Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-153
474 Àz országgyűlés képviselőházának lié ülünk, ezen a hajón innen a Dunán keresztül a • Fekete-tengeren Kosztov-na-JL>ont érintve, a Caricin megépült nagy Volga—Don-csatornán át lehet Asztrakánon s a Káspi-tengeren keresztül az északperzsiai kikötőbe, liest városába, vagy ha úgy tetszik, Krasznovodszkba eljutni, amely már turkesztáni kikötő. Ezek az utak új kereskedelmi perspektívákat nyitnak, mert hiszen végig járhatják a hajók még Szinopet, Inebolit, Trapezuntot, vagyie a török tenger kikötőit. Azokat említem, amelyek vasúttal is össze vannak kötve Anatóiia belsejével. .Nagyon sajnálom, hogy ez az út mindeddig el volt hanyagolva, de ennek oka csak az tehet, hogy a csatorna most készült el nemrégiben. ' ismerem a miniszter úr fáradozásait és teljes elismeréssel adózom vele szemben, hogy ö mindent elkövet a nyersanyagbeszerzés fokozása céljából. "'. Nagyon helyeslem, hogy az orosz-magyar j kéreskeaelmi egyezményt megkötötték, idevágóan azonban meg kell jegyeznem, hogy a hi- \ vatalos statisztika szerint például 1936-ban mur volt nekünk Oroszországgal kereskedelmünk több mimt 2 millió pengő volumennel. Ez hogy, hogy nem, megszűnt, talán éppen mert beléptünk az antikomintern-paktumba, amelyben végül csak magunk maradtunk benne, alig tud- ; tunk kimászni belőle. Orosz kereskedelmünk lecsökkent a nullára, legfeljebb néhány outsider üzletet kötöttek néhány száz pengő értékben. Most azután a miniszter úr fáradozása következtében a kereskedelmi egyezmény létrejött, sajnos, igen csekély volumennel, csak 2*3 ; millió dollár értékben, tehát ahogyan a dollárt j számítjuk, mondjuk 10 millió pengő körül jár az ! az összeg, amelynek erejéig Magyarország és a il szomszédos hatalmas orosz birodalom kicserél- : hetik termékeiket. Igaz, szerencse, hogy ezen- j kívül lehet még úgynevezett outsider üzleteket i is kötni, amilyet egyik nagy bankunk rögtön j nagyon előnyösen le is bonyolított Moszkva- j ban. Mindenesetre helyes, hogy nyersanyagot szerzett be ott, éppen 40.000 métermázsa gyapo- j tot, csak a nyereségre volnék kíváncsi, hogy \ mennyi lesz az ára itthon. Megjegyzem még, Ï hogy Oroszország gyapottermelése ma már a | világon a harmadik helyen áll, mert több, mint j 10 millió mázsát tesz ki, s ilyenformán a világ- il nak körülbelül 85—90 millió mázsa gyapottermeléséből több mint 10%-kal részesedik. Ma-; gyarország gyapotszükséglete évente körűibe- í lül 260—300.000 métermázsa körül forog. Méltóztassék elképzelni, micsoda csekélység ez voltaképpen az óriási orosz termeléshez, a több } mint 10 millió mázsa pamuthoz képest! Milyen i könnyen lehetne ezt a pamutot nekünk már » akár Krasznovodszkból vagy bármely délorosz kikötőből, Batumból, ha átrakodással továb- ; bítják, elhozni Magyarországra dunai hajóink- kai. A távolság a kaspitengeri kikötőkig nein nagyobb, mint Algírig. Csakhogy nincs elég dunai hajónk. Tehát arra kérem a miniszter urat, hajót, sok hajót építtessen, amennyit csak lehet. Tudom, hogy ez is nehéz, hiszen az orosz rekompenzációs üzletben az oroszok is főleg hajókat kérnek tőlünk. Ezt mégis lehetséges volna megoldani oly módon, hogy ha volnának az oroszoknak szállítóhajóik, azokat kölcsön vegyük, mert hiszen nekik m hatalmas csatornahálózatuk van, amelyen laposfenekű, de amellett rendes fenekű hajók is járnak. A gyapotot tőlük könnyebben beszerezhetnők,, kár érte kirándulni a Bagdadi-öbölbe vagy Törökországba, . Kurdisztánba. Ez halvaszületett esaane. Az ottani gyapot igen kevés és ütem soüíése 19^0 november 15-en, pénteken. kat ér, viszont az orosz pamut egészen jónak Ígérkezik.^ . Az előbb Turkesztánról beszéltem, megenv Iítve ezt az országot, ahová annyi volt hadifogoly magyart fűz .esetleg szép, esetleg szomorú emlék. Ma Turkesztánban a gyapoton kívül bizonyos gumialapot adó növényeket is termelnek, amelyekből a szovjet meglehetősen nagymennyiségű, gumitejhez hasonló alapanyagot állít elő. Lehetne tehát Oroszországbői nyers kaucsukot is beszerezni. Tudvalévőleg eddig a nyers kaucsukot főleg a hollandi Indonéziából kaptuk és most teljesen el vagyunk tőle zárva; Ezért van kaucsukhiány. A német buna nevű nyers műgumi á legjobb a világon, sőt jobbj mint a valóságos gumi, mert nélkülözi a természetes gumi hátrányos tulajdonságait, sajnos azonban, mi a bunához nem juthatunk hozzá, mert meglehetősen drága és hadi szempontból a németek nem is szívesen adnak át. Tudjuk, hogy legújabban az autókat is már gumik nélkül szállítják. . Igen nagy szükségünk volna színes fémekre is. Célzok elsősorban a hadifémekre, tehát a rézen kívül a vanadiumra, a wolfram ra» a titánra, molibdénre és egyéb ehhez hasonló fémekre, amelyek Oroszországban ugyancsak nem messze Turkesztántól, Kazakisztánban nagy mennyiségben találhatók. Kívánatos voina, hogy ezeket a fémeket is eladják nekünk, — ami nemcsak a dollártól függ, mely a klíringelszámolás alapja, hanem attól is, hogy tudunk-e cserébe olyan cikkeket szállítani, amelyeket az oroszok hasznosaknak és nélkülözhetetleneknek tartanak. Már pedig azt hiszem, tudunk, mert ha a magyar ipar teljesítőképessége csökkent is bizonyos mértékben, talán éppen a tőke, továbbá a belső és külső piachiány miatt, mégis azt hiszem, .tudunk szállítani, ha ezt megfelelően megszervezzük. Gondolok elsősorban a Külkereskedelmi Hivatalnak kifejlesztésére, bizonyos átalakítására és arra, hogy ha már konzulátusaink nincsenek Oroszországban és jóformán külképviseletünk sincs, — mint ahogyan egyáltalán nem hallani arról, hogy Magyarországnak valahol a keleten • mozogna diplomáciája vagy külképviselete — legalább arra kérjük fel a miniszter urat, hasson oda, hogy állítsanak fel külkereskedelmi bizottságokat azokban az országokban, ahol külképviseletek, konzulátusok útján ezt most ellátni nem tudják. Ez rendkívül fontos volna. Odesszában, Kosztov-nadDonban, Batumban, Taskendben már régen konzulátust kellett volna létesíteni. Sajnos, ezt elmulasztották, de egyelőre a Külkereskedelmi Hivatal ügynökségeivel lehetne pótolni. Visszatérve a színes fémek ideszállítására, gondoljuk meg, hogy Oroszországnak olyan óriási ipari tartalékai vannak még azokból äz anyagokból is, amelyek magában az országban nem teremnek, illetve nem bányászhatók, tehát amelyeket a szovjet is importál, hogy még azokból is bír adni, — ha akar! Hogy akar-e, ebben természetesen politikum van, amit nem akarok fejtegetni. Mindenesetre annyit megemlítek, hogy a külügyminiszter úr kijelentése szerint is korrekt viszony áll fenn közöttünk, a hatalmas keleti szomszédbirodalommal és a külügyminiszter úr is reméli, hogy ez a^korrekt viszony a külkereskedelem volumenjének fejlődésében is kifejezésre jut. Ezt én is remélem, mert ez Magyarország életérdeke. Nekünk minden körülmények között nyersanyagokat kell szereznünk és kijelentem, hogy az iparügyi és kereskedelemügyi miniszter úrnak ennél-Pontosabb Jeladata : nincs-is.. Nem