Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

436 Az országgyűlés képviselőházainak 153 ben az államnál tolongani a nyugdíjért, mint ahogyan az most folyik. Meskó igen t. barátom említette azokat a nagy állami üzemeket, amelyeknek kezében a legvitálisabb érdekek futnak össze és általánosságban hangoztatta, — igen helyesen — hogy ezen a téren is szociális intézkedések kellenek. Ezekre vonatkozóan is bátor vagyok egy-két konkrétumot előadni. Vegyük először az egyik nagy állami üzemet, a postát. A postánál alkalmazottak száma a költségvetésben szerepel, ezekkel az adatokkal nem akaróin untatni a t. Házat, de vegyük ki közülük a legkisebbeket, akik a funkciókat voltaképpen végzik, t

akikre rá van bízva a pénz, levél, újság, mindennek kézbesítése, vegyük a legkisebb tisztviselőket. Ezeknek túlnyomó része a postamesterek, akik több mint háromezren dolgoznak kint az országban és mint postamesterek, szerződéses alkalmazottai az államnak, úgyhogy mellettük kincstári hivatalok egészen kis számban szerepelnek. Mélyen t. miniszter úr! A postamesterek helyzete egészen szomorú. (Ügy van! Ügy van! balfelőL) Egy nap szabadságuk nincs és sokszor .még éjjelük sincs, mert be van vezetve az éjjeli szlogálat. Nincs egy szabadnapjuk, nincs egy ünnepük, és voltaképpen nincs sta- j tuálva számukra biztos nyugdíj sem, nyugdíj- í egyesületi járandóságukon kívül, ami szintén j nagyon nehézkes dolog, mert az elért forgalom arányában jár és e mellett olyan korszerűtlen, hogy az illető ott töltse el egész életét abban a községben, ahol postamesterséget vállalt, ahol rá van bízva az, hogry ő fedezze az ottani postahivatalok összes költségeit. Ennek azután egy másik következménye az, hogy az a kis falusi levélhordó, aki végre is pénzt kézbesít, akire ajánlott küldemények, csomagok, értékek vannak bízva, egy hónapban 30—40 pengőért kénytelen az egész községet nyakig sárosan végigjárni. Tessék csak meggondolni, hogy milyen mérhetetlen becsületérzés van ab- , ban a szegény falusi parasztlegényben, aki ezért a napi 1 pengős vagy 1 pengő 50 filléres napszámért három-négy kilométeres körzetű községet kénytelen bejárni, télben, nyárban, esőben bármikor, aki az értékeket kézbesíti és a végén még köteles házimunkát, szolgamunkát is^ végezni, a sorsa pedier egyáltalán nincs biztosítva, mert hiszen cselédnek számít. Nagyon kérem a mélyen t. kereskedelemügyi

( miniszter urat, hogy a falusi postaellátás érdekében — mert az nagyon jó, kevés kivételtől eltekintve — a postamesterek és alkalmazottaik, a postai kézbesítők, a kiadók dolgát méltózlassék e^y szerves reform úfíán az állami postaigazgatásba bevonni, a jövőjüket biztosítani és velük a szolgálatukhoz mérten bánni. Ugyancsak a postával kapcsolatos az úgynevezett postai díjnokok dolga, ami szintén szociális kérdés ós a magyar fiatalság kérdése. Ezek a tisztjelöltek a postánál, 6—8 évig díjuokoskodnak, bizonytalanságiban a felől, hogy egyáltalán kinevezik-e őket. Tehát egy státust kell létesíteni vagy valami szabályt megáll anítani, hogy két vagy három évi szolgálat után biztosan kinevezik őket. Tessék elképzelni, hogy egy érettségizett fiatalember, aki most. mondiuk. húszesztendős, belép a postához díjnokként és 5—6—8 évig kénytelen 80 pengős fizetéssel tölteni az idejét. Megházasodni nem kénes, igen sokan kénytelenek ott hagyni ezt a helyüket és végeredményben, ha elérnek 6—7 év után bizonyos kinevezést, akkor még mindig a státus legkisebb állásába, a IX. fokozatba ülése 1940 november 15-én, pénteken. kerülnek, ami még mindig nem elegendő arra. hogy megélhetésüket és családalapításukat biztosítsa. Amikor családvédelemről, nemzetszaporuiatról van szó, akkor nagyon fontosnak tartanám, hogy tegyük lehetővé, hogy az ilyen fiatal alkalmazottak családalapítása és exiszten biztosíttassék. Felvetek egy konkrét kérdést, amely nem általános érdekű, de a miniszter úr ' szíves figyelmébe ajánlom és ez az, hogy a budapesti 72-es postahivatal átépítését vagy kiterjesztését tessék megcsinálni. Én sajnos, minden héten kénytelen vagyok ott foglalatoskodni, mert sok postai feladásom van és látom, hogy elképzelhetetlen az az állapot, amelyben az emberek ott dolgozni kénytelenek, mind egésszégügyi. mind üzletviteli szempontból. Erre pénzt kell teremteni valahonnan, mélyen t. miniszter úr, mert ez az ország legnagyobb postahivatala, ez tulajdonképpen a vérkeringés központja. Méltóztassék gondoskodni arról, hogy nagyobb helyiségben, megfelelő helyen dolgozhassanak ott az emberek. Tessék elképzelni, hogy egész éjjeli, 24 órás szolgálatot tartanak egy alig 2 pengős pótdíjjal szerény fizetésükhöz. Az egész dolog rossz levegőben és rossz helyien folyik. Tessék megnézni. Ez a helyzet a m. kir. posta mai állása mellett tűrhetetlen. Meskó képviselőtársam másik vonatkozásban a vasutasokról beszélt. Ugyanilyen szociális dolgot szeretnék konkretizálni, mélyen t. miniszter úr, a vasúti munkássággal kapcsolatban. Én már két íziben voltam bátor interpellálni a vasúti pályamunkások és többi munkásolk érdekében. Sajnos, kielégítő rendezést még ma sem kaptunk. A pályafenntartásnál 20 fillér az órabér vidéken, 28 fillér Budapesten. Ennél alacsonyabb órabér az egész országban semmiféle munkáskategóriában nincs. Igaz, hogy jár hozzá egy kis vasúti utazási lehetőség, amely azoknak jó, akik utazni kénytelenek a munkahelyükre, de akik helyben dolgoznak, nem tudnak utazni, nem tudják igénybe venni. Nagyon kérem a miniszter urat

% méltóztassék ebben a kérdésiben egyszer már túltenni magát azon, hogy mit bír meg a vasút és a vasút üzleti számítása, mert az állam mint munkaadó a munka sokkal szemben nem lehet olyan állás ponton, hogy a lehető

3 legkisebb munkabért fizesse az összes munkaadók között.. (Zsámboky Pál: Szégyenletes!) Hozzátartoznék ehhez bizonyos felmondási idő kérdése is. Ezek a vasúti munkások tavasztól őszig dolgoznak és ezzel a csekély óra bérrel elvonják őket a mezőgazdasági munkás jobb kereseti lehetőségétől, mert hiszen az a vasúti munkás úgy gondolkozik, hogy dolgozom márciusban, áprilisban 28 fillérért, azért, hogy itt maradjak egészen télig. Ugyanakkor azonban elmulasztja a nyári napszámot, amely esetleg 4—5 pengő, amit a vasútnál fél hét alatt keres meg. A tél előtt azután, amikor a munkalehetőség csökken, ezeket a munkásokat máról-holnapra elbocsátják. En elismerem, hogy a vasút nem dolgoztathat és nem fizethet akkor, amikor nincs a munkára megfelelő idő és lehetőség, de valami megoldás mégis kellene. Felmondási időt, vagy valami segítséget kell biztosítani ezeknek az embereknek, mert csak így fogunk tudni a vasutak résziére állandó, .odaadó és pontos munkásokat nevelni. Meskó képviselőtársam hivatkozott arra, milyen nagy érdekek fűződnek ahhoz, hogy a vasutak rendesen dolgozzanak. De méltóztassék mindig figyelembe venni, hogy a legfontosabb mindis

1 a legkisebb ember munkája, (Ügy van! a szélsőbaloldalon') annak a napszámom