Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-137
40 Az országgyűlés képviselőházának 1ST. ütése 19Ao október 9-én, szerdán. .kell. megakadályozni és ennek megakadályozására^ a nemzet erkölcsi értékeinek megmentése címén kérem a m. kir. kormányt. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üdvözlik. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nehéz erre válaszolni!) Elnök: T. Ház! Mielőtt továbbmennénk, figyelmeztetnem kell a^ képviselő urat, hogy nincs joga a felsőház és a képviselőház tagjait általánosságban gyanúsításnak kitenni, úgy, amint beszédében tette. A képviselő úrnak kötelessége lett volna, ha adatai vannak, azokat ide a Ház elé hozni. {Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Majd hozza! — Lili János: Kellemetlen lesz! — Rajniss Ferenc: Meg fogom tenni! — Szöllősi Jenő: Parlamenti bizottságot kérünk!) A miniszterelnök úr kíván szólni. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: T. Ház! (Bálijuk! Halljuk!) A II. zsidótörvény túlkomplikált voltából a visszaélések halmozódásából — amely két körülmény egymással összefügg — (Szöllősi Jenő: Részben a tehetetlenség folytán!) ennek a zsidótörvénynek alkalmazhatatlanságát láttam. Ez vezetett engem a sajátmagam belátása alapján arra, hogy dacára annak, hogy nem tartom helyesnek, ha ugyanabban a kérdésben folyton új törvényeket hozunk... (Keck Antal: Mért hoznak rossz törvényeket! — Zaj a jobboldalon. — Keck Antal: Ezt nem lehet elintézni integetéssel! — Rapcsányi László: A nemzet érdeke a legfontosabb! Nem az, hogy a miniszterelnök úr mit tart helyesnek!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni! Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Várják meg az urak a mondat végét! Amit mondottam, arra vonatkozik, hogy általánosan, t elvileg a parlament idejét nagymértékben igénybe veszi, ha kénytelenek vagyunk ugyanazokban a kérdésekben újra foltozni és ugyanazokban új törvényeket hozni. (Keck Antal: Egyszer csinálják meg jól! — Meskó Zoltán: Zsidó az, akiben zsidóvér van!) Kár felizgulni. Én azt mondottam, hogy jóllehet ez így van elméletileg, látva ennek a törvénynek már eleve » maga komplikáltsága és ama rengeteg kibuvóajtó folytán való végrehajthatatlanságát, amelyet; a törvény^ ad, azt akarom, hogy egyszerű, világos, radikálisan egyszerű zsidótörvényünk legyen, (Meskó Zoltán: Zsidó az, akiben zsidóv.er van! — Egy hang a baloldalon: Ne személyeskedj!) amely világos és félremagyarázhatatlan. (Helyeslés a jobboldalon és a közé fen. •+- Meskti Zoltán: Faji alapon! — Rapcsányi László: Mikor jön és milyen lesz a végrehajtási utasítás?) Elnök: Kérem Rapcsányi képviselő urat, maradjon csendben. Gr. Teleki Pál miniszterelnök: Én látom és láttam ennek szükséges voltát, — de én amint méltóztatnak tudni — nem szoktam előre semmit beharangozni és ígérgetni, és régen, még mielőtt Ígértem volna, foglalkoztam már ezzel a kérdéssel. A képviselő úr azt mondja, hogy bizonyos dolgok — mondjuk a belpolitikai vonalon — nem akadhatnak meg azért, mert külpolitikai vonalon kell dolgoznunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez igás!) Erdély valamivel több volt ennél. Nem is Erdély külpolitikai akciója akadályozott meg, (Rapcsányi László: Mind a kettő megakadt!), hanem a birtokbavétel munkái a, amely már nem külpolitikai, hanem belpolitikai kérdés ; ez már határozottan hátráltatta a mupkát, ha nem is általában, de a magam munkáját mindenesetre, inert kénytelen voltam, pár héten keresztül erre a problémára fordítani minden időmet. (Helyeslés és taps a jobboldalon, középen és balközépen. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Németországban sem szünetelt a belső munka a harcok alatt!) A belső munka nem szünetelt nálunk sem, de az az én mukám szünetelt, mert nincs két fejem. Az csak a kétfejű sasnak van, s az hála Istennek már nincs itt. (Taps a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem kettő, egy sincs! — Egy hang a jobboldalon: Kétkulacsok még vannak!) Azóta már ismét felvettem ezt a munkát. Azok a javaslatok, amelyek eddig készültek ebben a kérdésben, nekem még mindig túlkomplikáltak. Én, sok tekintetben azokból az okokból, amelyeket a képviselő úr itt előadott, a kérdés teljes leegyszerűsítésére törekszem és rövid időn belül készen is leszek ezzel a munkával. Ezt akartam bejelenteni és megmondani. (Taps a jobboldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi van a parlamenti bizottsággall) Én ezt az első és legfontosabb lépésnek tekintem, mert azt láttam mindenféle vonatkozásban, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Elég lesz öt évre megint!) hogy a részletanomáliák foltozgatása és ezeknek részletekben való — mondjuk — kibogozása, az utánjárás, azután a részletekben való küzdelem ezek ellen sokkal több időt emésztene fel, mintha tiszta képet teremtünk, amelyben azután mindezt reparálni lehet. (Rapcsányi László: A kép már nagyon tiszta! — Maróthy Károly: Lassan járj, tovább élsz!) Ami a kormányfőtanácsosokat illeti, őszintén szólva, ezekkel — mind amikor keletkeznek, mind amikor elmúlnak — olyan keveset törődöm, hogy e miatt kerülte el a figyelmemet. (Rajniss Ferenc: Ez ízlés kérdése!) Az bizonyos, hogy olyan kormányfőtanácsosok is vannak, mint az a párizsi úr, akit a képviselő úr említett. (Keck Antal: Faj van a vején!) Mi ez, kérem 1 ? (Nagy zaj.) f Elnök: Ki mondta és kire értette a közbeszóló képviselő úr? (Zajos felkiáltások a jobboldalon és a középen: Pfuj! Pfuj! — Keck Antal: A Corvin Áruház zsidó vagy nem zsidó? Tessék erre válaszolni! — Nagy zaj. — Keck Antal: A Corvin Áruház zsidó vagy nem zsidó cég?) A képviselő úr a miniszterelnök úr után majd felszólalhat szavainak megmagyarázása címén, azonban közben nincs joga beszélni. Gróf Teleki Pál miniszterelnök: Ennek ellenére fogok válaszolni (Halljuk! Halljuk!) és pedig azt, ha keresztényesíteni akarjuk az ipart és a kereskedelmet, nem tudjuk másként megcsinálni, mint ha a keresztényeket... (Szöllősi Jenő: A rokonságot beültetjük!) Ez nem igaz. ezt kikérem magamnak, mert még nem volt Magyarországon ember... (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Igaz vagy nem igaz?) Az urak nem is tudják... (Gruber Lajos: Kimutatást csinálunk, hány Teleki van a ma; gyár gazdasági életben elhelyezve! — Szabó Gyula: És hány Gruber? — Rapcsányi László: Talán fáj. hogy itt van? — Zaj.) Először is, akik ott vannak, régen ott vannak:, ott voltak már akkor, mielőtt én ideültem. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Másodszor pedis: nem vagyok hajlandó arra sem, hogy valakit, ha alkalmas valamire, csak azért ne tegyem megfelelő helyre, mert véletlenül ugyanazt a nevet viseli, amelyet én, de^ esetleg olvan távoli rokonom, hogy közös ősünk 1685-ten halt meg. (Derültség és taps a többes baloldalon. — Rapcsányi László: A mimsz-
