Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-154

Âz orêzaggyûlés képviselőházának 154. rendezés kérdéséről és meg kell állapítanom azt % hogy sajnos, nálunk a városok óriási szá­zaléka még mindig vízvezeték és csatornázás nélkül áll. Itt osak Kecskemét példájára hivat­kozom, mert azt hiszem, ez a legeklatánsab­ban mutatja e téren való nagy elmaradottsá­gunkat. Egy ilyen hatalmas alföldi város csa­tornázás és vízvezeték nélkül a kor higiéniai követelményeinek semmiképpen sem tud ma megfelelni. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a miniszter úr tárcája keretén belül ne­csak a főútvonalak kijelölését és a beépítési módok mtegjállapítását igyekezzék . elvégezni, hanem szíveskedjék minél hathatósabb intéz­kedéseket foganatosítani a városok vízellátása és csatornázása tekintetében is. T. Ház! Vissza kell még térnem a bányá­szat ügyére és meg kell kérnem a miniszter urat arra, hogy valamiképpen feltétlenül hoz­zon könnyítéseket a bányász-nyugbér kérdésé­ben is. Én a magam részéről e tekintetben el­sősorban szükségesnek tartanám a korhatár­nak 65 évről 60 évre való leszállítását, (Helyes­lés a szélsőbaloldalon.) valamint a szolgálati időnek 40 évről 35 évre való leszállítását. A nyugbérjogosultsághoz legyen elegendő az életkor elérése is és ne kelljen feltétlenül ki; tölteni a szolgálati időt is. Ha azonban valaki korábban éri el a szolgálati időt, de életkora még nem haladta meg az előírt korhatárt, akkor is kérhesse és kaphassa is meg nyug­bérezését. T. Képviselőház! Időm lejárt, de még az utolsó percben is fel szeretném hívni a minisz­ter úr figyelmét a munkásnők szomorú hely­zetére, akik a különböző üzemeikben robotol­nak, mindössze heti 6—8—10 pengőért s kriti­káin aluli egészségügyi és erkölcsi helyzetben vannak. E téren feltétlenül rendezésnek kell bekövetkeznie és a munkásnőket megfelelő vé­dőintézkedésekkel kell védelemben részesíteni. Foglalkoznom kell még a bérmegállapítá­sokkal is. Arra kérem a miniszter urat, hogy a még hátralévő iparok terén is a legrövidebb időn belül történjenek meg a bérmegállapítá­sok. Remélem, hogy ez a miniszter úr Ígéreté­hez képest a bányaüzemek terén még e hó fo­lyamán meg fog történni, mert ez fog .minden tekintetben megnyugvást hozni. így végigmenve a tárca költségvetésén, is­mét megállapítom, hogy a miniszter úrban megvan a jószándék, de sem anyagi, sem egyéb eszközök nem állanak rendelkezésére a szüksé­ges mértékben s úgy látom, hogy ebben a rend­szerben nem is tud eredményes munkát vé­gezni. Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék beszédét befejezni! Gruber Lajos: Miután az eredményes mun­kát biztosítva nem látom, a költségvetést nem tudom elfogadni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik a vezérszóno­kok közül? Szeder János jegyző: Ronkay Ferenc! Elnök: Ronkay Ferenc képviselő urat illeti a szó. líonkay Ferenc: T. Képviselőház ! (HalUük! Halljuk! jobb felől.) Őszintén örültem annak, hogy az ellenzék vezérszónoka is megtalálta az elismerő szavakat az iparügyi kormányzat te­vékenysége, nyersanyagkutatási, iparfejlesztési és szociális működése iránt és remélem, hogy az e szavakban jelentkezett összhang biztosí­tani fogja a vita további során a képviselőház­nak pártok közötti egyetértését, úgy hogy e tárca költségvetésének vitája az iparügyek fej­lesztése térén és általános, közös érdekeink elő­késé " 1Ü40 ' november 18-án, hétfőn. .. 491 mozdítása szempontjából ilyen szép egyetértés­ben fog folyui. Az előttem szólott képviselő úr felemlítette a szénsztrájkot is. Engedtessék meg nekem, hogy néhány szóval erre a kérdésre is kifér­hessek. Október hó elején a salgótarjáni me­dencében kitört a bányásízsztrájk, később kiter­jedt a többi szénmedencére is és rövid napok múlva körülbelül 40.000 bányász sztrájkolt. A sztrájk három hétig tartott. Most már nyiltan beszélhetünk róla: azt hiszem, az ellenzék is megegyezik velem abban, hogy pártkülönbség nélkül mindnyájan szégyeljük, hogy ilyesmi előfordulhatott, szégyelnünk keik hogy 194)-ben odáig jutottunk, hogy az ország lakosságának egyik fontos tényezője, az energiaellátás anya­gát szolgáltató bányászság letette a csákányt és kikapcsolódott az ország közgazdaságából akkor, amikor Keleten bizonytalan a helyzet, a Balkánon dúl a háború, az angolok és a némer tek között óriási háború dúl, amikor Európa egész közgazdasága kötött közgazdasággá ala­kult át és mi a nyersanyagszolgáltatás terén súlyos nehézségekkel küzdünk, mondom, szé­gyelnünk kell, hogy ilyen viszonyok között elő­fordulhatott az, hogy az ország közgazdaságá­ból négymillió métermázsa szén kitermelése kapcsolódott ki, mert ennyi hiányzik a követ­kező tél szükségletéből; ennyi hiányzik a MÄV és az ipari telepek szénszükséglétéből. Ez az egyhónapi, október havi sztrájk négymillió métermázsa szén termelésétől fosztotta meg^ az országot, megfosztotta a sztrájkoló munkáso­kat keresetüktől s nagy átlagban számítva, na­ponként egymillió pengő kárt okozott -— való­színűleg többet is — közgazdaságunknak, már pedig egyetért velem talán a Ház minden egyes tagja abban, hogy nemzetgazdaságunk nem támaszkodhatik olyan nagy gazdasági erőkre, hogy olyan könnyen elviselhetnénk naponként egymillió pengő elvesztését. Szerencsére a jobb belátás úrrá lett: októ­ber hó vége felé egymásután felvették a bányaüzemek a munkát és ma teljes nyuga­lommal folyik a széntermelés az ország összes bányaüzemeiben. T, Ház! Amikor keresem azt, hogy mi okozhatta a sztrájkot, akkor fel kell hívnom az iparügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy összesen hat szervezet verseng azért, hogy megszerezze magának a bányamunkások nagy tömegeit. Ebben a nagy versenyben és az ilyen sztrájkban rendesen két vesztes szokott lenni. Vesztes először a magyar közgazda­ság, amely elveszti a sztrájk következtében a szenet, az ipari üzemek folytatásához szüksé­ges nyersanyagot és feltétlenül vesztes az á 40.000 bányamunkás, aki háromheti kereseté­től esett el. Visszaemlékszem az^ 1924. évi bá' nyászsztrájkra, amely hét hétig tartott; a? abban a sztrájkban résztvett bányamunkások hét hét alatt vagyonilag teljesen tönkremen­tek; nemcsak keresetüket vesztették el, ha­nem elvesztették egész házi felszerelésüket, mert felették állataikat, felették a következő télre szánt sertéseiket, megették baromfiai­kat, megüresedett az éléskamrájuk, eladták ingóságaikat, hogy elviselhessék a sztrájkot s a végén, amikor ott álltak teljesen kiürített házukban, megkezdték a munkát és félév telt el, amíg valamennyire pótolni tudták nagy veszteségeiket. Ami a mostani sztrájkot illeti, nem lehet okolni azokat a bányamunkásokat, akik a sztrájkba belementek, mert hiszen vitathatat­lan az, hogy vannak bányaüzemek, amelyek­77*

Next

/
Oldalképek
Tartalom