Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-154
496 Az országgyűlés képviselőházának loi tarn, világosan leszűrhetem abban, hogy fejlesztenem kell az iparomat, de csak olyan ágazatok irányában szabad fejlesztenem, amely ipari ágazatok a racionális gyártás lehetőségét magukban foglalják, tehát akkor, ha olyan piacom van itt bent az országban vagy akár exportlehetőségekben, hogy az ezen a piacon elhelyezhető produktumok mennyisége a racionális gyártást a technika mai állása mellett lehetővé teszi. Ezek olyan mennyiségek és mértékek, amelyek majdnem egyértelműleg meghatározhatók. Méltóztassanak beszélni odakint külföldön bármilyen ipari szakemberrel: akivel csak diskurálnak, az mind meg fogja mondani, hogy egy ipari üzem létesítésénél — legyen az alumíniumgyár vagy bármilyen textilgyár, vagy műanyaggyár # — hány száz vagy ezer vagonra vagy tonnára kell okvetlenül berendezkedni. Ha ez a menynyiségi előállítási lehetőség megvan, akkor az ipartelep létesítése racionális. Ebből következik, hogy azok az árak, amelyek majd adódni fognak, pontosan megfelelnek azoknak az áraknak, amelyek a külföldi ipartelepeken általában megvannak. Ez esetben tehát a vámoknak csak kicsiny jelentőségük marad; természetesen az iparfejlesztés érdekében valamilyen biztonsággal kell élnem, már csak azért is, mert hiszen egy külföldi kínálat részéről a versennyel a jövőben is mindenkor számolnom kell. Számolnom kell azzal, hogy az a külföldi konkurrens iparos egy exportárat ajánl, amely alacsonyabb a belföldi forgalmi árnál és akkor magamat bizonyos vámmal meg kell védenem, de belül maradok azokon a határokon, amelyek ár szempontjából meg az országban elfogadhatók. Az egyetlen tényező tehát, amely megszabhatja azt, hogy egy ipar j létesítésénél vagy nem létesítésénél mi a ! döntő, a gyártás racionális volta, ami viszont — mondom — a belső és külső piao mikénti alakulásának függvénye. Hozzáfűzhetem ehhez azt is, hogy ha ilyen módon ennek az egészséges elvnek keresztülvitelével a mi iparosításunk jelenleg minden vezetés nélküli iránya kissé megszurödik, megerősödnek az egészségesnek talált iparok és kiesnek azok, amelyek inkább a vállalkozásnak, mint az iparosításnak területkörébe tartoznak, akkor a kiesett oldalon néhány millió pengős számmal kell számolni, ami lehet jelentős az érdekeit vállalatok szempontjából, de nem jelentős az ország gazdasági élete szempontjából, a másik oldalon viszont egészségesebbé tévén az ipari ágak többi oldalát, biztosan számolok azzal, hogy i az egészségesebbé tevés következtében kialakuló olcsó árak nagyobb fogyasztást és ezzel iparunknak még jelentősebbé fejlesztését fogják előidézni. (V gy van! ügy van! a bal- és a szelsöbaloldaton.) T. Ház! Sok szót hallunk ma olyan beállításokról, mintha az új Európa rendjének kialakulása nálunk az iparosítási törekvéseket veszélyeztetné. Ezeket nem tudom komolyan venni, annál kevésbbé, mert sokszor van módúnkban beszélni azokkal, akiktől, mondjuk, a jövő európai iparpolitika megszabása függ. Főleg azoknak, akik a közvélemény helytelen befolyásolása érdekében szándékosan terjesztik azokat a híreszteléseket, (Kóródi Tibor: Ügy van, agitáció folyik!) hogy a magyar ipar a leépítés veszélyének nézne elébe, azt kell állítanom, hogy «z a híresztelés két szempontból nem lehet helytálló. Először azért nem, mert a nemzeti szocialista ideológia azt az elvet tartalmazza, hogy mindazokat a népeket, amelyek-sorsközösségben fognak majd élni itt, : ülése 19ÍŐ no be m ber ' 18-én, hétfőn,. Európának ezen a részén, életnívóban az adott körülmények között a lehető legmagasabb fokra kell felemelni. (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Másodszor azért nem, mert ennek a magasabb életnívónak a kialakítása itt Magyarországon a német iparnak és közvetlenül a német népnek is elsőrendű érdeke, mert hiszen Németország ezer olyan produktumot termel, amelyek csak egy magasabb kultúr- és életnívón élő nép számára jelentenek szükségleteket és igényeket, tehát neki arra kell törekednie, hogy nálunk egy paraszt állam életnívójánál sokkal magasabb színt alakuljon ki, hogy mi azoknak a cikkeknek, amelyeket ők gyártanak, minél erőteljesebb vásárlói lehessünk. (Ügy van! a széU sőbaloldalon. — Kóródy Tibor: Termelők is vagyunk, és fogyasztóterület is vagyunk!) Azt tartom, itt az ideje annak, hogy mi ipari politikánkat illetőleg kissé körülnézzünk, hogy mi történt a múltban, mi lesz a teendő a jövőben, s körülnézvén, adjuk meg az iránymutatást az ipar számára, s ezt a kormány részére meg is jelöljük. Énnek indokait én a következőkben látom. Először is előttünk van a túloldalról is igen sokszor hangoztatott új európai rendbe való beilleszkedés problémája. Kell tehát, hogy eme probléma előtt számot vessünk helyzetünkkel, hogyan állunk. Azt is meg kell említenem, hogy azok a túlkapások az ipar bizo nyos területein, amelyek tisztán a vállalkozási haszon elérésének célját szolgálták, bennünket nagyon sokszor hoztak kedvezőtlen megítélési helyzetbe a külföld részéről. Magam is voltam tárgyalásokon, ahol szemrehányások formája ban szóvátették nekünk, hogy minek foglalkozunk mi olyan iparcikkek gyártásával, amelyeknek gyártása nálunk minden kétséget kizárólag nem racionális. Azzal, hogy mi makacsul ragaszkodunk bizonyos okok miatt ezeknek az árucikkeknek gyártásához és ezzel elzárkóztunk az ő produktumaik megvásárlása tói, nemcsak nemzetgazdasági kárt okoztunk megdrágítván magát a termelést, hanem kereskedelempolitikai kárt okoztunk azzal, hogy könnyen alkalmat adtunk arra, hogy ennek az iparfejlesztésnek forszirozásával a különben egészséges iparágazatainkra nézve is rossz következtetést vonjanak le. Szükségesnek tartom, hogy ipari politikánk tekintetében tisztán álljunk a nyugati államok előtt, abban a pillanatban, amikor az új európai rendbe való beilleszkedés időpontja ránk köszönt, s magunkmondhassuk el, hogy ezen elvek alapján iparunkat így állítottuk be. A második ok, amiért foglalkoznunk kell ezzel a problémával, az, hogy egy új ország-" ban élünk, amelynek lakói hála Istennek 14 millióra szaporodtak fel, amely országnak nyersanyaghelyzetében lényeges eltolódások kö-/ vetkeztek be, ahol tehát adva van a helyzet arra, hogy összepasszítsuk a lenn meglévő, : visszakerült ipartelepeket a régi hazai tele; pékkel, egyszóval, hogy az új renddel számot vessünk. A harmadik ok pedig az, hogy általában az ipari foglalkoztatás biztosítása a következő háborús esztendőkre bizonyos problémákat fog magával hozni. Azt hiszem, nem mondok új dolgokat^ ha^ úgy ítélem meg a helyzetet, hogy a háború kihatásai következtében hosszú esztendők fognak elmúlni addig, amíg mi normális nyersanyagellátási helyzettel számolhatunk. Márpedig a nyersanyagellátás-biz-; tosítása — megint nem mondok új dolgot — •