Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-152
406 Az országgyűlés képviselb'hÁzáwtk idejével, azért csak konkrét dolgokkal kívánok foglalkozni, éspedig két irányban és egészen röviden. T. Ház! A leszerelt katonák leszerelés utáni ellátása — azt hiszem —a kormányzatnak ezidőszerint a legsúlyosabb gondja. Erre a kérdésre volnának észrevételeim. Azokról az ipari munkásokról, akik leszereltek és nem tudnak elhelyezkedni, talán úgy kellene gondoskodni, hogy azok az üzemek, amelyek katonai ellenőrzés alatt állanak, elsősorban ezeket a munkásokat vegyék fel munkára. Azoknak az iparosoknak, azoknak 'a kisiparosoknak, akik leszereltek, igen nagy anyagi veszteségük van azáltal, hogy liosseú ideig benn voltak a hadsereg kötelékében. Ezt bizonyára szívesen tették, viszont azonban nekünk kötelességünk ezekről az emberekről olymódon gondoskodni, hogy ezeknek az iparosoknak talán a hadfelszerelési ellátás kapcsán vagy egyéb, állami irányítás alatt álló munkaadások kapcsán munkát biztosítsunk, mert leginkább ezzel lehetne elvesztett munkájukért kárpótolná őket. Ami pedig a mezőgazdasági munkásokat Ületi, talán ez a legnehezebb probléma, mert hiszen ezek, — minthogy agrárállam vagyunk, — s mindenütt vannak az országban. A kormány elgondolása az, hogy ezeket munkával akarja ellátni, tercnészictesen közmunkával, a I közmunka azonban olyan természetű dolog, hogy nincsen mindenütt, ezek az emberek viszont mindenütt vannak, ennélfogva az útépítés vagy más ehhez hasonló expediens ezekre nézve nem volna megoldás. Azért amikor a kormány erről a kérdésről gondolkozik, én felhívom a figyelmet arra a szempontra, hogy ez nem teljes megoldás, mert igen sok községben lesznek leszerelt mezőgazdasági munkások, akiket ilyenmódon kárpótolni nem lehet, ezekről tehát másképpen, talán pénzadományokkal — nem szívesen említem ezt — de mégis valamiképpen gondoskodni kell. —• Ez volt az első téma, amelyet fel akartam hozni. A másik téma, amelyről beszélni kívánok, a szakerőknek mozgósítás idején való megosztása és beosztása. Sok ^vonatkozásban kevés szakemberünk van. Például azon a területen, amelyet én ismerek, a gyógyszerészet terén igen kevés a szakerő, igen kevés a gyógyszerész. Most is nagy gyógyszerészhiány van a gyógyszertárakban, kevés a segéd. Nem tudjuk ellátni a munkát. Legtöbb helyen a tulajdonos maga dolgozik éspedig sokszor előrehaladott korban, márpedig az a megrokkant, öreg tulajdonos már kevéshbé tudja ellátni ezt a munkakört. Éppen ezért a szakerőknek a hadsereg és a civil élet közötti megosztására hívom tel az igen 1 miniszter úr figyelmét. Itt bizonyos ökonómiával kell eljárni, számba kell venni, hogy milyen nagy a hadseregben a valóságos szükséglet és csak annyit vonjon el a hadsereg a gazdasági élettől, amennyire ott a valóságban szükség van. Én azt hiszem, hogy lehetne javítani a helyzeten azáltal, hogy nem korosztályonként vagy korosztályokból meghatározott számban hivatnának be az illetők, mert az egyik korosztály sokat, a másik korosztály pedig keveset tartalmaz ezekből a szakerőkböl. Itt tehát bizonyos kiegyenlítődésre volna szükség, mert akkor nem fordulna elő az, hogy az egyik vagy másik korosztály behivatván, igen sok gyógyszerész vonul be a hadseregbe, ugyanakkor viszont egypár gyógyszertárat be kell zárni az országban, ami pedig nem kívánatos, különösen nem kívánatos háború idején, amikor a közegészségügy ellátása egyben hadiérdek is. Háború idején ugyanis olyan járyá,. ülése t9Jfö november l^én, csütörtökön. nyos betegségek szoktak támadni, amelyek nemcsak a belső országrészt, hanem magát a hadsereget is megtámadják. Ennélfogva a közegészségügy ellátása ebben a vonatkozásban egyszersmind hadiérdek is, i Ez az a másik téma, amelyre fel akartam hívni a mélyen t. miniszter úr figyelmét. Szavaimat azzal fejezem be, hogy igen nagy köszönettel vesszük, hogy a honvédelmi minisztériumban éppen a miniszter úr inaugu^ rálására olyan szellem uralkodik, hogy annak a bizonyos összeférhetlenségnek kérdése, amelyről annyiszor beszéltünk itt a Házban, azokkal az elvekkel, amelyeket a miniszter úr itt hirdetett, meg is van oldva. Én csak azt kívánom, hogy ez a szellem menjen át a többi minisztériumba is és azokban is ilyen eredményekre vezessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) En a miniszter úr iránt személy szerint a legnagyobb tisztelettel, működése iránt a legnagyobb bizalommal vagyok és egyedül pártállásom nem teszi lehetővé azt, hogy elfogadjam a tárca költségvetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kíván még valaki a tárca költségvetéséhez hozzá szólni? (Nemi) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a honvédelmi tárca költségvetését általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a tárca költségvetését általánosságban elfogadta. Következik a tárca költségvetésének címenkénti megszavazása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni az 1. címet. Boczonádi Szabó Imre jegyző (felolvassa a honvédelmi tárca költségvetésének 1—5. címeit, amelyeket a Ház elfogad). Elnök: A tárca költségvetésével eképpen most részleteiben is végeztünk. Soron következik a kereskedelem- ós "közlekedésügyi tárca költségvetésének, valamint a vele kapcsolatos költségvetési fejezeteknek tárgyalása. Mielőtt az előadó'úrnak a szót megadnám. a t. Ház tudomására hozom, hogy a^ tárcához az egyes pártok a következő vezérszónokokat jelentették be. A Magyar Élet Pártja Laky Dezső és Ilovszky János képviselő urakat, a Nyilaskeresztes Párt if j. Zimmer Ferenc képviselő urat, a Magyar Megújulás Pártja Kunder Antal képviselő urat, a Független Kisgazdapárt Kövér János képviselő urat, az Egyesült Kereszténypárt Reibel Mihály képviselő urat és végül a Szociáldemokrata Párt Kabók Lajos képviselő urat. A most bejelentett vezérszónokokat a jegyző urak a házszabályok rendelkezései értelmében, a pártok nagysága szerint, de váltakozva fogják szólásra felhívni az előadó úr után. A A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Átadom a szót Angyal László képviselő ÚTT nak, mint előadónak. Angyal László előadó: T. Képviselőház! A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium 'vezetésével megbízott iparügyi miniszter úr megtisztelő megbízásából van szerencsém a ke^ reskedelem- és közlekedésügyi minisztérium költségvetését és az 1941. évre előirányzott muiikaprogrammját ismertetni, Legyen szabad rámutatnom azokra az életbevágóan fontos feladatokra, amelyek megoldása a kereskedelmi tárcára vár. Minthogy főleg szakkérésekrol van szó, igyekezni fogok a tárca ismertetésénél elsősorban szakszempontból foglalkozni az egyes kérdésekkel és kerülni kívánok minden hangulatkeltő szóvirágot, de
