba a továbbképző tanfolyamra bejöjjenek, hogy a magyar iparossághoz méltó tanulásban vegyenek részt, mert az ország csak akkor lesz boldog és nagy, hogyha igazán nagytudású és komoly iparos generációt tud nevelni. Végül ismételten szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni arra. hogy ha van az országban egy társadalmi osztály, amely megérdemli a kormánytól a támogatást, úgy ez a magyar kézműiparosság és ha a kormány a magyar kézműiparosság hóna alá nyúl, akkor hiszem és meg vagyok róla győződve, hogy nem kíván a magyar iparosság sok támogatást, csak egy kis darab kenyeret magáinak és családjának, hogy honpolgári kötelességének az adófizetés terén és a társadalmi életben eleget tudjon tenni és meg vagyok róla győződve, hogy mint egy ember az egész ország iparossága a kormány mellé fog állni ós ki is fog a leormány mellett tartani. Mivel a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Rajpiss Ferenc! Elnök: Rajniss Ferenc képviselő urat illeti fi szó. Rajniss Ferenc: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy az iparügyi tárca költségvetésével kapcsolatban legalább néhány mondatban visszatérjek az iparügyi minisztérium felállításának körülményeire. Az iparügyi minisztérium felállításának ügyét az 1935 május 15-iki ülésen tárgyaltuk. A törvényjavaslat indokolásának és az előadónak. Knob Sándornak közös magyarázata szerint három okra volt visszavezethető az iuarügyi minisztérium felállításának szüksége. Ezek az okok voltak: először a paritás gondolata az ipari és a mezőgazdasági kérdések között, másodszor a termelési érdekek függetlenítése az értékesítési kérdésektől és harmadszor az az indokolási hogy a magyar ipar fejlődése feltétlenül megköveteli — ahogyan idézgetem a javaslatból — egy külön miniszter és egy külön tárca minden erejének koncentrálását. Ahogyan mondták: »A kereskedelemügyi minisztérium szétágazó ügyeivel egy ember a legnagyobb szorgalom, a legkiválóbb képességek mellett sem tud foglalkozni.« (Kóródy Tibor: Most mi történik?) Ez volt a fő érv a hivatalos indokolásban. Az indokolás további során sok olyan dologgal találkoztunk, ami ebben a vitában is elhangzott a szervezeti kérdések válságáról, a népesedési probléma megoldásáról, amit természetesen az iparosodásnak kellett volna teljes egészében megoldania és a fő indok, amit kifejtettek, az volt» hogy a következő tíz-húsz esztendőben a legnagyobb r magyar problémát, a magyar népesedés problémáját az nj nemze\, ülése 19kO november 18-án, hétfőn. dék munkaalkalmainak a megszerzésévéi ; az iparügyi minisztériumnak kell megoldania! Az ellenzék arra az álláspontra helyezke-* dett a törvényjavaslattal szemben, hogy az ép-< pen a legnyomasztóbb munkanélküliség idején új adminisztrációt jelent, egy új aktagyártást és különböző új hatásköri féltékenységek fel : idézését. A miniszter úr kijelentette annakidején, hogy ez az új iparügyi minisztérium karolja fel a legnagyobb mértékben a munkás-, kérdést és a munkásügyeket. Rendkívül érdekes volt Reményi-Schneller t. képviselőtársunk indokoló beszéde, amelyben felvázolta először a kereskedelemügyi minisztériumnak rendkívül bonyolult feladatkörét, azután így kiáltott fel (olvassa): »Lehetetlenség, hogy mindezekkel a kérdésekkel egy ember foglalkozzék.« Reményi-Schneller képviselőtársunk kifejtette, — szó szerint idézem — hogy (olvassa): »Itt vannak az összes munkáskérdések és a túloldal bizonyára nagyon érdekelt abban, hogy ezek jókézben legyenek. Kétségtelen, hogy ezt a kérdést olyan ember kezébe kell letenni, aki nemcsak a párnázott ajtók mögött dönt, hanem az élettel is szoros kontaktusban van és veszi magának a fáradságot, hogy érintkezést keressen a munkásrétegekkel is. Azt hiszem elismeri a túloldal is«, — mondotta Reményi-Schneller — »hogy nem lehet azt kívánni, hogy ezzel is. azzal is egy ember foglalkozzék«. A feladatköröknek felsorolása után Reményi Schneller képviselőtársunk a következőket mondotta még (olvassa): »Ha mindezt együttesen tekintetbe veszem, azt mondhatom nyugodt lelkiismerettel, hogy olyan ember nem született, olyan zseniális ember nincs, aki mindezekkel a kérdésekkel egy személyben tudjon foglalkozni, hogy tényleg minden kérdésben elmélyedjen, hogy lelkiismereti kötelességét tényleg minden vonatkozásban teljesíthesse. (Nagy taps.)« — mondja a napló. Kifejtette azután Reményi-Schneller, hogy (olvassa): »Egyenesen inkompatibilis, hogy egyazon személy az ipari és kereskedelmi ügyek élén álljon, ügyköri és lelkiismereti szempontból egyaránt.« (Kóródy Tibor: A tapsolók most nin csenek itt!) Aa indokoló beszéd végén, a vita záróbeszédében a miniszter úr a következő ígéretet tette (olvassa): »Csak nagy vonásokban óhajtom megjegyezni, hogy az iparügyi minisztérium homlokterébe fog kerülni a munkáskérdés problémája. (Éljenzés és taps.)« Bornemisza miniszter úr mondotta a következőt is (olvassa): »A minisztérium kettéválasztása azért szükséges, mert lehetetlenség megkívánni egy. embertől, egy minisztertől, hogy a megnőve-, kedett munkát a miniszteri felelősség igazi értelme szerint való alapossággal és szakszerűséggel végezze, (vitéz Gömbös Gyula: Referensek rabja lesz!)« T. Ház! Amióta ezek a szavak elhangzottak, hogy a világon nincs olyan zseniális ember, aki mindezekkel^ foglalkozni tudna, azóta : csodálatoskép állandóan, egyfolytában és következetesen mindig egyetlenegy ember vezette a kereskedelemügyi és az iparügyi tárcát. Vagyis azelőtt sohasem volt zseniális^ emberünk és pontosan az volt a szeren csétl ensé-: günk, hogy ennek a törvénynek meghozatala után akadtak olyan zseniális emberek, akik mindkét tárcát egyazon időben és annak minden munkakörét teljesen és tökéletesen be tudták tölteni. (Közi Horváth József: Feilődés!)Feilődés. a nemzeti- élet fejlődése. (Derültség-, báífelől) T. Ház! Ronkay t. képviselőtársam nagy,