Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-153

434 Az országgyűlés képviselőházának 153 valutaügyésaség vezetőjéről és Kacsóh Bálintról, az árdrágítás megszüntető j érői, az árdrágítás letörőjéről, az árellenőrzési kormánybiztosról. Csak arra kérem a kormányt, azért, hogy ezek a férfiak kitűnően megállhassák helyüket, tessék dolgozni engedni őket, szabadkezet l adni nekik, csak egy legyen, ami őket irányítsa: a becsületes magyar lelkiismeret és a nemzet egyeteme» érdeke. (Helyeslés.) Teljes szabadkezet ezeknek a kiváló férfiaknak, akiknek itt a nemzet színe előtt mondok hálás köszönetet. Én a régi háborús parlamentnek is tagja voltam, és ezért egy kicsit a szakmámnak érzem ezt, hogy mi volt akkor, amikor a hábonís vagyonok, a könnyen szerzett pénzek idejét éltük. Hála Istennek, elmultak már azok az idők, amikor ilyenkor már az árdrágítók és bakkancsszállítók fényes fogatokon szaladgáltak Budapesten, amikör már olcsó pénzen vásároltak bérházakat és földbirtokokat. Most ez az idő, hála Istennek, nem következett be újra. Nem mondom azt, hogy teljesen rózsás most a helyzet e téren, hiszen a sok szegény ember drágítani nem tud, azonban nem lehet összehasonlítani az akkori időkkel a mostaniakat. Akkor én akasztófát követeltem. Most is magam előtt látom azt a képet: úgy néztek rám, mintha nem tudom mi lennék, mintha Bali Mihály lettem volna, pedig csak akartam lenni az árdrágítókkal szemben. (Derültség.) A legteljesebb elismerés hangján kell szólanom a magyar államvasutak minden alkalmazottjának, kicsinek és nagynak, az elnöktől lefelé az utolsó váltóigazítóig, kiváló teljesítményéről, amelyet példásan, önfeláldozóan végeztek Erdély és Keletmagyarország megszállása alkalmával. Ugyancsak ilyen kiváló teljesítményt végzett a magyar királyi posta is ós erre a két intézményre valóban büszkék is lehetünk. De ha mi büszkék vagyunk rájuk, akkor felhívom az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy szociális téren, különösen most a mai nehéz időkben kövessen el minden lehetőt, a pénzügyminiszterrel szemben a legnagyobb határozottsággal lépjen fel, hogy anyagilag különösen az alsófokú • tisztviselőkön, munkásokon és altiszteken segítsünk, hogy ezt a nehéz telet könnyebben átvészeljék. Mert bármilyen hazafias, bármilyen tiszteletreméltó ez a testület, én egy kicsit részrehajló vagyok iránta, mert életemet egy egyszerű vasutasnak köszönöm, aki akkoriban, amikor a szerb börtönből menekültem, a kutyaketrecbe bujtatott és úgy szöktem át a határon, hogy a szegedi hadsereg szervezésében résztvegyek. (Éljenzés jobbfelől.) Elismerem, elfogult vagyok, de ilyen elfogultnak kell lennie mindenkinek, aki e hazafias testület érdemeit ismeri. (Helyeslés.) Ez azonban necsak szavakban nyilvánuljon meg, mert szavakat már eleget kaptunk. Tessék különösen az alsóbb kategóriákban lévők fizetését, javadalmazását, órabérét rendezni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ilyen, erőteljes munka után, amely idegölő is volt — erről meggyőződtem, beszéltem velük, amikor tanulmányútat tettem Erdélyben, láttam és tudom, mit végeztek — összehasonlítást tettem az oláh és a magyar vasutasok között, hálát adtam az Istennek. A magyar kalauz és az oláh kalauz között óriási a különbség. Ott a jegyrendszert szinte nem ismerték, rárivalltak valakire, amikor jegyet akart váltani, mert a pénztárnál váltott jegy a mellékjövedelmét vette el a kalauznak. Kérem a miniszter urat, a legteljesebb mértékben meleg, jó szívvel nyúljon ezeknek ülése 19 UO november 15-en, pénteken, a szegény embereknek a hona alá. Erre kell, hogy fedezet legyen, mert meg kell becsülni azt, aki az életünket viszi a vasúton. (Reibel Mihály: Van az is olyan fontos, mint a katonaság!) A katonaság is fontos, de ezek éppenolyan fontosak, mert ezek civilben járó katonák. Szinte köteles vagyok a régi idők tapasztalatát elmondani, hiszen idestova 25 éve vagyok tagja ennek a Háznak, forradalmakat megértem, a Gotterhalte-ügyben kicsit részesnek is érzem magamat, s így kötelességemnek érzem rámutatni, hogy ilyen nehéz időkben a rendőrséget, csendőrséget, a Máv.-ot, a postát és mindazokat, akiknek kezében sok fontos szál összefut, akiktől létünk, vagyoni biztonságunk és sok egyéb íügg, úgy kell megfizetnünk, hogy kötelességteljesítés közben a figyelmüket anyagi gondok ne vonják el. (Helyeslés balfelől.) Ez az igazi szociálpolitika, mert fegyelmet követelni helyes, a legrigorózusabban, a legszigorúbban, a statáriumig elmenően kell elbánni mindenkivel, aki fel akarja forgatni ennek az országnak békéjét (Taps a jobboldalon.), de csak akkor, ha itt tisztességes megélhetése van biztosítva az illetőknek. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Mert nem frázis az, hogy a korgó gyomor, a hosszá éhezés következtében összezsugorodott gyomor nagyon rossz tanácsadó. Mert fegyvert lehet valaki ellen használni — itt egészen nyíltan, szabadon és őszintén beszélek — ha ez a golyó egy telt gyomorba megy, mert ez csak felforgatni akar, mert annak nem volt oka — joga senkinek sincs — arra, hogy itt felforgató dolgokat vigyen véghez, de annál, akit a nyomor visz erre, meggondolandó, hogy milyen intézkedéseket léptessenek életbe. Nagyon helyesen mondotta valaki: először egy vágón szalonna, aztán a gépfegyver. T. Képviselőház! Nagyjából és egészében elmondottam azt, amit a tárcáról elmondandó voltam. Magamévá teszem, — hiszen magam is felvetettéin már a költségvetési vitánál — amit a miniszter úrnak, ha jól tudom, saját szájából hallottam, de amit tapasztalunk is, hogy egy nap ma nem egy nap, hanem 10 nap, egy hónap nem egy hónap, hanem 10 hónap a munkában és felelősségben. Meg kell m&g itt említenem a borbélyok helyzetét. Ha bemegyünk az üzletbe, ott látjuk ezeket a figarókat fehér köpenyben, ott dolgoznak reggel 7-től este 7-ig, szombaton pedig reggel 7-től este fél 10-ig. A publikumon múlik a munkaidő. Pedig, ha a miniszter úr szabályozza a borbélysegédek munkaidejét, akkor mi vendégek is igazodni fogunk hozzá. Nekik nincsen munkaszünetnük, nincsen ebédszünetjük. Beszéltem OTI-orvosokkaL belgyógyászokkal, gyomorspecialistákkal, akik azt mondják, hogy — az álló foglalkozástól és a hajlonerástól eltekintve, ami sokszor májbajt idéz elő — a borbélyoknál elterjedt gyomorbajoknak eeryik főoka a helytelen és nem rendszeres táplálkozás. Nem. jutnak hozzá. Kezd ebédelni, bejön a vendég, abba kell hagynia, hatszor is meg kell melegíteni^ az ételt, ha egyáltalában hozzájutnak meleg ételhez. Tessék megállapítani itt az ebédidőt, tessék elrendelni, hogy ne 70—80 munkaórát teljesítenek ezek a szegény munkásemberek. Ezt pedig nagyon sürgősen kérem, mert ez is olyan dolog, ami a szociális békét és a kormány szociális szándékát legalább ezen a téren jelezni fogia. Befejezésül egy régi, mondhatnám negyedszázados követelésemet ismétlem meg. Annak N