Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

454 Az országgyűlés képviselőházának 1 hitel terén találkozik, illetve ezeknek a nehézségeknek arra a legfontosabb okára, hogy a zsidó kereskedők körében a hitelezőknek egymásközötti szoros összeköttetése folytán tulajdonképpen legtöbbnyire személyi hitel jellege volt a hitelnek, (Ügy van! Ügy van!) ugyanakkor az új kereskedőexisztenciáktól a biztosítékok egész sorát követelik. (Ügy van! Ügy van!) Megnyugtatom a képviselő urat, hogy ez a kérdés tárgyalás alatt áll és úgy fogjuk megoldani, hogy a valóban arravaló, rátermett, becsületes kereskedő a hitelellátás terén se szenvedhessen hátrányt. Amint már az előbbiekben is jeleztem, a vendégforgalom fejlesztésére és a hazai vendéglátóipar berendezéseinek tökéletesítésére nagy súlyt helyezek. A képviselő úr által előterjesztett azt a panaszt, amely szerint a bútorkereskedők az asztalosipar rovására sajátítják ki ezt^ a szakmát, igen szigorú vizsgálat tárgyává fogom tenni. Meskó Zoltán t. képviselőtársam felszólalására tulajdonképpen már tárcám költségvetésének ismertetésekor válaszoltam, amikor is egyrészt ismertettem azokat az intézkedéseket, amelyekkel a strómanság és a színleges iparűzés megszüntetése érdekében a küzdelmet felvettem másrészt^ pedig azokat, amelyek tárcám felügyelete alá tartozó üzemek személyzetének szociális helyzetét a rendelkezésemre álló keretekhez mérten javítják. A vasárnapi munkaszünetre vonatkozóan közlöm, hogy annak szabályozása küszöbön áll. Maçtam is azon a véleményen vagyok, hogy a vasárnapi munkaszünetet teljes mértékbari tartsuk be. (Helyeslés.) Tudom, hogy egyesek, főként a kültelkeken lakók, tiltakoznak ennek megvalósítása ellen, (Felkiáltások balfelől: Nem haj!) s ezért a lehető leggondosabban foglalkozom ennek a munkaszünetnek a bevezetésével. (Helyeslés ) Éppígy foglalkozom a fodrásziparban alkalmazottak munkaidejének szabályozásával is. (Helyeslés.) Csoór Laios igen t. képviselőtársamnak, aki felszólalásában szintén jórészt a tárcám ügykörébe tartozó üzemek alkalmazottainak szociális helyzetével foglalkozott, ugyancsak már korábban előadott beszámolómban válaszoltam. Ami a közmunkávaltság eltörlését, illetve mae-as voltát illeti, fel kell említenem, hogy a legtöbb vármegyében a közmunkává rhág^ lénvegesen alaesonvabb nívón van megállapítva, mint amennyi a helvbeli kézi- vagv fnvarnanszám. A kÖznrnTikaváltság télies eltörlése cenk ÚP-V történnének meg. ha helvétté az útadót emeluők fel lénvee-esen. amivel viszont olyan adónianvo^at terhelnénk meg, akik a közutakat közvetlenül idénybe sem veszik. Az összes utaknak állami kezelésbe való átvétele iránti javaslatot nem tudom magamévá tenui. Nincsen ez meg talán esetlen európai államban sem. Mindenütt az a helvzet, hop-v csak a foutosahb utak építéséről és fenntartásáról gondoskodik az állam. A kisajátítási költségeket tudomásom szerint mindeniitt késedelem nélkül kifizetik és úgy állanítják meg. hogy abból a kisajátítást szenvedők semmi körülménvek között l<árt nem szenvednek. Az állam építészeti hivatalok arra tö^eko/ftTiek. hogy a bírósági eljárás mellőzésével létrehozzák az egyességet. Bírói eliárá«ra csak olyan esetben utalnák a kérdést, ha túlzott követelésről van szó. Az xíthenger-gépészeknek és fűtőknek, va3. ßlese 1940 november 15-én, pénteken. lamint az útfenntartó napszámosoknak a képviselő úr által említett kérdésével foglalkozni kívánok. A Piukovich képviselőtársam által felhozottakat is megvizsgálás tárgyává teszem, éppcnúgy köszönöm Festetics képviselőtársamnak is azokat a megjegyzéseket, amelyeket a tárcához való hozzászólása alkalmával tett. T. Ház! Az elmondottakkal bátor voltam előterjeszteni a kereskedelem- és közlekedésügyi minsztérium jövő esztendei költségvetését, amely költségvetésnek az adataiból, úgy remélem, a t. Ház elfogulatlanul állapíthatja meg, hogy ebben a költségvetésben lényeges szociális haladás van és — ami a megnagyobbodott nemzet további megerősödéséhez elengedhetetlenül szükséges — hatalmas, az eddigi esztendőkét lényegesen felülmúló beruházás, a beruházásból fejlődő munkaalkalmak, amely munkaalkalmak teszik csak egyedül lehetővé azt, hogy a gazdasági élet és a területben megnagyobbodott ország szociális viszonylatban is fokozatosan haladjon azon az úton, amelyet már régebben megkezdett. Ezeknek a gondolatoknak a további kifejlesztése reményében és tudatában .tisztelettel kérem a Házat, kegyeskedjék a kereskedelem- és közlekedés ügyi minisztérium költségvetését elfogadni. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Pándi Antal. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a tárca költségvetéséhez^ hozzászólok, igaz szeretettel és szívem mélyéből köszöntsem azokat az ifjakat, akik ma zeneszóval járják gyönyörű leventéinkkel együtt fővárosunk utcáit és megismerik a magyar vendégszeretetet. (Éljenzés a szélsŐbaloldalon.) Kívánom, hogy ezek a mi leventeif jaink megértsék, mit jelentenek a Hitler-ifjak, hogy •átérezzék azt az új szellemet, amely új szellemben akarjuk mi igenis a nagy, a boldogabb Magyarországot felépíteni. (Taps a szélsőbaloldálon.) Mélyen t. Ház! A költségvetéshez hozzászólva, meg kell emlékeznem a Baross Szövetség elnökének felszólalásáról, Ilovszky igen t. képviselőtársam beszédéről, aki igenis igyekei zett bebizonyítani azt, hogy a keresztény magyar kereskedelem kiépítésében, kiterjesztésében a rendszer igenis megtette a kötelességét. Képviselőtársam e dicsérete alkalmával példát említett fel és példaképpen elénk állította, hogy ő Bécsben mit látott. Gyönyörű dolgokat teljes és alapos munkát é« azt látta, hogy a kereskedelemben a keresztény szellem százszázalékig érvényre jutott Erre én közbeszóltam, hogy miért? ö természetesen a mi kormányrendszerünknek a dicsőségét akarta ezzel öregbíteni, azonban nem a rendszert öregbítette, hanem azt az új szellemet, amely űi szellemet mi nemzetiszocializmusnak nevezünk. (tJoy van! a szélsőbal-oldalon.) Ime^ egy példa előttüuk, hogy Olaszországban. Németországban ez a kérdés, a keresztény kereskedelem kérdése milyen hathatósan és milyen gyorsan oldódhatik meg. Ezzel szemben mit látunk nálunkt Egy esztendeje, amikor a kereskedelmi tárca költségvetése során aggodalmamat fe^ jeztem ki a keresztény magyar kereskedők nevelése és a keresztény kereskedelem kiépítése te^én tapasztalt anomáliákról, amikor illusztráltam a keresztény mas-yar ifiúságyiak, illetve a keresztény kereskedőelemnek a tőkeszegénységét, nehéz helyzetét, mert hiszen két erős malomkő között őrlődik, — egyrészt a zsidóság,