Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-152

394 Az országgyűlés képviselőházának 152. latra és aki ott megmutatja az alkalmasságát, a képességét, az bekarül egy külön tisztképző iskolába, ahonnan megfelelő gyakorlatok, gyakorlati kiképzés, tapasztalatok és elméleti oktatás után előléphet a tiszti állományba. A tiszti kaució kérdését is csak röviden akarom érinteni. A tiszti kauciót méltóztassék eltörölni. {Helyeslés a szélsőbalcldalon. — Palló Imre: Hogy a szegény magyar lányok is férjhez tudjanak menni!) Tegyük azonban lehetővé, hogy a magyar tiszt anyagi gondok nélkül nyugodtan meg tudjon házasodni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az egyke és az egyse ellen akarunk harcot folytatni! Talán itt' Budapesten vagy a nagyobb városokban az a'tiszt még fel tudja nevelni gyermekeit, vannak azonban határőrzászlóaljaink és vannak más alakulataink kint határszéli községeinkben. Méltóztassék azt kiszámítani, mit jelent egy tisztnek a gyermeknevelés, ha van 5-—

ß—7—8 gyermeke (Felkiáltások bal felöl: Sajnos, nincs!) és véletlenségből egy határszéli kis falucskában szolgál, mert vannak ilyen állomások a honvédségnél. Mit jelent ilyen helyen a tisztnek esetleg két-három gyermeket neveltetni! Kérem a miniszter urat, tegye lehetővé azt, hogy az ilyen határszéli vagy elhagyatott helyőrségekbe kihelyezett tisztek és altisztek gyermekei, amennyiben neveltetésük magasabb iskoláztatást kíván meg vagy más helyen, mint ahol a helyőrség van, ne abban az egyszerű kis családi pótlékban részesüljenek, hanem olyan családi pótlékot kapjanak, hogy abból az iskoláztatás szerény keretek között tényleg lehetővé váljék. (Jfahó Imre: Intézetet kell nekik létesíteni!) T, Ház! A politizálásról szeretnék egypár szót említeni. Kátz Jenő honvédelmi miniszter úr, ha jól emlékszem. 1938 nyarán itt a magyar parlamentben kijelentette, hogy a tisztek uem politizálnak és nem is engedi őket politizálni. Ez nagyon helyes és örvendetes kijelentés volt. Ha ma a tisztek újságot olvasnak, ha mérlegre teszik a magyar életet és magukban gondolkoznak, ezt nem nevezihet&m politizálásnak. (Rajniss Feienc: Ez nemzetpolitika!) A világháborúban láttuk, hogyan küldték ki a frontra Az Estet és hasonló újságokat ingyen, nemzeti ajándékként, hadd olvassa az a szegény paraszt vagy az a proli munkás, hogy idehaza hogyan lopják el a hadisegélyt a jegyző urak. Ilyen és hasonló súlyos dolgokat tartalmazó tudósítások jelentek meg. Ezekkel mételyezték >meg ,az (embereket, ez volt a szellemi szabotázs, mely megalapozta annak lehetőségét, hogy amikor Lindner Béla kijelentette, hogy »nem akarok katonát látni«, összeomlott az egész magyar hadsereg. Ezért nagyon fontos az, hogy a tisztek tájékozódva legyenek a magyar életről, a magyar élet szükségleteiről (Helyeslés.) és foglalkozzanak az emberekkel hazafias szempontból, pártpolitikán felül, mert egyetlen politikája lehet a hadseregnek és minden magyar embernek a parlamenten kívül: a nemzetpolitika (Ügy van! a szélsőbaloldalon!), elsöpörni mindazt, ami ennek útjába áll. Igenis kívánom azonban, hogy intelligens tisztikarunk és altisztikarunk érezzék és tudják, hogy mi az ő hivatásuk és \ cselekednivalójuk. Az a tisztikar és altisztikar, amely letette az esküt a Kormányzó ár őfőméltóságára, nem lesz esküszegő. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Világos!) Ha azonban itt névtelen vádaskodásokkal, > feljelentgetésekkel beleviszik az embereknek, a tiszteknek nevét a politikába, akkor ennek sajnos, szomorú kövétkese 19kO november lA-ên, csütörtökön. kezményei lesznek. Mert beszélnek itt is, ott is, talán. többet beszélnek, mint szabad volna, rémhírek is jönnek, írni nem szabad erről és ez a legrosszabb dolog. (Palló Imre: Nem beszélhetnek velünk!) T. Ház! Ezzel beszédemnek ezt a részét be is fejeztem. Nem akarok erről tovább beszélni. (Rajniss Ferenc: Ki csinálja ezt a disznóságot!) Tisztelettel kérem a miniszter urat, ugyanúgy, mint ezt tavaly tettem, hogy helyezzen nagy súlyt a hadseregben a zsidókér-; dés megoldására. A zsidó lexikon, amely 1929ben jelent meg és amelyet maguk a zsidók, az Ő reprezentáns íróik írtak, leszögezi, hogy »a hagyományos zsidó felfogás sem tűri a vallás szerint való szelektálást, mert a zsidósághoz való tartozást nem a vallás, hanem a származás dönti el«. Ez ellpnkezik ugyan a kúriai döntvénnyel, de ez nem baj. Ebből csak azt akartam kihozni, hogy kérem a miniszter urat, szíveskedjék a m, <kir. honvédség kebeléből minden zsidó, zsidó eredetű, zsidókkal Összeházasodott vagy zsidónőkkel barátságot folytató, zsidó társaságba járó tisztet és altisztet könyörtelenül eltávolítani. (Mozgás a baloldalon. — Egy hang a szélsőbáloldalon: És a sajtót is! — Gál Csaba: Vezérkari tiszteket!) Ezt követeli a magyar haza érdeke, a magyar feltámadás, mert a zsidó destruáló elem. Ezt láttuk a forradalom alatt és mi nem akarunk ebben az országban még egyszer 1918 október 31-ét megérni. (Egy hang a jobboldalon: Nem is lesz! — Taps a szélsőbaloldalon. — Gr. Apponyi György közbeszól. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elégtételt!) Mi készítjük elő 1918 október 31-nek megismétlődését? (Zaj.) Elnök: Ki mondta ezt kérem? (Gr. Apponyi György jelentkezik. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A geróf úr!) Gr. Apponyi György képviselő urat rendreutasítom. (Rajniss Ferenc: Ha megvalósul, amit az urak előkészítettek, jól nézne ki Magyarországi — Gr. Áp« ponyiGyörgy (az elnök felé): Kérem szépen...) Méltóztassék ezt a vitát befejezni. Én megtettem a magam hatáskörében a szükséges intézkedést. (Gr. Apponyi György; Én védelmet kérek az elnök úrtól az ilyen megállapítások ellen! — Zaj a szélsőbaloldaton. — Gr. Apponyi György: Bocsánatot kérek, engem sem szabad sértegetni!) Nem értettem, hogy mit mondott Eajmiss képviselő úr. (Rajniss Ferenc: Kérem! Jobb magyar a képviselő úr, mint én!) Rajniss képviselő úr méltóztassék megismételni, amit mon-. dott. (Rajniss Ferenc: Azt mondottam, jól néznénk ki, ha az valósulhatott yolna meg, amit az urak terveztek! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Angolbarátság!) Mit értett ez, alatt a képviselő úr? (Rajniss Ferenc: Ha az a külpolitikai irány érvényesülhetett volna Magyar országon, amelyet az az irányzat kívánt, amelyet az igen t. képviselő úr szolgáltakkor Magyarország már Csehország sorsára ! jutott volna. Ez a hitem! •— Oláh György: Ez az igazság! — Taps a szélsőbaloldalon. — Oláh György: Ezért mi hazaárulók vagyunk!) Megállapítom, hogy ez a kijelentés gr, Apponyi György képviselő úr\ személyére nézve sértő, ezért Rajniss képviselő urat is kénytelen vagyok rendreutasítani. (Helyeslés a baloldalon. — Rajniss Ferenc: Az igazságon keveset változtat!) Kérem a szónokot, méltóztassék beszédét folytatni. Vajna Gábor: Igen t. Képviselőház! Röviden szóvá kívánom még tenni az altisztikar helyzetét, az altisztikar előlépési lehetőségeit, Ezek nagyon lassúak. Ennek részletes adatai-