Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

Az országgyűlés képviselőházának 153 ki. A személyautóforgalom arra terelődött és így most már a teherautóforgalmat némiképpen le tudja bonyolítani. Állítom azonban, hogy katonai, honvédelmi szempontból ez a helyzet tarthatatlan és igen kérem a miniszter urat, hogy ezzel a problémával, amely Ismétlem nem helyi, hanem országos jelentőségű probléma, kegyeskedjék a legnagyobb jóindulattal foglalkozni. A

L másik gondolat, amit fel kell vetnem, a Székesfehérvár—Győr közötti • országút mentén fekvő móri átkelési szakasz sorsa. Itt az országban el van terjedve az, hogy a móri bor meszes. Hát a kémikusok már- régóta kimutatták, hogy meszes bor nincsen. Ellenben, hogy a móri por milyen irtózatos meszes és ha egyszer elborítja az égboltozatot, valóságos felhőzet alakul ki és hogy az a 3 kilométeres út. amely átvezet ezen a városon, porával teljesen ellepi ennek a városnak az udvarait, házait, lakásait és az emberek tűidéit, azt a legszomorubban az bizonyítja, hogy a tüdővész irtózatos módon terjed. A kormány most már szükségesnek Játtá egy tüdőgondozó intézet felállítását. Arra kérem a miniszter urat, mivel a móri iborvidék amúgyis ; olyan elesett borvidék, a rossz termési viszonyok a legnagyobb r szegénységet és kétségbeejtő téli nyomorúságot idéztek elő, s szörnyű állapotban él az a nép és mivel ebben a nagy elesettségébon úgyis szüksége van közmunkákra, talán a 40 milliós _ preliminált téli közmunkákkal kapcsolatbán mód és alkalom kínálkozik arra, hogy ez az átkelési szakasz, és valamely más vele közvetlen érintkezésben lévő útszakasz rendbeli ozassék és ilyen módon az az irtózatos állapot, amely e nép egészségét évről-évre pusztítja, megszűnjék. Legyen szabad a beruházások kapcsán még néhány körülményre rámutatnom. Az egyik az, 'hogy a pestkörnyéki városok hirtelen fejlődve, a; maguk belső közlekedését, útjait nemcsak kiépíteni képtelenek, hanem használható állapotba se tudják helyezni. Tudom, hogy ez nem a kormány feladata és nem is azért fordulok a miniszter úrhoz, hogy ő maga oldja meg ezt a kérdést, de aki látta azt az irtózatos ellentmondást, melyet az utak helyzete mutat a székesfőváros és a pestkörnyéki, önhibájukon kívül, hirtelenül fejlődött új városok, között, annak meg kell értenie, hogy teljesen lehetetlen az, hogy ezek a városok egy generáció alatt Önmaguk megoldják ezt a kérdést. Azt kérem csak a miniszter úrtól, foglalkozzék ezzel a problémával és valamilyen hitelnyújtás formájában tegye lehetővé, hogy ezek a pestkörnyéki városok teljesen használhatatlan útjaikat fokozatosan kiépíthessék. Ezt a hiteit szívesen vennék igénybe, .garantálni is. tudnák a megfelelő törlesztési részleteket. A másik gondolat, amit még. meg akarok említeni, ugyancsak Pestkörnyékkel,, kapcsolatos gondolat és ez a Hév. ügye. Sok panasz van-a. Hév. ellen, de én most csak a Hév. tarifapolitikáját akarom szóvátenni. Teljesen lehetetlen állapot teremtetett és ma már az a helyzet, hogy: el van terjedve a. Hév.-ről, amelynek forgalma most már a békebelinek a háromszorosa, hogy azért. irtózik a tarifa leszállításától, mert fél egy újabb beruházás terhétől. Azt hittük, amikor a székesfőváros megvette a Hév.-et, hogy akkor a mi közlekedési politikánk humánusabb megoldást fog nyerni. Sajnos, csalódtunk és most már csak az a kérésem a miniszter úrhoz, hogy igyekezzék ezt a problémát a szociális követelményeknek megfelelően megoldani. . ' KÉPVISELŐHÁZI 5ÍAPLÖ Vü. ülése 19%Ú november 15-én, pénteken. 461 | . Sajnos, az időm lejárt és ezért beszédemet be kell fejeznem. Meg akartam még köszönni a miniszter úrnak az útvámok eltörlését. Amidőn ezt megteszem és kijelentem, hogy meggyőződésem szerint soha még költségvetést ilyen hatalmas beruházási programmal nem tárgyalhattunk, a miniszter úr nagyszerű elgondolásaival és eredményes munkájával szemben teljes bizalommal viseltetem és a tárca költségvetését elfogadom. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Spák Iván jegyző: Baky. László! Elnök: Baky László képviselő urat illeti a szó. • (Az elnöki széket Tas nádi Nagy András foglalja el.) Baky László: T. Ház! Nagyon 3ajnálom, hogy a miniszter úr olyan korán reflektált a felszólalásokra és azt a kérést intézem hozzá, hogy a további felszólalóknak legalább egyenként adja meg a választ és ezeket éppúgy vegye, mintha felszólalása előtt lett volna alkalmuk elmondani beszédeiket. Czermann t. képviselőtársam beszédének az a része, amelyet a magyar kiskereskedő társadalomról mondott, teljesen ' fedi elgondolásainkat és nagyon jólesik látnunk, hogy a túloldalon is vannak olyan képviselőtársaink, akik ezzel a végtelenül értékes magyar réteggel, amely ma, sajnos, a legnehezebb viszonyok között és szinte a legnagyobb elesettségben- él a legtisztább magyar vidékeken, ilyen megértéssel és szeretettel foglalkoznak. A kereskedelmi tárca egyike azoknak a tárcáknak, amelyek a mai idők legaktuálisabb és legsúlyosabb feladatai megoldására hivatottak. Felsorolom, mi a feladata ennek a tárcának: a nyersanyagellátás biztosítása, külkereskedelmünknek az állandóan változó külpolitikai helyzethez való rugalmas és gyors hozzáidomítása, a belkereskedelem szabályozása, úgy a bel-, mint a külkereskedelemben a zsidóság teljes kikapcsolása, a közlekedési és szállítási eszközök fejlesztése, az úthálózat kiépítésével gazdasági és kulturális bekapcsolása az ország mostohán kezelt vidékeinek, — különösen vonatkozik ez az Alföldre és a most visszacsatolt keleti és erdélyi területekre — valamint az idegenforgalom, a belső vendégforgalom, hogy csak ezeket soroljam fel. Ahhoz, hogy mindezeket a problémákat tényleg alaposan és gyorsan el lehessen intézni, szükséges, hogy a törvények kibúvó nélküliek, kivétel nélküliek és könnyen érthetők legyenek, a hatáskörök célszerűen legyenek megállapítva és gyors, határozott intézkedést tegyenek lehetővé, hogy a bürokrácia lehetőleg teljes mértékben ki legyen kapcsolva, — mert hiszen ma az életnek szinte megölője a túltengő bürokrácia — és végül, — ami a legfontosabb — hogy minden mulasztás kíméletlen felelősségrevonást vonjon maga után. Magyarországon általában a mindenkori helyzet helyes felismerésében a megfelelő intézmények létesítésében és az intézkedések megtételében nem volt hiány. Sajnos azonban, a legjobb elgondolások is csődöt mondottak; mert nem megfelelő személyek kerültek oda; ahol azokat végre kellett hajtani. A nyersanyagellátás fontosságát, úgy hiszem, nem kell I külön hangsúlyoznom. Termelésünk folytonossága, belső ellátottságunk,. exportunk egy rér sze> nem. utolsó sorban tmnvédelmi ' érdekeink •^ ••••'