Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.
Ülésnapok - 1939-152
'Az országgyűlés képviselőházának 152. más is! — Tornyos György: Mi azt Fáj az igazság? — Elnök csenget.) és általános népboldogságot Ígérve. Hozzátartozott propagandájukhoz az is, hogy minden (megmozdulásuk élén ott lengett a nemzetiszínű lobogó. Ugyanakkor pedig csapataink az arcvonalban éheztek, ruhátlanok voltak és előfordultak éhhalál ebetek is. Előfordult, hogy időjárási viszontagságok következtében hullt el egy-egy katona (Szeder Ferenc közbeszól.) és ennek ellenére, valamint annak ellenére, hogy az antant tűzfcilénye (hihetetlen volt, csapataink a háború utolsó napjáig ellenálltak és küzdöttek, mégpedig; kétfelé, küzdöttek előre az ellenséggel és hátulra a defetista propagandával szemben. (Ügy van! a jobboldalon.) Hogy úgy van, amint mondottam, azt igazolja az. hogy 1918 október végén az olasz támadásokat honvédeink egymásután verték vissza, mégpedig véresen, puskával, mert a géppuskába nem akadt alkatrész, hogy kattoghatott volna. A budapesti politikai klikk azonban minden eszközt meg- akart ragadni, hogy hatalomra jusson. Látta, hogy itt a belső állapotok kezdenek megérni arra, hogy zászlaját kibontsa. Először a bel^ő erőt kezdték destruálni. természetesen hazafias jelszavakkal és a királyhűség hangoztatásával. Emlékszem rá, amikor október egyik utolsó napjain itt a mai. Vörösmarty-téren elhangzott egy erkélyről egy beszéd, amely szerint a király őfelségének nem felel meg Károlyi Mihály, t de a nép őfelsége mégis őt fogja magyar miniszterelnökké kikiáltani és hogy ennek nyomatékot adjanak, kiadták a politikusok a jelszót, hogy gyerünk fel a Várba, ott van a homo regius, mutassuk meg a néo akaratát és erőszakoljuk ki Károlyi Mihály megbízatását. Akkor a tömeg megindult, felhangzott a Himnusz, a Kossuth-nóta, nemzetiszínű zászlók lobogtak, hazafias jelszavak hangzottak. A Láncúidnál álló katonai kordon lelkében rettenetes kétségek küzdöttek. Benne élt az emberekben az eskü és a kötelesség tudata és vele szemben állt a hazafias látszat, hogy nemzeti érdekből Budába akartak felvonulni. »Ne lőjj, testvér!« kiáltották feléjük és a piros-fehér-zöld zászló rohamra indult. Akkor dördült el az a bizonyos sortűz: győzött a katonában a fegyelem, győzött a katonában a becsület; de ez volt akkor a budapesti helyőrségnek utolsó szereplése. Másnap a rendőrség átpártolt a Nemzeti Tanácshoz és nagyon érdekes (Szeder Ferenc: A vezérük most Kolozsvárott szerénél! Pál György főkauitáínyh<dvpttes! — 7ßj a iohboldalow.) hogv a Károlyi Mihálynál küldöttségben járt Szentkirályi Béla rendőrtan ácsos milyen indokokat fejtegetett amiknr bellen tette az ő m a «a tartásukat. (Zaj a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Szocik kifelé! — Szeder Ferenc: A Nemzeti Munkaközpont főexponense!) Elnök: Kérem Szeder képviselő urat, ne »avaria kÖzbe«zólásaival a szónokot. vitéz br. Roszner István: A rendőrség küldöttsége a Nemzeti Tanácshoz fordult. (Szeder Ferenc: Most szidja a forradalmat!) Idézem a szónok szavait. (Halliuk! Halljuk! a jobboldalon. — Olvassa): »Nem arra esküdtünk, hogy az önkényuralomnak hűséges és vak eszközei legyünk, hanem arra, hogy megivédelmezzük a törvényt és a közrendet.« Károlyi válasza erre az volt: »Elhatározásuk nincs ellentétben esküiükkel és király hű «egükkel . . •« (Zaj a szélsőbaloldalon. Szeder Ferenc, és Abonyi Ferenc ismételten közbeszólnak*} KIOPVTSELÖHÁZI > T AFJ,Ó VTI, „-üléée Î9W november : 14-én, csütörtökön. 385 ! Elnök: Kérem Szeder és Abonyi képviselő urakat, méltóztassanak 'ezt a vitát abbá-i hagyni. ;.'->; vitéz br. Roszner István: » . . . mert elpártolásra és esküszegésre mi nem csábítjuk önöket Nem követnek el kötelességmulasztást, mert arra senki sem kötelezheti Önöket, hogy egy reakciós tábor országiromboló munkájának engedelmes eszközei legyenek.« Ezzel a forradalom ura lett a helyzetnek és két napra rá már senki sem beszélt királyhűségről, nem volt Budapesten karhatalom, felesleges volt ezt a mézes madzagot az esetié-. gpss köt etelnkneV or-r« . a ]á b^zni. A Programm a köztársaság lett! Először letépték a, sapkarózsákat és röviddel rá letépték már a katonai disztinkciókat is. Ugyanakkor a páduai fegyverszünetre való tekintettel megindultak a frontról az intakt magyar csapatok, amelyek négy és félévig j kint voltak. Tűzben s vérben edzett harcosok ! jöttek haza a hazát »védeni és itthon rendet ] teremteni. Nagyon jól tudta az a patkányforI radalmi kormány, hogy ezeknek nem szabad i ide Budapestre jöto^niök. mert különben a diI csőségüknek vége és akkor találtatott &gy, a I vaskoronarenddel és a Lipót-renddel, dekorált | tüzértörzskari alezredes, aki mint ÉhadügymiI niszter itt a parlament lépcsőjén hirdette ki, hogy: Nem akarok többé katonát látni! és; | Dobjátok le a fegyvert ott, ahol vagytok! i (Egy hang a szélsőbaloldalon: Gazember! ': .• — ; Zaj a jobb és a szélsőbaloldalon.) Távbeszélő. 1 sürgöny, posta, röpcédula vitte szét ezeket az utasításokat a frontra. (Folytonos zaj.) Voltak j ott olyan csapatok, amelyek gondolkoztak és I voltak olyanok, amelyek nyíltan meertagadj ták ezt a parancsot. (Pándi Antal: Magyar ! katonát nem akartak, de angolt igen, azt j akartak! — Zaj.) De a forradalom hadügymi^ j niszterének akadtak segítőtársai, a délszláv zöldkáderesekben, az ukrán bandák, komitácsik, osztrák szociáldemokratákban, akik^ gépfegyverrel, ágyúval, vouatJkisiklatással es az j élelmezési lehetőségek elzárásával útját állták ; a csapatok vissza omlásának, hogy lefegyve| rezhessék őket. (Pándi Antal: Ezt a lengyelek | is megtették!) Nem lengyelek, hanem ukránok, I mert Lengyelország felé akkor nem voltait ! magyar csapatok. Ezek a csapatok négy és | fél évig becsülettel megálltak a helyüket és j akkor kifosztva, ingre-gatyára vetkőzve jöttek j id°. Ez volt annak a ma^át füs'get T ensé<n párti j nak mondó forradalmi kormánynak elismerése j a magyar hadsereggel szemben. Ez volt a I gyümölcse annak a 1 ált s^a t-m a gyártásinak. ; amely a nemzeti színű zászlóval, hazafias Jelj szavak éneklésével indult a b arcba és mint j »diadalmias forradalom« győzött. T. Ház! Az eredíroény idehaza is teljes volt. | A diadalmas forradalom, ahogy' ők mondtav, \ -mehetett-a m^sra útján. Az utca és a csőcselék I őfelsége kikiáltotta az ország hóhérját köztár^ j sasági elnöMíé és akkor nem volt t^ibbé szük! ség semmiféle maszlagra, kitűzhették a sap\ kára a forradalom igazi jelvényét, az ötágú | Mogendovid csillagját. Károlyi Mihály és társai kivették a magyar | hadserpo- kezéből a fegyvert. Ezt a jogállapotot ! pedi<? állandósítani kellett, ezért mentek huszonkét esztendővel ezelőtt Belgrádba, ök azt i mondták, hogy Magyarország fügíretl ens égét í akarják, az meg volt adva; magyar hadsereget | akarnak, meg volt adva, de ők uralmat akartak. • Ezért mentek oda le és amikor az antant meg' 63
